A hit hiánya sebet ejthet a házasság érvényességén – a pápa beszéde a vatikáni bírósági
év kezdetén
XVI. Benedek január 26-án, szombaton kihallgatáson fogadta a Rota Romana, az Apostoli
Szentszék rendes fellebbviteli bírósága tagjait, a bírósági év kezdete alkalmából.
A Szentatya ismételten leszögezte, hogy a hit jelenlegi válsága a házastársi kapcsolatra
is hatással van. Az isteni terv visszautasítása minden emberi kapcsolatban rendkívül
mélyre ható egyensúlyhiányhoz vezet.
A mai kultúra a családot gyakran nyomasztó
kihívások elé állítja a hangsúlyozott individualizmus, az etikai és vallási relativizmus
következtében. Vannak olyan nézetek, amelyek a személy szabadságát szembeállítják
az embernek azzal a képességével, hogy egész életre elkötelezze magát. Elterjedt az
az irányzat, miszerint a személy csak akkor valósíthatja meg önmagát, ha „független”
marad és a másik személlyel csak olyan kapcsolatot hoz létre, amelyet bármelyik pillanatban
megszakíthat.
A személynek az a választása, hogy életre szóló kapcsolatra
kötelezze magát, vagy sem, hatással van élete alapvető távlataira. Kifejezi, hogy
pusztán emberi tervben gyökerezik-e, vagy megnyílik az Úrban való hit világosságának.
Csak akkor érthetjük meg és valósíthatjuk meg a házastársi és családi életben
is az emberről, mint Istennek a keresztség szentségében újjászülető gyermekéről szóló
igazságot, ha megnyílunk Isten igazságának – fejtette ki beszédében a Szentatya. Utalt
a házasság, mint egy férfi és egy nő közötti szövetség felbonthatatlanságára. Ez a
szövetség nem igényli a házasulandók személyes hitét. A szükséges minimális feltétel
azonban az a szándékuk, hogy azt teszik, amit az egyház tesz.
Fontos, hogy
ne zavarják össze a szándék problémáját a házasulandók személyes hitével, azonban
a kettőt nem lehet teljesen szétválasztani.
A pápa erre vonatkozóan utalt
a Nemzetközi Teológiai Bizottság 1977-es dokumentumára, amely világosan kifejti: amikor
semmi nyoma sincs a házasulandók hitének, akkor felmerül a probléma, hogy általános
szándékuk valóban szentségi-e, hogy a megkötött házasság érvényes-e vagy sem. A pápa
idézte Szent Ágostont, aki a házasság javai közül a következő hármat emelte ki: az
élet átadása, a házastársi hűség és a házasság felbonthatatlansága.
XVI. Benedek
megjegyezte, hogy előfordulhatnak olyan esetek, amikor nincs jelen a hit a házasfelek
közötti megegyezésben. A pápa nem azt kívánja sugallni, hogy a hit hiányából automatikusan
következik a házasság érvénytelensége, hanem arra kíván rámutatni, hogy ez a hiány
- bár nem szükségszerűen –, de sebet ejthet a házasság javain, mivel a házastársi
szövetség szoros tartozéka az Isten által akart természetes rend.
A Szentatya
emlékeztetett azokra a szentekre, akik a házassági köteléket keresztény távlatokban
élték meg, és így a legnehezebb pillanatokat is áthidalták.
Ezek a tapasztalatok,
amelyeket a hit hat át, tudatosítják bennünk, hogy ma is mennyire értékes az elhagyott
házastárs áldozathozatala, az, hogy elismerve a házassági kötelék felbonthatatlanságát,
„nem keres újabb kapcsolatot, hanem arra törekszik, hogy eleget tegyen családi kötelezettségeinek
és a keresztény élet elvárásainak. Hűségének és keresztény állhatatosságának példája
különleges erejű tanúságtétel lesz a világ és az Egyház előtt” – idézett XVI. Benedek
pápa előde, II. János Pál 1981-ben közzétett „Familiaris Consortio” k. apostoli buzdításából,
amely a keresztény család feladatairól szólt a mai világban.