Urunk színeváltozása: „Őt hallgassátok!” - P. Szabó Ferenc elmélkedése Nagyböjt 2. vasárnapjára

XVI. Benedek pápa A Názáreti Jézus c. monográfiája I. kötetében a 9. fejezetet Jézus útja két fontos mérföldkövének szenteli: Simon Péter Fülöp Cezárea-i hitvallása és a most vasárnap felolvasott színeváltozás. A két evangéliumi jelenetet mind a három szinoptikus összekapcsolja. Ez a tény jelzi, hogy „a két eseménynek, amelyekben Péter mindkét alkalommal kiemelkedő szerepet játszik, köze van egymáshoz. Első hallásra azt mondhatnánk: mindkétszer Jézusnak, a Fiúnak istenségről van szó; de mindkét alkalommal összekapcsolódik dicsőségének kinyilvánítása a kereszt gondolatával. Jézus istensége összetartozik a kereszttel; csak ebben az összefüggésben ismerjük meg Jézust igazán,”- Hangsúlyozza Ratzinger pápa (NJ, I, 253-254), aki a következőkben kifejti a Tábor hegyén történt színeváltozás lelki értelmét, szimbolizmusát.

A „magas hegy” többször szerepel Jézus életében, ezenkívül utalás van Mózesre, aki most a Táboron Illéssel együtt megjelent; hajdan a Sínai-hegyen találkozott az Úrral, akitől átvette a Törvény tábláit. Jézus fénylő ruhája az Apokalipszisre (Titkos jelenésekre), az ott szereplő választottak fehér ruhájára utal, tehát már a mi jövőnkről, a feltámadásról is beszél. „A választottak ruhái fehérek – magyarázza a pápa -, mivel megmosták a Bárány vérében (Jel 7, 14) – vagyis, mivel a keresztség által Jézus szenvedésével egyesültünk, és Jézus szenvedése a megtisztulás, amely visszaadja nekünk az eredeti ruhát, amelyet a bűnben elveszítettünk (vö. Lk 15, 22!) A keresztség által Krisztus világosságába öltöztünk, és mi magunk is világossággá lettünk.” (I, 257)

Lukács evangélista azt írja, hogy Jézus Jeruzsálemben bekövetkező haláláról beszélt a megdicsőülten megjelent Mózessel és Illéssel. És amikor Jézus a három tanítvánnyal lejön a hegyről, szintén a halálból való eljövendő feltámadásáról beszél. Tudjuk, hogy a Mester nyilvános működése során többször előre jelzi szenvedését és halálát, illetve a halálból való feltámadását, mert ennek kellett megtörténnie a Messiással, ahogy majd az ismeretlen Vándor (a Feltámadott) magyarázza ezt - az ószövetségi jövendöléseket értelmezve - az emmauszi tanítványoknak. Az apostolok igazában csak Jézus feltámadása és pünkösd után értik meg, hogy az Írásokat újra kell olvasni és értelmezni a kereszten meghalt és feltámadt Krisztus fényében. Ratzinger/XVI. Benedek pápa egy mondatban foglalja össze írásértelmezését, sőt egész teológiai módszerét: „Szüntelenül meg kell tanulnunk az Úrtól, a Feltámadottból kiindulva megérteni az Írásokat.” (I, 259)

Végül még fel kell figyelnünk az Atya felhőből hallatszó szózatára: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” A tanítványok és minden Krisztus-hívő feladata ez: Jézust hallgatni, hittel befogadni és életté váltani Igéjét. Nincs más Mesterünk, mint Jézus Krisztus, nincs más törvényünk, mint az ő szeretetparancsa,- és csak Őbenne van üdvösségünk.

A nagyböjti időszak különösen alkalmas arra, hogy egyéni és közös imádságban, esetleg egy- vagy többnapos lelkigyakorlat során elmélyítsük bensőséges kapcsolatunkat Jézussal, aki az Út, az Igazság és az Élet.

(Lk 9, 28b-36)

(fotó: Tábor-hegy)