Az új pápa arcképe: a szegények kapnak első helyet Krisztus tekintetével
Jorge Mario Bergoglio bíboros lett tehát az új pápa és a Ferenc nevet vette fel. 2013.III.13-án
este 7 óra 6 perckor szállt fel a Sixtus-kápolna kéményéből a fehér füst és szólaltak
meg a Szent Péter bazilika harangjai, hogy hírük adják a nagy hírt. Ferenc pápa 76
éves, eddig Buenos Aires érseke volt, ő az első jezsuita pápa és az első, aki oly
távolról, Latin-Amerikából érkezett.
Latin püspöki jelszava: „Miserando atque
eligendo” - „megkönyörült és kiválasztotta” (Mt 9, 9).
"Meglátta őt Jézus,
megkönyörült rajta, és kiválasztotta"
Tiszteletreméltó Szent Béda áldozópap
szentbeszédeiből (Hom. 21: CCL 122, 149-151)
Jézus látott egy Máté nevű
embert, amint ott ült a vámnál. Szólt neki: Kövess engem! (Mt 9, 9). Látta, de nem
annyira a testi látás, hanem inkább a belső könyörület tekintetével. Látta a vámost,
és mivel ebben a látásban ott volt könyörülete és kiválasztása is, azt mondta neki:
Kövess engem!
Miként jellemezné önmagát – kérdezte a leendő pápát két évvel
ezelőtt egy újságíró. Mire ő ezt válaszolta: „Én Jorge Mario Bergoglio, pap vagyok”.
Ez a kis anekdota jól írja le az új pápát. Alázatos és egyszerű, ilyen volt papként
és püspökként. Olasz emigránsok unokájaként Buenos Aires-ben született 1936. december
17-én. Apja Mario vasutas volt, édesanyja Regina háziasszony. Gyermekkorától az egyszerűség
és a mások iránti figyelmesség volt megkülönböztető jegye.
A Jézus Társasága
tagjaként Chilében végez humán tanulmányokat. 1963-ban visszatér Argentínába, filozófiából
szerez diplomát a San Miguel-i Szent József kollégiumban. A 60-as évektől Santa Fe-ben
irodalmat és pszichológiát tanít a Szeplőtelen Szűzről nevezett kollégiumban. Minden
iránt érdeklődik, szereti az irodalmat, a művészetet, a sportot, sőt jó argentinként
még a tangót is.
1969-ben szentelik pappá és négy évvel később kötelezi el
magát véglegesen a Jézus Társaságában. Még csak 37 éves, amikor megválasztják az argentin
jezsuiták tartományfőnökének. Ezt a hivatalát 6 éven keresztül látja el. Elkötelezi
magát a keresztények közötti párbeszédben, nagy figyelmet fordít az emigránsok és
a fiatalok közötti apostoli munkára. 1992 döntő fordulatot jelent életében: II. János
Pál pápa kinevezi az argentin főváros segédpüspökévé. Mindjárt kivívja a hívek lelkesedésát
egyszerű és barátságos életvitelével.
1998 újabb fordulópont: a leendő pápa
az argentin főváros érseke lesz és több éven át a püspöki konferencia elnöki tisztét
is betölti. 2001-ben II. János Pál bíborossá kreálja és címtemploma a Bellarmin Szent
Robert plébánia. Megváltozik ruhájának és birétumának színe, de lelkipásztori stílusa
a régi marad. Továbbra is a szegények apostola, hangja a hangtalanoknak, arca azoknak,
akiknek nincs arca. A városban úgy közlekedik, mint a hétköznapi emberek, metrón és
villamoson. Első helyre mindig a szegény embereket emeli, a székesegyházban úgy gyóntat,
mint bármelyik más pap.
Akkor emeli fel szavát, amikor védelmezni kell az
emberi méltóságot. Tiltakozik a művi vetélés és a nők kihasználása ellen. Ugyanakkor
hangsúlyozza, hogy az egyháznak nem szabad a nagyság illúziójában ringatnia magát.
A püspököknek azt mondja, hogy szentként kell élniük, Krisztusra szegezett arccal.
8 évvel ezelőtt részt vett a konklávén, amelyen XVI. Benedek lett a pápa, ám a jelöltek
között akkor sokat emlegették az ő nevét is. Egy interjúban néhány évvel ezelőtt azt
mondta, hogy élete alapját mindig a Jézussal való találkozás ámulata, az Ő személyének
csodája alkotta.