„Új módon maradok a keresztre feszített Úr mellett” – XVI. Benedek pápa utolsó általános
kihallgatása
Február 27-én, szerdán
délelőtt fél 11-kor kezdődött a Szent Péter téren az általános pápai audiencia, amelyre
a vártnál is nagyobb hívősereg érkezett az olasz egyházmegyékből és a világ minden
részéről, amint ezt jelezték a spanyol, amerikai, magyar, lengyel, horvát, szlovák,
bajor és egyéb nemzeti zászlók, valamint hatalmas transzparensek, amelyeken különböző
nyelveken olvashattuk: „Köszönjük Szentatyánk, hiányozni fogsz, mindig a szívünkben
maradsz”.
A 150 ezer hívő nemcsak a bazilika előtti teret, hanem a környező
utcákat is megtöltötte, ahonnan óriás kivetítőkön követték nagy figyelemmel és összeszedetten
a búcsúzó pápa szavait. Rendkívüli, történelmi eseménynek lehettünk részesei, hiszen
nem a gyász könnyeivel búcsúztunk el Péter utódától, hanem meghatott és hálás örömmel,
annak tudatában, hogy XVI. Benedek továbbra is mellettünk marad, imádkozik értünk,
szívébe zár mindnyájunkat.
Az audiencián a szentszéki szóvivő tájékoztatása
szerint mintegy 70 bíboros volt jelen, köztük Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti
érsek, magyar prímás, továbbá jelen volt Böcskei László nagyváradi püspök is egy zarándokcsoport
élén, akiket a Szentatya a kihallgatás végén külön köszöntött.
Az általános
kihallgatás, mint mindig most is szentírási szakasz felolvasásával kezdődött. Ez alkalommal
a Szentatya Pálnak a Kolosszeiekhez írt leveléből vett következő idézethez fűzte elmélkedését,
az egész világgal megosztva rendkívül személyes gondolatait, érzéseit.
„Amióta
erről hallottunk, mi is szüntelenül imádkozunk értetek, és könyörgünk, hogy akaratát
teljesen ismerjétek, nagy bölcsességgel és lelki megértéssel. Így majd az Úrhoz méltón
éltek, egészen az ő tetszése szerint, minden jótettben gyümölcsöt hoztok, és az Isten
ismeretében gyarapodtok. Dicsőséges hatalmában szilárdítson meg titeket nagy erővel,
hogy mindvégig kitartsatok és állhatatosak legyetek. Örömmel adjatok hálát az Atyának,
aki arra méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek örökségében, a világosságban;
kiragadott minket a sötétség hatalmából, és áthelyezett szeretett Fia országába”.
Pál
apostolhoz hasonlóan a pápa is úgy érzi szívében, hogy mindenekelőtt Istennek kell
hálát adnia, aki vezeti és növeli az egyházat, aki elveti Szavának magvát, és így
táplálja a hitet népében. Ebben a pillanatban lelke szélesre tárul, hogy magához ölelje
az egész világon jelen lévő egyházat. Hálát ad Istennek azokért az újabb „tapasztalatokért”,
amelyeket péteri szolgálatának évei során kapott az Úr Jézus Krisztusba vetett hitről
és arról a karitatív szeretetről, amely az egyház testét átjárja és élteti a szeretetben,
valamint a reményről, amely megnyit bennünket, az élet teljessége, a mennyei haza
felé irányítva minket.
A pápa mindenkit imáiba foglal a jelenben, amely Istené,
amelyben összegyűjt minden találkozást, minden utazást, minden lelkipásztori látogatást.
Mindent és mindenkit összegyűjt imáiban, hogy az Úrra bízza őket; azért, hogy teljesen
megismerjük akaratát, minden lehetséges bölcsességgel és spirituális értelemmel, és
hogy Őhozzá, szeretetéhez méltó módon tudjunk viselkedni, minden jótettben gyümölcsöt
hozva (vö Kol 1,9-10).
„Ebben a pillanatban nagy bizalmat érzek, mert tudom,
mindnyájan tudjuk, hogy az evangélium igazság Szava az egyház ereje, élete. Az evangélium
megtisztít és megújít, gyümölcsöt hoz mindenütt, ahol a hívek közössége meghallgatja
és befogadja Isten kegyelmét az igazságban és azt megéli a szeretetben. Ez az én bizalmam,
ez az én örömöm” – mondta XVI. Benedek pápa.
„Csaknem nyolc évvel ezelőtt,
április 19-én elfogadtam, hogy magamra vállalom a péteri szolgálatot. Ez a szilárd
bizonyosság továbbra is mindig elkísért engem. Abban a pillanatban, amint azt már
több ízben kifejtettem: a következő szavak visszhangzottak szívemben: Uram, mit kívánsz
tőlem? Nagy terhet helyezel a vállamra, de ha Te kéred ezt tőlem, szavadra kivetem
a hálókat, annak biztos tudatában, hogy Te vezetsz majd engem. Az Úr valóban vezetett,
mellettem állt, minden nap érezhettem jelenlétét. Az egyház útjának olyan szakasza
volt ez, amelyben voltak örömök és fények, de nem könnyű pillanatok is.
Úgy
éreztem magam, mint Szent Péter az apostolokkal a bárkában a Galileai-tavon: Az Úr
olyan sok napfényes és könnyű szellővel kísért napot ajándékozott nekünk, amikor bőséges
volt a halfogás; voltak olyan pillanatok is, amelyekben a vizek háborogtak és ellenszél
fújt, csakúgy, mint az egyház egész történelmében és úgy tűnt, hogy az Úr alszik.
De mindig tudtam, hogy abban a hajóban jelen van az Úr és mindig tudtam, hogy az egyház
hajója nem az enyém, nem a miénk, hanem az övé és nem hagyja, hogy elmerüljön; Ő az,
aki kormányozza a hajót, természetesen az ő általa kiválasztott emberek révén is,
mert ő akarta így. Ez a múltban is bizonyosság volt és ma is az, amelyet semmi nem
homályosíthat el. Ezért ma szívem telve van hálával Isten iránt, mert soha nem vonta
meg az egyház egészétől és tőlem sem vigaszát, világosságát, szeretetét”.
A
Hit évében vagyunk – folytatta katekézisét a pápa az utolsó általános kihallgatáson.
„Ezt azért hirdettem meg, hogy megerősítsem hitünket Istenben, egy olyan kontextusban,
amely úgy tűnik, hogy egyre inkább második helyre kívánja szorítani Istent. Mindenkit
szeretnék felszólítani, hogy újítsa meg szilárd bizalmát az Úrban. Gyermeki módon
bízzuk magunkat Istenre annak a bizonyosságában, hogy karja mindig támaszt nyújt,
és lehetővé teszi, hogy minden nap előrehaladjunk a fáradságok közepette is. Szeretném,
ha mindenki érezné, hogy szereti őt az az Isten, aki Fiát adta nekünk és megmutatta
határtalan szeretetét.
Szeretném, ha mindenki érezné annak az örömét, hogy
keresztény.
Egy szép ima, amelyet minden reggel el kell mondanunk, így szól:
„Imádlak, Istenem és teljes szívemből szeretlek. Köszönöm, hogy megteremtettél, hogy
kereszténnyé tettél..”. Igen, legyünk elégedettek a hit ajándékával; a legértékesebb
javunk, amit senki nem vehet el tőlünk! Köszönjük meg az Úrnak ezt a napot az imával
és a következetes keresztény élettel. Isten szeret bennünket, de azt várja tőlünk,
hogy mi is szeressük őt.”
A pápa így folytatta búcsúbeszédét:
„Nem
csak Istennek szeretnék ebben a pillanatban köszönetet mondani. Egy pápa nincs egyedül
Péter hajójának vezetésében, bár ő az első számú felelős; soha nem éreztem magam egyedül
a péteri szolgálat örömének és súlyának hordozásában; az Úr olyan sok személyt helyezett
mellém, akik nagylelkűen, Isten és az egyház iránti szeretetből segítettek nekem és
közel álltak hozzám”.
A pápa mindenekelőtt a bíborosokhoz fordult: bölcsességetek,
tanácsaitok, barátságotok értékesek voltak számomra.” Munkatársai közül elsőnek kiemelte
Tarcisio Bertone bíborost, államtitkárát, aki hűségesen kísérte ezekben az években.
„Az Államtitkárság és az egész Római Kúria, csakúgy, mint mindazok, akik a különböző
munkahelyeken a Szentszéket szolgálják: sok személy arca, akik nem tűnnek ki a tömegből,
árnyékban maradnak, de éppen a csöndben, a mindennapi odaadó munkában, a hit és
az alázat lelkületével biztos és megbízható támaszt jelentettek számomra” – mondta
a Szentatya.
Ezután egyházmegyéjéhez, a római egyházhoz fordult: „Nem feledhetem
el püspök- és paptestvéreimet, az Istennek szentelt személyeket és Isten egész népét:
a lelkipásztori látogatások, találkozók, kihallgatások, utazások során mindig nagy
figyelmet és mély szeretetet éreztem részükről. De én is szerettem mindenkit és minden
egyes személyt, kivétel nélkül, azzal a lelkipásztori szeretettel, amely minden Főpásztor
szívében jelen van, különös tekintettel Róma püspökére, Péter apostol utódára. Minden
nap mindnyájatokat imáimban hordozom, atyai szívvel.
Szeretném, hogy üdvözletem
és köszönetem mindenkihez eljusson: a pápa szíve átöleli az egész világot. Hálámat
fejezem ki a Szentszéknél szolgáló diplomáciai testületnek, amely a nemzetek nagy
családját jeleníti meg. Gondolok továbbá mindazokra, akik a jó hírközlés érdekében
végeznek fontos munkát, amelyért szintén köszönetet mondok.
Szívből jövő hálámat
fejezem ki a világ különböző részein élő sok-sok személynek, akik az utóbbi hetekben
megható üzeneteket küldték nekem a figyelem, a barátság és az ima jeleként. Igen,
a pápa soha sincsen egyedül, most ismét csodálatos módon megtapasztalhatom ezt, amely
megérinti a szívet. A pápa mindenki hozzátartozója és sokan érzik közel magukat Péter
utódához.
Igaz, hogy számos levelet kapok a világon fontos szerepet betöltő
emberektől – államfőktől, vallási vezetőktől, a kulturális élet neves képviselőitől.
De sok-sok levél érkezik az egyszerű hívektől, akik szívből írnak nekem és kifejezik
szeretetüket, amely a Jézus Krisztussal való szeretetközösségből születik meg az Egyházban.
Ezek az emberek nem úgy írnak, mint ahogyan pl. egy hercegnek, vagy híres személynek
szokás. Úgy írnak nekem mint testvérek, gyermekek egy szeretetteljes családi kapcsolat
jeleként. Szinte kézzel foghatóan érezhető, hogy mi is valójában az egyház – nem egy
vallásos vagy humanitárius célú szervezet, szövetség, hanem élő test, testvérek közössége
Jézus Krisztus Testében, aki mindenkit egyesít. Az egyházat ily módon megtapasztalni,
vagyis konkrétan érezni igazságának és szeretetének erejét, nagy örömet jelent elsősorban
egy olyan korszakban, amelyben mindenki hanyatlásáról beszél. De figyeljük meg, hogy
mennyire élő ma az egyház!
Az utóbbi hónapokban úgy éreztem, hogy erőm csökken
és imáimban azzal a kéréssel fordultam folytonosan Istenhez, hogy világosítson meg
döntéshozatalomban nem saját, hanem az egyház javát szolgálva. Lépésemet a döntés
súlyosságának és újdonságának teljes tudatában tettem, mély lelki nyugalomban. Szeretni
az egyházat azt jelenti, hogy nehéz, fájdalmas döntéséket is bátorsággal hozunk meg
mindig az egyház javát szem előtt tartva, sosem a magunkét.
Szeretnék visszatérni
2005. április 19-éhez. Döntésem súlyosságát az jelentette, hogy ettől a naptól kezdve
mindig és mindörökre az Úr szolgálatába álltam. Mindig, mert aki a péteri szolgálatot
vállalja, nincs többé magánélete. A pápa mindig és teljesen az emberekhez és az egyházhoz
tartozik. Életéből eltűnik a magánszféra. Megtapasztaltam és most is ezt tapasztalom,
hogy akkor kapjuk meg igazán az életet, amikor felajánljuk azt. Akik szeretik az Urat,
szeretik Szent Péter utódát is és kötődnek hozzá; a pápának valóban fivérei és nővérei,
lelki fiai és lányai vannak az egész világon. Ezáltal biztonságban érzi magát e szeretetközösség
ölelésében; nem saját magához tartozik, hanem mindenkihez és mindenki őhozzá.
A
„mindig” azt is jelenti „örökre” – nem lehet többé visszatérni a privát életbe. Szolgálatomról
való lemondásom nem ellentmondás ezzel. Nem térek vissza a magánélet berkeibe, az
utazásokkal, találkozásokkal, fogadásokkal, konferenciákkal teli mindennapokhoz. Nem
hagyom el a keresztet, hanem új módon maradok a keresztre feszített Úr mellett. Nem
gyakorlom az egyház kormányzásával járó hatalmat, hanem az imán keresztül Szent Péter
mellett állok. Szent Benedek, akinek nevét pápaként viselem, nagy példát jelent számomra
ebben. Ő megmutatta nekünk azt az utat, legyen az aktív vagy passzív jellegű, amely
Isten művéhez vezet.
Köszönetet mondok mindenkinek azért a tiszteletért és
megértésért, amellyel ezt a fontos döntést fogadtátok. Én továbbra is elkísérem az
egyházat útján imával és elmélkedéssel, az Úrnak és Jegyesének való odaadással, amelyet
eddig és ezután is megélek. Arra kérlek benneteket, hogy emlékezzetek meg rólam az
Úr előtt, imádkozzatok a bíborosokért, akik fontos feladatra lettek meghívva, továbbá
Péter apostol következő utódáért: az Úr kísérje el őt világosságával és Lelkének erejével.
Kérjük
Szűz Mária, Isten és az Egyház Anyja közbenjárását, hogy mindannyiunkat és az egész
egyházi közösséget vezesse, Őrá bízzuk magunkat.
Kedves barátaim! Isten vezeti
Egyházát, mindig támogatja elsősorban a nehéz pillanatokban. Ne veszítsük el soha
ezt a hittel teli látásmódot, amely az egyetlen és igaz az egyház és a világ történetének
hosszú útján. Szívünkben legyen mindig jelen az az örömteli bizonyosság, hogy az Úr
mellettünk van, nem hagy el minket, közel van hozzánk és szeretetével áraszt el bennünket!
Köszönöm!
A pápa a szokásos nagy nyelveken is összefoglalta tanítását, majd
köszöntötte az egyes zarándokcsoportokat, közöttük a nagyváradi híveket.
A
kihallgatás végén a pápa a szokásosnál hosszabb ideig járta körbe pápamobilján a Szent
Péter teret, hogy elbúcsúzhasson a hívektől.
Ezután került sor az Apostoli
Palota Kelemen termében a gyűrűcsókra, amelynek során a pápa elé járult többek között
Ivan Gašparovič szlovák köztársasági elnök, továbbá Gianni Alemanno, Róma polgármestere,
valamint Teodoro Lonfernini és Denise Bronzetti, a San Marino Köztársaság régenskapitányai.