Európai Horizontok – Róma és a nem katolikus világ

A rovat 11. alkalommal jelentkező cikkét Carl Wilhelm Hojer, a Vatikáni Rádió skandináv szerkesztőségének tagja írta. Eszmefuttatásában a római nem katolikus temető jelentőségére mutat rá a bevándorlás jelenségének összefüggésében.

Január 13-án megemlékeztünk az Elvándorlók és Menekültek napjáról, amelyet 99 évvel ezelőtt, 1914-ben Szent X. Piusz pápa hirdetett meg. A „Gaudium et spes” 1965-ben közzétett zsinati dokumentum szerint a személyek alapvető elvándorlási joga annak a lehetősége, hogy ott telepedjenek le, ahol jobban ki tudják bontakoztatni képességeiket, meg tudják valósítani terveiket.

Az elvándorlás a modern társadalom állandó jelensége mind globális, mind helyi szinten. Olyan jog, amelyet az ENSZ is biztosít és belefoglalt az „Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatába”. „Világi” jogokról van szó, amelyek azonban biztosítják az istentisztelet teljes szabadságát minden bevándorlónak, bármilyen vallású is legyen, valamint azt, hogy eltemesse halottait.

Rómában például a Cestius piramis közelében található a nem katolikus (magyarul ún. angol) temető, amelyet a XVIII. században hoztak létre. A sírok között sétálva láthatunk protestáns neveket és jelképeket, de zsidó, görög és orosz ortodox, iszlám, nem gyakorló katolikusok, meg nem nevezett vallási felekezethez tartozó személyek sírjait is.

Az elmúlt 250 év során csaknem 4000 halottat helyeztek itt örök nyugalomra. Számos módon képviselik azt a végtelen vonzó hatalmat, amelyet a római történelem jelent. A temető így még magasztosabb értelmet kap: képviseli a kapcsolatot Róma és a nem katolikus világ között.

A leghíresebb skandináv sír tanúskodik arról, hogy egy jelenleg nem katolikus világ, a protestáns mozgalmakat megelőzően, amelyek megszakították a kapcsolatot Rómával, azelőtt katolikus volt. Peter Andreas Munch, norvég történész, kutatásokat végzett Rómában a norvég középkor történelméről. Ő volt az első világi és nem katolikus, akinek engedélye volt, hogy kutasson a pápai archívumokban. Munch tudatában volt annak, hogy Rómában nem minden idegen osztozott érdeklődésében: kutatásának célja az volt, hogy felfedezze a közös európai identitás értékeit.

Munch továbbá azt is megérezte, hogy egy bevándorló valódi integrációja abból a kölcsönös tiszteletből fakad, amely a bevándorló személy és az őt befogadó szociális környezet között fenn áll. A bevándorlók és a társadalom feladata, hogy együtt kiválasszák: melyek a legjobb szempontjai az egyes kulturális és vallási örökségeknek ahhoz, hogy közös identitást formáljanak az igazság és a szeretet jegyében folytatott párbeszéd révén.

Mint ahogy XVI. Benedek pápa mondta a világnap alkalmából: „Az integrációs folyamat jogokat és kötelességeket foglal magába” mind a bevándorlók, mind a társadalmak részéről. Figyelmet kell fordítani a bevándorlók alapvető méltóságára, viszont maguk a bevándorlók is legyenek tisztelettel azok iránt az értékek iránt, amelyeket a befogadó társadalom kínál fel. Ebben az értelemben Róma és a nem katolikus temető kis és mégis nagy hozzájárulást jelent a kérdéshez. A temető megépítése letette a multikulturális társadalom és a más hagyományok iránti tisztelet alapjait.

Az integráció nagy jelképét valósította meg Róma szívének kis területén, amelyet Henry James amerikai író így határozott meg: „könnyek és mosolyok, kövek és virágok, gyászoló ciprusfák és ragyogó égbolt keveréke” – írja az Európai Horizontok c. rovatban Carl W. Hojer, a skandináv szerkesztőség munkatársa.

(vm)