Hangverseny XVI. Benedek pápa és Giorgio Napolitano olasz államfő tiszteletére a Vatikánban

Hét év tapasztalataiban és megfontolásaiban osztozott XVI. Benedek pápa és Giorgio Napolitano elnök, amint azt ők maguk fogalmazták meg a közösen megtett utat illetően február 4-én. A vatikáni hangversenyre a Lateráni Egyezmény aláírásának 84. évfordulója adott alkalmat.

Az Olaszország szentszéki nagykövetsége által rendezett koncerten Giuseppe Verdi: „A végzet hatalma” c. operájának nyitánya, valamint Beethoven III. „Eroica” szimfóniája hangzott el. A „Maggio Musicale Fiorentino” (Firenzei Zenei Május) zenekart Zubin Mehta világhírű karmester vezényelte.

A VI. Pál terem ünnepi hangulatában szinte kézzel foghatóvá váltak az érzelmek, mivel ez a hangverseny sokkal többet jelentett, mint pusztán a Lateráni Egyezmény évfordulójának megünneplése. A vatikáni sajtóterem jegyzéke szerint a koncertet találkozó előzte meg, amelyen a pápa biztosította az államfőt, hogy figyelemmel kíséri azokat a fontos eseményeket, amelyek az olasz nép életében a közeljövőben bekövetkeznek. A találkozó különösen jelentős intenzitású volt, tekintettel arra, hogy hamarosan végéhez közeledik a hét évre szóló elnöki mandátum. Közismert továbbá a pápa és az államfő közötti kölcsönös tisztelet, nagyrabecsülés.

Maga Napolitano elnök emlékeztetett erre nagy meghatottsággal a koncert előtt mondott beszédében. Utalással a Lateráni Egyezményre, egyfajta nyilvános búcsúzásként, Napolitano elnök felidézte azt a hosszú utat, amely végül elvezetett az állam és az egyház közötti bizalommal teli együttműködéshez a közjó érdekében. Megállapította, hogy a pápával való találkozások, egymás kölcsönös meghallgatása, a párbeszéd mindig gazdagodásra adott okot. Arról biztosította a Szentatyát, hogy mint olasz, bármilyen pozíciót tölt is be, mindig figyelemmel kíséri majd a pápa üzeneteit, azokat megfontolja és bizalmat merít belőlük.

A hangverseny után XVI. Benedek pápa mondott beszédet, amelyben szintén utalt rá, hogy osztozott az államfővel tapasztalatokban és megfontolásokban. Az előadott zeneműveket illetően a pápa megállapította, hogy kijár a tisztelet Giuseppe Verdinek, születése kétszázadik évfordulója alkalmából. Az olasz zeneszerző ritka képességgel vázolta fel az élet különböző helyzeteit, különös tekintettel az emberi lélek drámáira. Szereplőinek sorsa mindig tragikus, ez jellemzi a Végzet hatalmát is.

A sors témáját érintve Verdi közvetlenül vallási kérdést vet fel, konfrontálódik Istennel, a hittel, az egyházzal. Zenéjéből kiérződik lelke nyugtalansága, Isten-keresése. Művében felvázolja az emberi lét drámáját, amelyet tragikus végzet jellemez, valamint áthatja a vágy Isten irgalmassága, szeretete után, amely világosságot, értelmet és reményt ad a sötétségben is. A hit kínálja fel nekünk ezt a távlatot, amely nem illuzórikus, hanem valóságos – fejtette ki a Szentatya.

Beethoven III. szimfóniájáról szólva a pápa a 2. tételre, a Temetési menetre összpontosította mondanivalóját. A halál gondolata arra ösztönöz, hogy a túlvilág, a végtelen felé forduljunk.
Az élet értelmének a keresése, amely szilárd remény felé nyit a jövőt illetően, része az emberiség előrehaladásának – mondta végül beszédében XVI. Benedek pápa, kifejezve köszönetét Napolitano elnöknek jelenlétéért, a karmesternek és a zenekarnak magas színvonalú előadásukért, valamint a szervező „Flying Angels Foundation” alapítványnak, amelynek tagjai a szolidaritásban kötelezték el magukat.

(vm)