„Búcsúzás a reményben” – P. Federico Lombardi SJ heti jegyzete
XVI. Benedek pápaságának utolsó két napja minden bizonnyal számtalan ember emlékezetébe
örökre belevésődött; fontos, új és eddig még soha nem látott szakaszt jelölnek meg
az úton lévő egyház történetében. Sokan mintegy most fedezték fel a pápa emberségét
és spiritualitását, mások számára a pápa lemondása megerősítést jelentett alázatos,
ugyanakkor rendkívül mély hitéletét illetően.
Ha Wojtyła pápa csodálatra méltó
bátorsággal tanúságot tett hitéről az egész világ előtt betegsége miatti szenvedésével,
akkor Ratzinger pápa nem kevesebb bátorsággal tanúságot tett arról, hogy Isten előtt
elfogadta az idős kor korlátait, valamint ítélőképességéről az Isten által rábízott
felelősség gyakorlását illetően.
Mindketten azt tanították, nem csak a magisztériummal,
hanem talán még hatékonyabban életükkel: mit jelent az, hogy minden nap keressük és
megtaláljuk Isten ránk és szolgálatunkra vonatkozó akaratát, az emberi lét sorsdöntő
helyzeteiben is.
Mint ahogy ezt maga a pápa mondta nagy hatású szavaival:
lemondása semmiképpen sem azt jelenti, hogy elhagyja a kapott küldetést, még kevésbé
a híveket. Továbbra is szüntelenül Istennek ajánlja egyházát, abban a biztos reményben,
hogy Isten mindig vezetni fogja azt. Alázattal és lelki békével XVI. Benedek leszögezi,
hogy amit csak lehetett, „mindent megpróbált”, hogy jól szolgálja az egyházat, amely
nem az övé, hanem Istené, és amely a Lélek szüntelen működése révén „él, növekedik
és felébred a lelkekben”.
Ebben az értelemben Benedek pápa öröksége ma mindenki
számára felhívás az imára és a felelősségre. Mindenekelőtt természetesen a bíborosoknak
szól, akikre az Utód választása hárul, de nem kevésbé szól az egész egyháznak: kísérje
el imáival a választók döntését, majd az új pápát abban a feladatában, hogy hatékonyan
hirdesse az evangéliumot „az egyház és az emberiség javát” szolgálva, vezesse a közösséget
a Krisztus evangéliumához való egyre nagyobb hűségre. Mert egyetlen pápa sem teheti
meg ezt egyedül. Mi is tehát ezt tesszük vele együtt. Az „emeritus pápa” pedig továbbra
is elkísér bennünket ezen munkálkodva – ezek utolsó nyilvános szavai - „szívével,
szeretetével, imájával, elmélkedésével”.
Köszönjük, Benedek pápa – fejezi
be heti jegyzetét P. Federico Lombardi SJ, a Vatikáni Rádió főigazgatója.