„Az ember akkor válik naggyá, ha felismeri kicsiny mivoltát Isten, a Teremtő előtt” – Benedek pápa tanítása a szerdai audiencián

Február 6-án, szerdán a vatikáni VI. Pál aulában került sor a hagyományos általános kihallgatásra, amelynek keretében a Szentatya a teremtéstörténetről, valamint az áteredő bűnről tanított a jelenlévő több ezer zarándoknak. Az audiencián jelen volt többek között a kassai Borromeo Szent Károly szeminárium növendékeinek 40 fős csoportja, köztük négy magyar szeminarista.

A Credo-ban, vagyis a Hiszekegyben megvalljuk: Isten mindenható Atya, az ég és föld teremtője – kezdte katekézisét XVI. Benedek. Ezzel felidézzük a Teremtés könyvének első szavait: „Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet” (Ter 1,1). A teremtés szépsége Istentől ered, amely által érthetővé válik a szerető Atya mindenhatósága. Isten Atyaként mutatkozik meg a teremtésben, akitől az élet ered és a teremtésben nyilvánítja ki mindenható mivoltát – magyarázta Benedek pápa.

Jó és nagy hatalommal bíró Atya, aki gondját viseli teremtményének soha el nem múló szeretettel és hűséggel. A teremtett világban tehát felismerhetjük Isten mindenhatóságát és jóságát és így hitünk által hirdetni tudjuk Őt. A hit arra hív, hogy ismerjük fel a számunkra láthatatlan Atyát a látható világban. A világegyetem ugyanis Istenről beszél nekünk, de szükséges az Ő kinyilatkoztató Szava is ahhoz, hogy hit fakadjon bennünk és ezáltal megértsük Isten teremtői és atyai valóságát. A Szentírás által az ember a hit világosságában képes megtalálni a világ megértéséhez szükséges ismereteket. Mindaz, amit Isten alkotott szép és jó, bölcsességgel és szeretettel teli. Isten teremtői cselekedete rendet hoz, harmóniát teremt és szépséget ajándékoz.

De mégis mi értelme van a tudomány és a technika korában a teremtésről beszélni? – tette fel a kérdést a pápa a zarándokoknak. A Biblia nem a természettudományok kézikönyve akar lenni, hanem a dolgok mély és valós igazságát akarja felfedni számunkra. Azt tanítja, hogy a világ eredete a Logoszban van, hinni abban, hogy a világ erre épül, a létezés minden aspektusát megvilágítja és bátorságot ad az élet minden kihívásának elfogadásához.

A Szentatya ezt követően a teremtéstörténet csúcspontjáról, vagyis a férfiről és a nőről, az emberről mondta el röviden gondolatait, aki képes a Teremtő iránti szeretetre és megismerésre. A Teremtés könyve beszámol arról, hogy Isten az embert a föld porából alkotta. Ez azt jelenti, hogy nem vagyunk Isten része, de jó földből lettünk teremtve a Teremtő művének köszönhetően. Minden emberi lény a föld porából van mindenféle társadalmi, kulturális, történelmi megkülönböztetés nélkül. Továbbá Isten képmására és hasonlatosságára lettünk teremtve, amely azt is jelenti, hogy mély kapcsolatban vagyunk Istennel.

A Szentatya kifejtette, hogy Isten világot teremtett az embernek, azért, hogy védelmet biztosítson neki és táplálja. Az embernek tehát el kell ismernie, hogy a világ nem saját tulajdona, amelyet kedvére kifoszthat, hanem a Teremtő ajándéka, amelyet meg kell őrizni és fejlődését elő kell segíteni Isten tervének jegyében. A Szentírásban olvashatunk Ádám megkísértéséről, amely kígyó alakjában jön el. Ádámban ezáltal felmerül a kétely, hogy az Istennel való szövetség akadályoz a szabadságban. Az ember abba a kísértésbe esik, hogy visszautasítja a teremtényt megillető korlátokat, és az Istentől való függőséget csak akadálynak tekinti. Amikor azonban hamissá válik az Istennel való kapcsolat, minden más kötelék meggyengül és erejét veszti. Gyűlölet és irigység költözik az ember szívébe, aki saját maga ellen fordul – magyarázta a Szentatya.

A bűn tehát bűnt szül és a világ bűnei kapcsolatban vannak egymással. Ez az áteredő bűn. Az Istennel való kapcsolatot csakis Ő maga tudja ismét jóvá tenni. Ez válik valóra Jézus Krisztusban – tanította XVI. Benedek pápa a szerdai általános kihallgatás alkalmával.

A Szentatya ez alkalommal is közzétett egy üzenetet a Twitter közösségi oldalon kilenc nyelven, amelyben tanításából emel ki egy gondolatot. „Minden dolog Isten ajándéka: akkor találunk rá a boldogságra és a békére, ha elismerjük a Teremtőtől való éltető függőségünket”.

(hh)