Jézus isteni hatalma: megbocsátja a bűnöket – P. Szabó Ferenc jezsuita elmélkedése Nagyböjt 5. vasárnapjára

Jézust nyilvános működése során állandóan zaklatják, vádolják a farizeusok és az írástudók, a templomi arisztokrácia képviselői, mivel szabadon értelmezi és megszegi a mózesi törvényeket, pl. a szombat megtartására és a rituális tisztálkodásra vonatkozó aprólékos előírásokat és tiltásokat. Jézus többszörös jajt kiáltott a képmutató írástudókra és farizeusokra, akik Mózes tanítószékében ülnek, elviselhetetlen terheket rónak írásmagyarázataikkal az emberek vállára, de maguk nem teljesítik azt, ami a legfontosabb a törvényben: az igazságosságot, az irgalmasságot és a hűséget. Ismét másutt Jézus kijelentette: a vámosok és az utcanők, akik bűnbánatot tartottak, megelőzik e képmutatókat a mennyek országában.
Az új Mester kinyilvánítja tekintélyét a tanításban, hatalmát a csodás gyógyításokban, és botrányt kelt azzal, hogy a római elnyomókat képviselő vámosokkal étkezik, magához engedi a közismert utcanőket. De a botrányok botránya az, hogy még a bűnbánók bűneit is megbocsátja, amire pedig csak Istennek van hatalma. Végül majd az istenkáromlás vádjával szolgáltatja ki Őt a Főtanács Pilátusnak, a római helytartónak, hogy keresztre feszíttesse.

A János 8. fejezetében elbeszélt történet egyik jelentős próbatétel, csapda volt Jézusnak, mielőtt eljött volna „órája”. Az írástudók és farizeusok a templomban a népsereget tanító Jézus elé állítanak egy házasságtörésen ért asszonyt, akit a mózesi törvény szerint meg kellett kövezni, és várták az új tanító véleményét. Jézus szó nélkül lehajol, és ujjával írni kezd valamit a porba. További faggatásra felegyenesedik, és így szól a cselszövőkhöz: „Aki közületek bűn nélkül van, az vesse rá az első követ!” Aztán újra tovább ír, mire a vádlók, megsejtve, hogy a Mester szívükbe és veséjükbe lát, eloldalognak. Jézus egyedül marad az előtte álló asszonnyal, akihez így szól: „Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítél el téged?”- „Senki, Uram”, feleli remegve az asszony. Mire Jézus: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél.”

Jézus figyelmeztetése mindnyájunk szól, akik sokszor a képmutató farizeusok módjára, oly könnyen megítélünk másokat: „Nem ítéllek el, de te se ítélj! Menj, és többé ne vétkezz!” Mindannyian bűnösök vagyunk: rászorulunk Isten irgalmára. Az emberek fiai közül egyedül Jézus, - az Emberfia és Isten Fia - élt bűn nélkül földünkön. Ő az Atya irgalmas szeretetének kinyilatkoztatója és megtestesülése.
(Jn 8, 1-11)