„Krisztus legyen életünk középpontja” – Nyolc éven át tartó szerdai általános kihallgatások
XVI. Benedek pápával
XVI. Benedek pápa lemondását követően március 6-án már nem került sor a hagyományos
általános kihallgatásra, amelyek elsősorban a pápai tanításra irányulnak. A ma már
Emeritus pápa 348 alkalommal találkozott a hívekkel 8 évnyi péteri szolgálata során.
Ezek alkalmával több katekézis-sorozatot tartott, így az apostolokról, a Szent Pál
év során a hit tanúságtevőiről, vagy a Hit évében az imáról.
Első pápai audienciája
alkalmával, 2005. április 27-én névválasztásáról mondta el gondolatait a híveknek.
XV. Benedek pápa, és Szent Benedek nyomdokain utalt ezáltal Európa egységének jelentőségére.
Azért imádkozott és kérte Szent Benedeket, hogy „segítsen minden hívőnek Krisztust
állítania létezése középpontjába. Ő legyen mindig az első gondolataink között és tevékenységünk
során”.
Ezt követően befejezte a II. János Pál által megkezdett katekézis-sorozatot
a Zsoltárokról, majd 2006-tól a Krisztus és egyháza közötti kapcsolatról tanított
a híveknek. Az egyház továbbra is visszatükrözi az Úr világosságát itt a földön az
emberi bűnök és korlátok ellenére is. Jézushoz az egyházon keresztül lehet eljutni,
amelyet ő maga alkotott és, amelyen keresztül szól hozzánk. Jelenléte az, amely boldogságot
és örömet ad a híveknek.
2007-ben Benedek pápa több tanítását az egyházatyáknak
szentelte, köztük az általa egyik legszeretettebbnek, Szent Ágostonnak, aki által
a hit és az értelem közötti kapcsolatról mondta el gondolatait. Később, 2009-ben,
a Papság éve során számos tanítása a művészetről szólt, amely a szépség útján keresztül
elvezet bennünket Isten Misztériumához. Számos katekézise szólt a középkori román
és gótikus stílusú katedrálisokról. Nem szabad megfeledkezi a neves keresztény nőknek
szentelt tanításairól, amelyek során hangsúlyozta a női géniusz jelentőségét az egyháztörténelem
hosszú évszázadain keresztül.
Jelentőségteljes az imáról szóló sorozata, amelyben
hangsúlyozza: az ember magában hordozza a végtelen iránti vágyat, az örökkévaló iránti
nosztalgiát, a szépség keresésének vágyát, a szeretet iránti vágyakozást, az igazság
és a világosság iránti szükségletet, amelyek mindegyike az Abszolútum felé vezeti
őt. Az ember magában hordozza az Isten iránti vágyat. Tudja jól, hogy valamilyen módon
Istenhez fordulhat, tudja, hogy imádkozhat hozzá.
Végül a Hit évéről kezdte
meg tanításait arra buzdítva a híveket, hogy újítsák meg a Jézusba vetett hitüket.
A Krisztussal való találkozás megújítja emberi kapcsolatainkat egyre szolidárisabbá
és testvériesebbé változtatva bennünket a szeretet logikája szerint. Utolsó kihallgatásán
ezekkel a szavakkal búcsúzott:
„Kedves barátaim! Isten vezeti egyházát, támogatja
elsősorban a legnehezebb pillanatokban. Ne veszítsük el soha ezt a hittel teli látásmódot,
amely az egyetlen igaz szemlélet az egyház és a világ történelme során. Szívünkben
legyen mindig jelen az az örömteli bizonyosság, miszerint az Úr velünk van és nem
hagy el bennünket, közel van hozzánk és szeretetével tölt el minket”.