A hit cselekedetek nélkül olyan, mint a terméketlen fa – XVI. Benedek pápa nagyböjti üzenete

„Az egészséges lelki élethez el kell hagynunk mind a józan ész világosságát leértékelő fideizmust, mind pedig a felszínes, pusztán moralizáló törekvéseket” – ez az egyik meghatározó gondolata XVI. Benedek pápa idei nagyböjti üzenetének.

A dokumentumot péntek délelőtt mutatták be a Szentszék Sajtótermében. A sajtókonferencián felszólalt Robert Sarah bíboros, a „Cor Unum” Pápai Tanács elnöke, Giampietro Dal Toso prelátus a Tanács titkára, és Michael Thio, a Páli Szent Vince Társulat Nemzetközi Konföderációjának elnöke.

„Megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket, és hittünk benne” (1Jn 4,16) – ez a címe a Szentatya nagyböjti üzenetének, amely azt az igazságot foglalja össze, amit a pápa a továbbiakban részletesen is kifejt. Egy keresztény nem azért szereti embertársát, mert általában véve jó és szolidáris, hanem azért, mert saját magában tapasztalta meg Krisztus szeretetét és tanúságot tesz mások előtt erről a szeretetről. XVI. Benedek a hit és a szeretet közötti helyes kapcsolat témájára visszatérve hangsúlyozza, hogy egyik sem előrébb való a másiknál. A kérdéssel már Szent Pál is foglalkozott, amit most a pápa aktualizál. A hit és a szeretet olyan erények, amelyek szorosan összekapcsolódnak. Félrevezető egymással szembe állítva látni őket, ahogy időnként előfordul, amikor a „szeretet” kifejezést a szolidaritás vagy egyszerűen csak a humanitárius segítség fogalmaival írják körül.

Az a hozzáállás, amely bár komoly hangsúlyt fektet a hit elsőbbségére és meghatározó szerepére, ugyanakkor alulértékeli és szinte lenézi a szeretet konkrét cselekedeteit, valamint leszűkíti azt egy általános értelemben vett humanizmusra helytelenül látja a két erény kapcsolatát.

Ezzel szemben a keresztény ember, különösen akkor, ha karitatív tevékenységet végez, olyan személy, akit meghódított Krisztus szeretete, és ezért megnyílik embertársa konkrét szeretetigényére. XVI. Benedek egy hasonlattal él, amikor a szeretetnek ezt az egyedi minőségét mutatja be. A keresztény lét olyan, mint amikor folyamatosan felfelé haladunk egy hegyre, hogy találkozzunk Istennel, aztán újra leereszkedünk, magunkkal hozva az ebből fakadó szeretetet és erőt azért, hogy testvéreinket Isten szeretetével szolgálhassuk.

A példa alapján még jobban érthető, hogy egy keresztény számára a legmagasabb értékű karitatív tevékenység magát az evangelizációt jelenti, ami Isten Szavának továbbadása. A keresztény ember, aki gyakorolja a szeretetet, tudja, hogy valójában nem saját erőfeszítései hoznak eredményt, hanem az az „üdvözítő kezdeményezés”, amely Isten kegyelméből származik. Ez utóbbi pedig távol van attól, hogy szabadságunkat és felelősségünket korlátozza. Ehelyett inkább hitelessé teszi és a szeretettevékenység felé irányítja ezeket az egyébként is nemes emberi tulajdonságokat.

Végül pedig a hit cselekedetek nélkül olyan, mint a terméketlen fa. Ahogy a hit megismerteti velünk Krisztus igazságát, aki a testté lett és keresztre feszített Szeretet, úgy a karitatív tevékenység által pedig ebbe a szeretetbe lépünk be, amely önmagunk teljes odaajándékozására indít – zárja nagyböjti üzenetét XVI. Benedek.

(sv)