A pápa a szemináriumokat a Papi Kongregáció, a katekézist pedig az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa hatáskörébe utalta át

Január 25-én, pénteken XVI. Benedek pápa két Motu Proprio-t tett közzé, amelyek megfogalmazását már tavaly október 27-én bejelentette, az Új Evangelizáció témájában megrendezett püspöki szinódus lezáráskor. Eszerint a Szentatya a szemináriumokat a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció helyett a Papi Kongregáció hatáskörébe, a katekézist pedig a Papi Kongregáció hatásköréből az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa hatáskörébe utalta át.

A „Ministrorum institutio” k. Motu Proprio a Papi Kongregációra bízza mindazt, ami az Úr jövendőbeli szolgáinak, a papoknak, a diakónusoknak a képzésére, életére és szolgálatára vonatkozik: a hivatás-pasztoráció, a jelöltek kiválasztása, emberi, spirituális, tanbeli és lelkipásztori kiképzésük a szemináriumokban és az állandó diakónusok képzését szolgáló központokban, állandó képzésük, beleértve életkörülményeiket, szolgálatuk gyakorlásának módjait, társadalombiztosításukat.

Ezzel a Motu Proprio-val a Szemináriumok és Tanulmányi Intézetek Katolikus Nevelésügyi Kongregációjának neve a következőre változik: Tanulmányi Intézetek Katolikus Nevelésügyi Kongregációja. A filozófiai és teológiai egyetemi tanulmányokra terjed ki illetékessége.

A Papi Kongregáció azokat a tananyagokat vállalja magára, amelyek a világi papokat és diakónusokat személyükben, lelkipásztori szolgálatukban érinti. Minden kérdésben megfelelő segítséget nyújt a püspököknek, hogy helyi egyházukban a lehető legnagyobb elkötelezettséggel gondozzák a hivatásokat. A szemináriumokban a növendékeket megfelelően neveljék, részesüljenek szilárd alapokon nyugvó emberi, spirituális, doktrinális és pasztorális képzésben. Ébren őrködik afelett, hogy a szemináriumok vezetése és élete teljes mértékben megfeleljen a papi nevelés igényeinek, az elöljárók és a tanárok életpéldájukkal és helyes tanbeli kiképzéssel járuljanak hozzá a szent szolgálatot végzők személyiségének képzéséhez.

A Papi Kongregációra vár továbbá az a feladat, hogy létrehozzon egyházmegyeközi szemináriumokat és jóváhagyja statútumaikat. A Papi Hivatások Pápai Műve ezután a Papi Kongregáció keretében működik, megszűnik viszont az a dikasztériumok közötti bizottság, amelyet a papok világban történő egyenlőbb elosztására állítottak fel.

A „Fides per doctrinam” k. Motu Proprio-val a pápa a katekézis kompetenciáját a Papi Kongregáció hatásköréből az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa hatáskörébe helyezi át. A sajátos történelmi kor, amelyben élünk, és amelyet a hit drámai válsága bélyegez meg, azt igényli, hogy tudatosítsuk: válaszolnunk kell a hívek szívében támadó elvárásokra, a világot és az egyházat érintő új kérdésekre – írja a Szentatya.

A katekézis feladata a hívek vallási képzésének gondozása és előmozdítása. Arra kap felhatalmazást az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa, hogy megfelelő normákkal biztosítsa: a katekézist az egyház állandó hagyományának megfelelően tanítsák. Feladata, hogy ébren őrködjön: a Tanítóhivatal által meghatározott útmutatás szerint történjen a katekétikai képzés. Az Apostoli Szék előírt jóváhagyását adhatja a katekizmusokhoz és a katekétikai képzésre vonatkozó egyéb iratokhoz, a Hittani Kongregáció beleegyezésével. Feladata még, hogy segítse a püspöki konferenciák katekétikai hivatalát, összehangolva tevékenységüket.

Az új előírások kiegészítik az „Ubicumque et semper” Motu Proprio-t, amellyel a Szentatya 2010-ben létrehozta az új dikasztériumot az evangelizáció céljából és azt a feladatot is rábízta, hogy mozdítsa elő az 1992-ben megjelent Katolikus Egyház Katekizmusát, amely korunk emberei számára a hit tartalmának alapvető és teljes megfogalmazása.

Mindez összhangban van a zsinati tanítással és VI. Pál, valamint II. János Pál Magisztériumával, amely hangsúlyozza az evangelizációs folyamat és a katekétikai tanítás közötti szoros kapcsolatot. Isten tiszteletre méltó Szolgája, VI. Pál, Evangelii Nuntiandi k. 1976-ban közzétett apostoli buzdításában írja a katekézisről:

(44. pont) „Az evangelizáció el nem hanyagolható része a hitoktatás. A rendszeres katekézisből tanulja meg az értelem, főleg a gyermeki és fiatal értelem a legfőbb igazságokat, ezt az eleven kincsestárat, amelyet Istentől vettünk, és amelyet hosszú történelme során az egyház egyre jobban megvilágított. Nyilvánvaló, hogy a katekézis igazi célja nem egyszerűen tudás közvetítése, hanem a keresztény életre való rávezetés. Az evangelizáció igen nagy segítségére szolgál, ha a templomi, iskolai, vagy bárhol, főleg otthon adott hitoktatáshoz jó tankönyvek állnak rendelkezésre, amelyeket hozzáértő szakemberek állítottak össze a püspökök irányítása mellett. A hitoktatási módszer függ a hallgatók korától, műveltségétől, befogadóképességétől.

Törekedni kell arra, hogy emlékezetükbe és szívükbe véssük mindazt, ami fontos az életre. Fontos a jó hitoktató kiképzése, akár papok, akár tanítók, akár szülők: hogy egyre jobban tökéletesítsék magukban ezt a nagyon is igényes művészetet, a vallásoktatást. Míg azonban egyrészt nem szabad elhanyagolni a gyermekek hitoktatását, másrészt ismét sürgősen időszerűvé kezd válni a katekumenátus jellegű oktatás is. Fiataloknak és felnőtteknek egyaránt szükségük lehet rá, ha Isten kegyelmétől megérintve, elkezdik felismerni Krisztus arcát és neki akarják szentelni életüket”.

A hitnek szüksége van arra – írja XVI. Benedek pápa a Fides per doctrinam k. Apostoli levél elején -, hogy alátámassza egy olyan tanítás, amely képes a hívek értelmének és szívének megvilágítására. Az egyház sajátos feladata, hogy hatékonyan hirdesse Krisztust a tanítás bemutatása révén is, amelynek feladata, hogy táplálja a hitet.

(vm)