A hét szentje: Szent Bálint – Arkadiusz Nocoń atya sorozata

Február 14-e Szent Bálint püspök és vértanú liturgikus emléknapja. Ő volt az első, aki egy pogány férfit és egy keresztény nőt megesketett. 269-ban halt meg Rómában. Ereklyéi Terniben (Olaszország, Umbria tartomány) találhatók. A szerelmesek, méhészek, köszvényben és epilepsziában szenvedők védőszentje.

Azok a tudósítások, amelyek erről a nagyon népszerű szentről a keresztény hagyományban fennmaradtak, rendkívül hiányosak és pontatlanok. Ez némiképp annak tulajdonítható, hogy szentünk élete a kereszténység korai századainak homályába burkolózik. Története egészen a Krisztus utáni III. századig nyúlik vissza, amikor az Egyház ellenségei nemcsak üldözték Krisztus hitvallóit, hanem minden róluk szóló emléket igyekeztek megsemmisíteni. Így volt ez az ún. Vértanú aktákkal is, amely a hitükért vértanúhalált vállalók legdicséretesebb példáit sorolja fel.

Nem csoda hát, hogy miután az üldöztetések befejeződtek és írásos dokumentumok nélkül próbálták rekonstruálni a korábbi eseményeket, időnként bizonytalan vagy gyakran legendás elemekkel átszőtt leírásokat hagytak az utókorra a jámbor keresztények. Szent Bálintról annyit biztosan tudunk, hogy Krisztusért és testvéreiért életét adta – vagyis a legtöbbet, amit ember adhat. Minden egyéb esemény, ami életrajzából fennmaradt, csak másodrendű, bár kétségtelenül szép és említésre méltó.

Mint például az az általános jelenség, hogy üldözések idején a vértanúkat elkísérték hozzátartozóik, barátaik a perekre és a kivégzésekre, ami már önmagában bátorságot igényelt, mert ezzel ők is veszélynek tették ki életüket. A gyanúsítottat gyakran kínzásnak vetették alá, hogy hittagadásra kényszerítsék. Aki pedig nem volt hajlandó ezt megtenni, azt halálra ítélték és karddal kivégezték.

Egy elbeszélésből tudjuk, hogy Bálint akkor sem zárkózott el a pogányok elől, amikor már Terni püspökeként tevékenykedett. Egy alkalommal egy bizonyos Kratón nevű pogány filozófus elhívta Rómába, hogy bénulásban szenvedő fiát gyógyítsa meg. A szent útra kelt és megérkezvén teljesítette a bölcs férfi kérését. Kratón a történtek hatására megtért egész családjával és tanítványaival. Amikor erről értesítették a város prefektusát, elfogatta Bálintot és börtönbe vetette, később pedig halálra ítélte.

Egy másik elbeszélés arról tanúskodik, hogy Bálint püspök titokban eskette meg a szerelmes párokat. Ez azért volt különleges, mert a törvény abban az időben tiltotta a férfiaknak a katonai szolgálat előtti házasságkötést.

Egy további történet arról számol be, hogy ő volt az első, aki egy pogány férfit és egy keresztény nőt összeadott.

Kezdetektől fogva ismert a szerelmesek iránti rokonszenve és az értük végzett tettek sora. Talán ezért is lett halála után az ő védőszentjük.

II. János Pál pápa, Átlépni a remény küszöbén:

A szeretetet nem lehet megtanulni, mégis nincs még egy dolog, amelyet ennyire kellene tanulni! Fiatal papként megtanultam szeretni az emberi szeretetet. Ez az egyik legfontosabb téma, amely köré összpontosítottam a papi munkámat, küldetésemet a szószéken, a gyóntatószékben, s az írott szó segítségével is. Ha szeretjük az emberi szeretetet, kialakul az a belső szükség, hogy minden erőnkkel a „szép szeretet” érdekében cselekedjünk.

A szeretet szép. A fiatalok valójában a szépet keresik a szeretetben, azt akarják, hogy az ő szeretetük szép legyen. Ha engednek is a gyengeségnek, ha olyan viselkedési modelleket követnek is, amelyeket nyugodtan nevezhetünk botrányosnak, és sajnos ezek a modellek ma nagyon elterjedtek, szívük mélyén mégis a szép és tiszta szeretetre vágynak (19. kérdés).


* * *


Február 14-ét, Szent Bálint halálának feltételezett napját, a világ sok országában a szerelmesek napjaként ünneplik. A Valentin-napi szokás szinte kötelez bennünket arra, hogy ezen a napon kifejezzük szeretetünket a szívünkhöz közel állóknak virággal, szív alakú csokival vagy képeslappal.

A szokással kapcsolatban egyrészről megjegyezhetjük, hogy az érdeklődés, a szimpátia és a szeretet minden megnyilvánulása valami szépet és jót fejez ki, mert:

nem szabad szégyellni
a könnyek okozta meghatódottságot
és szeretetünk megvallását a másiknak
[…]
előbb vagy utóbb
- de mindig túl korán - elérkezik az idő,
amikor a fényképhez idézett beszéd
már nem ad vigaszt
(Arkadiusz Wuwer atya)


Másrészt viszont nem lehet nem észrevenni, hogy a Valentin-nap a lopás kísérletének egy sajátos fajtája: „El akarják lopni szentünket, aki a tiszta szeretet őrzője, és szentségtörő módon olyan élvezethajhász szerelem patrónusává akarják tenni, amelyet semmilyen jogon nem tehetnek. Szent Bálint nem ilyen szeretetnek szolgált, mert ez a szeretet nem szép” (mondta a lengyel Stanislaw Nagy bíboros).

„Nemrég a jegyes kurzuson javasoltam, hogy mindenki írja le névtelenül a saját „első alkalmát” és tegye borítékba. Elmondtam, hogy fiataloknak fogom felolvasni a boldogsághoz vezető út instrukciójaként. A levelek közül csak egyet találtam szépnek, amely a következőket tartalmazta: «Megismerkedésünk után néhány hónappal azt mondtam a vőlegényemnek, hogy szerelemből házasodom vele össze… és részemről csak azután lehet szó az első testi találkozásról. Csak akkor ismert meg engem és én őt. Ma hálát adok Istennek, hogy olyan embert adott nekem, aki tudott várni, és neki köszönhetően tudom, mi az igazi szerelem». A lap alján ott volt a szerző olvasható aláírása. Az összes többi levelet névtelenül adták be, és beszámoltak első szexuális élményükről. Hallgatóim többsége már nagy tapasztalattal rendelkezett ezen a téren, de egyikük sem tudta volna elmondani, hogy az szép vagy szent lett volna. Mindezek ellenére továbbra is ki kell mondanunk az igazságot a tisztaságról, mert ennek köszönhetően ismerhetjük meg valóban a másik embert… Mélyen beletekintve a szívébe…
«Idén ünnepeljük házasságkötésünk tizedik évfordulóját szentmisével, majd egy egész éjszakát betöltő ünnepléssel. Férjem kitisztíttatja az öltönyét. Jasek, a fiunk is ünneplőben jön. Én is felveszem a mennyasszonyi ruhámat és a fátylamat, immáron másodszor. Felveszem, mert továbbra is büszkén viselem, hiszen az elmúlt években mindig hűek és tiszták maradtunk szerelmünkhöz. Ugyanígy lesz esküvői csokrom is…»”. (Agnieszka Napiórkowska – Családügyi tanácsadó)


* * *

Terniben minden év február 14-én Szent Bálint sírjához zarándokolnak a szerelmes párok egész Olaszország területéről, hogy eljegyzésüket megünnepeljék. Ők azok, akik jegyességüket Isten adományaként és életük legszebb időszakaként akarják megélni. A kegyelemnek ebben az időszakában nemcsak jobban akarják megismerni egymást és akarnak megerősödni érzelmeikben, hanem tökéletesedni akarnak abban a szeretetben, amely „türelmes, jóságos, nem féltékeny, nem keresi a maga javát, nem tapintatlan, nem feltételezi a rosszat és soha meg nem szűnik… (vö. 1Kor 13).

__________________________


Szent Bálint, szerelmesek védelmezője,
Te, aki életed veszélyeztetése árán is megvalósítottad és hirdetted
a béke evangéliumi üzenetét,
Te, aki – a szeretetből elfogadott vértanúságnak köszönhetően – legyőzted a közömbösség,
a gyűlölet és a halál minden támadását, hallgasd meg könyörgésünket:
A világban tapasztalható megosztottság láttán add meg nekünk az egoizmustól mentes szeretetet, hogy az emberek között Isten szeretetének hiteles tanúi legyünk. Éltessen bennünket a szeretet és a bizalom, amelyek segítségével leküzdhetjük az élet nehézségeit.
Kérünk Téged, járj közben értünk Istennél, aki minden szeretet és szépség forrása,
és aki él és uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen.


Lengyelből fordította Szemere János atya