A Katolikus Egyház Katekizmusa – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata

16. elmélkedés – a Mindenható

A katekizmus megjegyzi, hogy „az összes isteni tulajdonság közül egyedül az Isten mindenhatósága szerepel a hitvallásban” (268). Azt valljuk ugyanis, hogy „Hiszek egy Istenben, Mindenható Atyában”. Az egyik zsoltár így szól: „Isten mindent végbe vitt, amit csak akart” (115,3). A Bölcsesség könyvében pedig ezt olvassuk: „Te mindenkin megkönyörülsz, mert mindent megtehetsz” (11,23).

Ez nem azt jelenti, hogy az isteni mindenhatóság egyszerűen mindent megtehet. A katekizmus pontosítja: „Az isteni mindenhatóság semmiképpen sem önkényes (271). Ha Isten szeretet, amint ezt Szent János mondja, akkor a mindenható jelzőt a szeretet jelzőjének kell tekintenünk. Isten szeretet: mindenható nem abban, hogy bármit tehet, hanem a szeretetben.

Ebben a távlatban meg lehet érteni a katekizmus paradox állítását: „Isten, az Atya a legtitokzatosabb módon nyilatkoztatta ki mindenhatóságát Fiának önként vállalt megaláztatásában és feltámadásában” (272). Szent Pál azt mondja, hogy a keresztre feszített Krisztus botrány a zsidók számára, oktalanság a pogányoknak, de a hívők számára Ő Isten hatalma és bölcsessége (vö. 1Kor 1,22-25). Az isteni szeretet hatalmáról és bölcsességéről van szó.

Ha a keresztre feszített Krisztusra tekintünk, szegénységet, függőséget és alázatot látunk, vagyis Istent látjuk. Mert a szeretet szegény, mástól függ és alázatos. A Szentháromságban mind a három Személy teljesen szegény, mert nincs semmije sem, ami az övé lenne a másik két Személy nélkül. Mindegyik isteni Személy a másik kettőtől függ és lehajol hozzájuk.

Az Úrnak ebben az erőteljes gyengeségében mindnyájan magunkra ismerünk saját gyengeségünkkel. A katekizmus azt tanítja, hogy a hitnek köszönhetően dicsekedhetünk gyengeségünkkel, hogy Krisztus hatalmát magunkra öltsük (vö. 273). Mint ahogy Szent Pál meghallotta Jézus szavait: „Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg teljesen” (2Kor 12,9).

(vm)