A megszentelt élet a lélek zarándoklata, Isten arcának keresése – XVI. Benedek homíliája
Urunk bemutatása ünnepén
A megszentelt élet öröme a Krisztus keresztjében való részvállaláson keresztül valósul
meg – fordult a megszentelt életű személyekhez a pápa a szentmise során, amelyet február
2-án, szombaton mutatott be a Szent Péter bazilikában a Megszentelt Élet Intézményei
és az Apostoli Élet Társaságai tagjainak. Szűz Máriával is így történt. Szívét a szeretet
miatti szenvedés járta át, de szíve egységet alkot Isten Fiának szívével. Fakadjon
Isten fénye ebből a sebből és a szenvedésből, az áldozatokból, önmagunk másoknak ajándékozásából,
amelyet a megszentelt életű személyek is megélnek Isten és embertársaik szeretetéért,
ragyogjon fel ugyanez a fény, amely evangelizálja a népeket. Ezen az ünnepen a pápa
annak a kívánságának adott hangot, hogy a megszentelt életű személyek életén mindig
érződjön az evangéliumi „parrésia” (hitvalló bátorság), hogy megéljék, tanúságot tegyenek
és hirdessék a Jó Hírt, valamint tükröződjön ez vissza bennük az igazság Szavaként.
A Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai tagjaihoz szólva
a Szentatya hangsúlyozta, hogy Krisztus világosságában a kontemplatív és az apostoli
élet sokféle karizmáján keresztül részt vesznek az egyház életében és küldetésében
a világban. Az elismerés és a szeretetközösség lelkületében XVI. Benedek három meghívást
intézett a papokhoz, szerzetesekhez, a megszentelt életűekhez.
Először azt
kérte, hogy táplálják a hitet, amely képes megvilágítani hivatásukat. Arra buzdította
őket, hogy emlékezzenek egy belső, lelki zarándoklatút során arra az „első szerelemre”,
amellyel Jézus Krisztus lángra lobbantotta szívüket és éltessék ezt a lángot. Ehhez
szükség van arra, hogy Jézussal legyenek az imádás csendjében, hogy felébredjen bennük
az akarat és az öröm a Vele való osztozás iránt az életben, a választásokban, az engedelmességben,
a szegények boldogságában és a szeretet radikalitásában.
A Szentatya második
kérése az volt, hogy rendelkezzenek olyan hittel, amely fel tudja ismerni a gyengeség
bölcsességét. A mai idők örömeiben és szenvedéseiben, amikor a kereszt keménysége
és súlya érezhetővé válik, ne kételkedjenek abban, hogy Krisztus kenozisa (önkiüresítése)
már húsvéti győzelem. Éppen az emberi korlátaikkal és gyengeségeikkel együtt kaptak
hivatást arra, hogy hasonlóvá váljanak Krisztushoz. A hatékonyság és a siker által
meghatározott társadalomban életüket a „kisebbségi lét”, a kicsik gyengesége jellemzi,
továbbá az empátia azokkal, akiknek nincs hangja a társadalomban.
Végül a
pápa arra hívta a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai tagjait,
hogy újítsák meg hitüket, amely a jövő felé tartó zarándokká teszi őket. Természetéből
fakadóan a megszentelt élet a lélek zarándoklata Isten arcának keresésére. „Uram,
a te arcodat akarom keresni.” (Zsolt 26,8). Erre törekedjen szívük, ez legyen az alapvető
kritérium, amely útjukat irányítja a mindennapok apró lépéseiben és a fontos döntésekben
egyaránt. Ne csatlakozzanak azokhoz a hamis prófétákhoz, akik a megszentelt élet értelmetlenségét
vagy végét hirdetik a mai korban. Inkább öltsék magukra Jézus Krisztust és a világosság
fegyvereit, és maradjanak éberek – zárta homíliáját a pápa.