Az egység keresése nélkül a hit saját magáról mondana le – Koch bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsa elnökének írása

Az Osservatore Romano vatikáni napilap január 18-án, pénteken megjelent számában Koch bíboros az ökumenizmus jelenlegi helyzetéről szóló eszmefuttatásában megállapítja: az ökumenikus mozgalom a Szentlélek műve.

A Hit éve, amelyet XVI. Benedek pápa ajándékoz nekünk, szorosan kapcsolódik a II. Vatikáni Zsinathoz, nem pusztán az évforduló szempontjából, hanem tartalmát illetően is. A Hit évét a pápa a zsinat megkezdésének 50. évfordulóján nyitotta meg. Célja, a zsinati tanítás gyakorlati megvalósítása, mivel legfőbb megállapításai ma is döntő vonatkozási pontot jelentenek az egyház küldetése számára.

Ebbe a vonalba illeszkedik be a katolikus egyház ökumenikus elkötelezettsége, amely a zsinat egyik központi prioritása volt, ahogy ezt az „Unitatis redintegratio” k. nyilatkozat első mondatában olvashatjuk: „A keresztények közötti egység helyreállításának előmozdítása a II. Vatikáni Egyetemes Szent Zsinat egyik fő célja”. VI. Pál pápa félreérthetetlenül hangsúlyozta: az ökumenizmusról szóló dekrétum nem egy volt a dokumentumok között, hanem az egész zsinat egyik központi prioritására fordított figyelem eredménye.
Ebben az értelemben a szent liturgiára vonatkozó „Sacrosanctum concilium” k. konstitúció szintén az első mondatban megállapítja a zsinat célkitűzéseiről: „mindannak a támogatása, ami a Krisztusban hívők egységét előmozdíthatja”.

Az egyház missziós tevékenységéről szóló „Ad gentes” k. dekrétum 6. pontja emlékeztet rá, hogy az ökumenikus erőfeszítések szorosan kapcsolódnak a missziós tevékenységhez, mivel a keresztények megosztottsága árt a legszentebb ügynek, vagyis annak, hogy az „evangéliumot minden teremtmény számára hirdessék”. A megosztottság „sokak elől elzárja a hithez vezető utat”.

Az ökumenikus elkötelezettség hatja át a „Gaudium et spes” k. lelkipásztori konstitúciót, amely a befejező paragrafusokban is megnyilvánul: „Magunkhoz öleljük lélekben azokat a testvéreinket is, közösségeikkel együtt, akik még nem élnek velünk teljes egységben, de összekapcsol bennünket az Atya és a Fiú és a Szentlélek megvallása, valamint a szeretet köteléke”.

A Hit éve tehát arra is felszólít bennünket, hogy újból letegyük az egyház ökumenikus feladatának hitalapjait, az új ökumenikus helyzetben, amely mély változásokon ment át.
Az egyházról szóló „Lumen Gentium” k. dogmatikus konstitúció 15. pontja meghatározza a katolikus egyház és a nem katolikus keresztények közötti ökumenikus kapcsolat alapját: „Azokkal a megkereszteltekkel, akik a keresztény nevet viselik, de nem vallják a teljes hitet, vagy nem őrzik a teljes közösséget Péter utóda alatt, az Egyház sokféle kapcsolatban tudja magát”.

A keresztségnek, mint az egység szentségi kötelékének elismerése mindazok között, akik a szentség révén újjászülettek, azon a tényen alapul, hogy a keresztség a megkereszteltet bensőségesen Krisztushoz kapcsolja. A megkeresztelt Jézus Krisztusban lel otthonra és vele szinte misztikus kölcsönhatásban él. A keresztség az egyházba való belépés, tehát egyben az ökumenizmus kapuja is. A keresztség és a keresztség szentségének kölcsönös elismerése képezik minden ökumenikus erőfeszítés alapját – írja az Osservatore Romano cikkében Kurt Koch bíboros.

Az ökumenikus párbeszéd központi kérdése az, hogy hogyan viszonyul egymáshoz a történelem során kialakult és különvált egyházak és egyházi közösségek többes száma az ugyancsak a történelemhez kapcsolódó katolikus egyház egységének egyes számához – teszi fel a kérdést a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke.

A mai ökumenikus helyzet valódi dilemmája abban a tényben áll, hogy nem értünk egyet az ökumenizmus jelentését illetően. Gyakran nem tudjuk, hogy mit akarunk, és mit kellene akarnunk. Ez nagy kihívást jelent. Ha ugyanis nem értünk egyet abban, hogy hová vezessen bennünket utunk, akkor fennáll annak a veszélye, hogy különböző irányban indulunk el. Végül meg kell állapítanunk, hogy még jobban eltávolodtunk egymástól. Ennek elkerülése végett ma nélkülözhetetlen, hogy ismét megfontoljuk a hit fényében: mi a végcélja ökumenikus utazásunknak?

Kurt Koch bíboros szerint ma azért ilyen nehéz az ökumenikus mozgalom közös céljának meghatározása, mert a posztmodern világban a pluralisztikus és relativisztikus irányzatok terjedtek el. A posztmodern gondolkodás szerint nem kérdőjelezhetjük meg a valóság pluralitását, ha nem akarjuk, hogy azzal gyanúsítsanak: totalitarizmus felé hajló irányzatot képviselünk. Az az általános meggyőződés, hogy a valóság a maga totalitásában csak a pluralizmusban mutatkozhat meg.

Az egység minden gondolatának visszautasítása vezetett el ahhoz, hogy az ökumenikus mozgalom elveszítette közös célját. Az egységet maximum úgy értelmezik, mint a sokszínűség és a változatosság toleráns elismerését, amelyben már megvalósultnak tekintik az egymással kiengesztelődött különbözőséget.

A keresztény ökumenizmus csak akkor válaszolhat erre a nagy kihívásra, ha nem hasonul a posztmodern gondolkodáshoz, hanem szeretetteljes kitartással keresi az egységet, mivel az egység keresése nélkül a keresztény hit saját magáról mondana le.

Az egység továbbra is a keresztény hit alapvető kategóriája, mind a Szentírásban, mind az egyház hagyományában. A megosztottság, a különválás a Szentírás szerint a bűn következménye, amellyel szemben áll az alapvető egység megváltó üzenete. Ezt fejezi ki egyedülálló módon Szent Pál Efezusiakhoz írt levelében: „Egy a test és egy a Lélek, mint ahogy a hivatástok is egy reményre szól. Egy az Úr, és a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki minden fölött áll, mindent átjár, és mindenben benne van” (4,4-6).

Az a tény, hogy a zsinat megkezdése után 50 évvel még nem értük el a hit egységének ökumenikus célkitűzését, megérteti velünk, hogy nem mi, emberek vagyunk az egység kovácsolói. Nem tudjuk meghatározni, hogy hogyan és mikor valósul meg, mindössze csak ajándékba kaphatjuk az egységet. Jézus főpapi imája hasznos útmutatóként szolgál. Jézus nem parancsolta meg tanítványainak az egységet, hanem imádkozott érte. Az imával kifejezzük azt a hitbeli meggyőződésünket, hogy az ökumenikus mozgalom a Szentlélek műve.

Az ökumenizmus „magna charta”-ja Jézus főpapi imája, amellyel tanítványai egységéért fohászkodik. XVI. Benedek pápa szerint Jézus imájában benne van a hívők jövőbeli közösségének széles látóhatára, amely a nemzedékek révén tárul ki, benne van a jövő egyháza is. Jézus a jövő tanítványainak egységéért is fohászkodik” – tanítja a Szentatya.

Ha a tanítványok egysége Jézus imájának központi prioritása, akkor az ökumenizmus nem lehet más, mint az, hogy minden keresztény csatlakozik imájához, magáévá téve Jézus kívánságát. Ha az ökumenizmus nem pusztán interperszonális és filantróp, hanem krisztológiai alapokra épül, akkor nem lehet más, mint részvétel Jézus főpapi imájában – írja az Osservatore Romano cikkében Kurt Koch bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke.

„De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egy. Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek egy ők is, mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17,21-22).

(vm)