A Katolikus Egyház Katekizmusa – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata

17. elmélkedés –Isten, az Atyánk

„Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában” - valljuk a Credo elején. Miért hívjuk Istent „Atyánknak”? A katekizmusban azt olvassuk, hogy az Ószövetség Istent „Atyának” nevezi, abban az értelemben, hogy ő a világegyetem Teremtője és még inkább annak a Szövetségnek az erejében, amelyet Isten Izrael népével kötött. Az isteni atyaságot tehát elsődleges és természetfeletti oldaláról nézve tapasztaljuk meg, másrészt, mint az emberek iránti szeretet megnyilvánulását (vö. 238-239).

Mindenekelőtt azonban mi azért hívjuk Istent „Atyánknak”, mert Jézus kinyilatkoztatta számunkra Istent, mint Atyát: „Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, ahogy senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú őt ki akarja nyilatkoztatni” (Mt 11,27). Jézus kinyilatkoztatja számunkra Istent, az örök Atyát, önmagát úgy nyilatkoztatja ki, mint az Atya öröktől fogva nemzett Fiát, majd kinyilatkoztatja számunkra a Szentlelket, az örök szeretet személyét az Atya és a Fiú között.

Jézus továbbá kinyilatkoztatja, hogy az isteni atyaság az emberek iránt nem pusztán a teremtés művéből áll. Mindenekelőtt abban a tervben fejeződik ki, hogy „az isteni természet részeseivé” legyünk (2 Pt 1,4). A földi apa emberi természetét adja fiának. Az örök Atya isteni természete részesévé akar bennünket tenni. Ez számunkra a jó hír. Szent Pál megállapítja, hogy a fogadott gyermekség lelkét kaptuk meg, „ha pedig fiai, akkor örökösei is: örökösei Istennek, Krisztusnak pedig társörökösei” vagyunk (Róm 8,189.

Annak a ténynek, hogy Isten az Atya, nincs semmi köze a férfi nemhez. Isten, az Atya nem férfi. Ő az Isten. Ezért mondhatjuk, hogy atyaságában benne van anyasága is. II. János Pál a tékozló fiú példabeszédét magyarázva mondta: „A példabeszéd irgalmas atyja magában foglalja az atyaság és anyaság minden vonását és azokon túl mutat”. Az örök Isten a forrása és kezdete minden hiteles apaságnak és anyaságnak, amely a teremtett világban található.

(vm)