"Caritati in justitia" - Pawel Cebula lengyel minorita megemlékezése az elhunyt lengyel prímásról

Minden ember és az egész élete Isten ajándéka. Hálával értékelni kell ezt. Amikor egy ember földi pályája beteljesül, akkor érdemes feltenni a kérdést: mit mond nekem, nekünk rajta keresztül az Élet Szerzője? Ha pedig egy pásztorról, főpásztorról, egy bíborosról, prímásról van szó, akkor az életének földi szakasza kell, hogy lelkigyakorlati tükör legyen az egész egyházi és nemzeti közösség számára.

Józef Glemp bíboros atya zarándokútja elkezdődött tíz évvel a II. világ háború kitörése előtt, egy buzgó, hívő és hazafias családban. 1950-ben, a véres sztálinista korszak idején, mint a gimnázium legjobb tanulója, négy társával együtt, belépett a gnieznoi szemináriumba. Mint fiatal pap az 50-es évek végén és a 60-as évek elején Rómában tanult jogot. Akkoriban járt először Budapesten, átutazóban egy éjszakát a pályaudvar padján töltött. Erről büszkén mesélt, amikor ott járt utoljára 2002–ben. Mind a kettő tény számomra mutatja Glemp atya nagyszerű egyszerűségét, ami nagyon fontos volt, amikor 1981 júliusában Boldog II. János Pál pápa őt nevezte ki Isten szolgája Stefan Wyszyński prímás utódjává. Gondoljunk csak vissza erre az időre, ezekre a hősökre, küldetésükre... átvezetni az Egyház közösségét a kommunizmus rabságából a szabadság földjére, ez Glemp főpásztor feladata volt.

A felsorolt tények sokat mondanak, de az emberről, az ő életéről a legtöbbet a legnehezebb szakaszai szólnak. Maga Glemp bíboros tavaly a Lengyel Katolikus Hírügynökségnek adott interjújában a két legnehezebb dolgának a következőket mondta: az 1981. december 13-án kitört hadiállapot a Szolidaritás ellen, meg Jerzy Popiełuszko atya mártírhalála 1984-ben.

Hallgassuk meg Bíboros atya szavait a hadiállapot kitörésének napján mondott szentbeszédjéről:

„Tudom, sokan nehezteltek rám, láttam könnyeket sokak szemében. Később hallottam, hogy voltak, akik olyan prímást szerettek volna, aki felvenne a palástot, kimenne az utcára s elvezetné a népet a harcba. Nem volt nehéz előrelátni az ilyen légkört. Levertség és kudarc érzése eluralkodtak. (…) Akkoriban gyakran feltettem magamban a kérdést: vajon Wyszyński prímás mit tenne? Ismertem az ő bölcsességét Gomulka pártelnök idejéből, amikor folyt a nyílt harc az Egyház ellen. (…) Ma teljes bizonyossággal elmondhatom, hogy akkor valóban megbíztam Isten gondviselésében s ezért a leghelyesebb út az ima és a bizalom volt. Minden nap ezeket mondogattam magamnak. Pedig nehéz volt.

Arra késztettek, ismételgették, hogy a legfontosabb a Szolidaritás mozgalom. Nyilván való, hogy a Szolidaritás emberei hősiesen sokat szenvedtek, de én meg voltam győződve, hogy a legfontosabb az Isten, az ima pedig a legjobb eszköz a gonoszság legyőzésére. Akkor a hit üzenete volt számomra az első. (…) Nem tudtuk, mi fog történni. Azt akartam, hogy ne folyjon a vér, hogy megőrizzük a nemzet szövetét. Ma ugyanezt tenném. Ez ésszerű hozzáállás volt. Ezt diktálta a hitem. Abból a nehéz helyzetből a kiutat nem a politikai kombinálásban, játékban láttam, hanem az Úristenre való teljes ráhagyatkozásban. Ez diktálta Wyszyński szelleme és ez átszállt másokra: az emberek megőrizték a reményt, kitartottak a hitben, imádkoztak.”

A másik legnehezebb ügy Popiełuszko atya ügye volt. A bíboros – prímás, mint az ő közvetlen elöljárója meg akarta menteni, felajánlotta a külföldi tanulmányokat, de ugyanakkor nem kényszerítette rá – tiszteletben tartotta a Szolidaritás lelkészének szabad döntését, a rábízott emberekhez való hűségét. S ez életébe került... Erre az áldozatra Glemp bíboros kitért, amikor 2000 májusában nyilvánosan bocsánatot kért a lengyel Egyház bűneiért. Akkor megvallotta:

„Mindmáig súlyos teherként nehezedik rám, hogy minden igyekezetem ellenére sem tudtam megmenteni a fiatal pap életét.”

10 évvel később részt vett Jerzy Popieluszko atya boldoggá avatási szentmiséjén.

Caritati in justitia - Igazságosságon át a szeretethez – ez Józef Glemp bíboros püspöki jelmondata. Ebben hitt s élt, e szerint cselekedett mindig bízva Isten gondviselésében, példát hagyva ránk.

(2009-ben megjelent a Popiełuszko. A szabadság bennünk van c. film boldog Jerzy atyáról, melyben Glemp bíboros saját szerepében játszott, hogy megmutassa kapcsolatát, párbeszédeit a mártír pappal, aki életével hirdette: a rosszat csak a jóval le lehet győzni.)
(fotón: Lech Walesa és Józef Glemp bíboros)