Az egység keresése nélkül a hit saját magáról mondana le - Kurt Koch bíboros írása
Az Osservatore Romano
vatikáni napilap január 18-án, pénteken megjelent számában Koch bíboros, a Keresztény
Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke az ökumenizmus jelenlegi helyzetéről szóló
eszmefuttatásában megállapítja: az ökumenikus mozgalom a Szentlélek műve.
A
Hit éve, amelyet XVI. Benedek pápa ajándékoz nekünk, szorosan kapcsolódik a II. Vatikáni
Zsinathoz, nem pusztán az évforduló szempontjából, hanem tartalmát illetően is. A
Hit évét a pápa a zsinat megkezdésének 50. évfordulóján nyitotta meg. Célja, a zsinati
tanítás gyakorlati megvalósítása, mivel legfőbb megállapításai ma is döntő vonatkozási
pontot jelentenek az egyház küldetése számára.
Ebbe a vonalba illeszkedik
be a katolikus egyház ökumenikus elkötelezettsége, amely a zsinat egyik központi prioritása
volt, ahogy ezt az „Unitatis redintegratio” k. nyilatkozat első mondatában olvashatjuk:
„A keresztények közötti egység helyreállításának előmozdítása a II. Vatikáni Egyetemes
Szent Zsinat egyik fő célja”. VI. Pál pápa félreérthetetlenül hangsúlyozta: az ökumenizmusról
szóló dekrétum nem egy volt a dokumentumok között, hanem az egész zsinat egyik központi
prioritására fordított figyelem eredménye. Ebben az értelemben a szent liturgiára
vonatkozó „Sacrosanctum concilium” k. konstitúció szintén az első mondatban megállapítja
a zsinat célkitűzéseiről: „mindannak a támogatása, ami a Krisztusban hívők egységét
előmozdíthatja”.
Az egyház missziós tevékenységéről szóló „Ad gentes” k. dekrétum
6. pontja emlékeztet rá, hogy az ökumenikus erőfeszítések szorosan kapcsolódnak a
missziós tevékenységhez, mivel a keresztények megosztottsága árt a legszentebb ügynek,
vagyis annak, hogy az „evangéliumot minden teremtmény számára hirdessék”. A megosztottság
„sokak elől elzárja a hithez vezető utat”.
Az ökumenikus elkötelezettség hatja
át a „Gaudium et spes” k. lelkipásztori konstitúciót, amely a befejező paragrafusokban
is megnyilvánul: „Magunkhoz öleljük lélekben azokat a testvéreinket is, közösségeikkel
együtt, akik még nem élnek velünk teljes egységben, de összekapcsol bennünket az Atya
és a Fiú és a Szentlélek megvallása, valamint a szeretet köteléke”.
A Hit éve
tehát arra is felszólít bennünket, hogy újból letegyük az egyház ökumenikus feladatának
hitalapjait, az új ökumenikus helyzetben, amely mély változásokon ment át. Az
egyházról szóló „Lumen Gentium” k. dogmatikus konstitúció 15. pontja meghatározza
a katolikus egyház és a nem katolikus keresztények közötti ökumenikus kapcsolat alapját:
„Azokkal a megkereszteltekkel, akik a keresztény nevet viselik, de nem vallják a teljes
hitet, vagy nem őrzik a teljes közösséget Péter utóda alatt, az Egyház sokféle kapcsolatban
tudja magát”.
A keresztségnek, mint az egység szentségi kötelékének elismerése
mindazok között, akik a szentség révén újjászülettek, azon a tényen alapul, hogy a
keresztség a megkereszteltet bensőségesen Krisztushoz kapcsolja. A megkeresztelt Jézus
Krisztusban lel otthonra és vele szinte misztikus kölcsönhatásban él. A keresztség
az egyházba való belépés, tehát egyben az ökumenizmus kapuja is. A keresztség és a
keresztség szentségének kölcsönös elismerése képezik minden ökumenikus erőfeszítés
alapját – írja az Osservatore Romano cikkében Kurt Koch bíboros.
Az ökumenikus
párbeszéd központi kérdése az, hogy hogyan viszonyul egymáshoz a történelem során
kialakult és különvált egyházak és egyházi közösségek többes száma az ugyancsak a
történelemhez kapcsolódó katolikus egyház egységének egyes számához – teszi fel a
kérdést a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke.
A mai ökumenikus
helyzet valódi dilemmája abban a tényben áll, hogy nem értünk egyet az ökumenizmus
jelentését illetően. Gyakran nem tudjuk, hogy mit akarunk, és mit kellene akarnunk.
Ez nagy kihívást jelent. Ha ugyanis nem értünk egyet abban, hogy hová vezessen bennünket
utunk, akkor fennáll annak a veszélye, hogy különböző irányban indulunk el. Végül
meg kell állapítanunk, hogy még jobban eltávolodtunk egymástól. Ennek elkerülése végett
ma nélkülözhetetlen, hogy ismét megfontoljuk a hit fényében: mi a végcélja ökumenikus
utazásunknak?
Kurt Koch bíboros szerint ma azért ilyen nehéz az ökumenikus
mozgalom közös céljának meghatározása, mert a posztmodern világban a pluralisztikus
és relativisztikus irányzatok terjedtek el. A posztmodern gondolkodás szerint nem
kérdőjelezhetjük meg a valóság pluralitását, ha nem akarjuk, hogy azzal gyanúsítsanak:
totalitarizmus felé hajló irányzatot képviselünk. Az az általános meggyőződés, hogy
a valóság a maga totalitásában csak a pluralizmusban mutatkozhat meg.
Az egység
minden gondolatának visszautasítása vezetett el ahhoz, hogy az ökumenikus mozgalom
elveszítette közös célját. Az egységet maximum úgy értelmezik, mint a sokszínűség
és a változatosság toleráns elismerését, amelyben már megvalósultnak tekintik az egymással
kiengesztelődött különbözőséget.
A keresztény ökumenizmus csak akkor válaszolhat
erre a nagy kihívásra, ha nem hasonul a posztmodern gondolkodáshoz, hanem szeretetteljes
kitartással keresi az egységet, mivel az egység keresése nélkül a keresztény hit saját
magáról mondana le.
Az egység továbbra is a keresztény hit alapvető kategóriája,
mind a Szentírásban, mind az egyház hagyományában. A megosztottság, a különválás a
Szentírás szerint a bűn következménye, amellyel szemben áll az alapvető egység megváltó
üzenete. Ezt fejezi ki egyedülálló módon Szent Pál Efezusiakhoz írt levelében: „Egy
a test és egy a Lélek, mint ahogy a hivatástok is egy reményre szól. Egy az Úr, és
a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki minden fölött áll, mindent
átjár, és mindenben benne van” (4,4-6).
Az a tény, hogy a zsinat megkezdése
után 50 évvel még nem értük el a hit egységének ökumenikus célkitűzését, megérteti
velünk, hogy nem mi, emberek vagyunk az egység kovácsolói. Nem tudjuk meghatározni,
hogy hogyan és mikor valósul meg, mindössze csak ajándékba kaphatjuk az egységet.
Jézus főpapi imája hasznos útmutatóként szolgál. Jézus nem parancsolta meg tanítványainak
az egységet, hanem imádkozott érte. Az imával kifejezzük azt a hitbeli meggyőződésünket,
hogy az ökumenikus mozgalom a Szentlélek műve.
Az ökumenizmus „magna charta”-ja
Jézus főpapi imája, amellyel tanítványai egységéért fohászkodik. XVI. Benedek pápa
szerint Jézus imájában benne van a hívők jövőbeli közösségének széles látóhatára,
amely a nemzedékek révén tárul ki, benne van a jövő egyháza is. Jézus a jövő tanítványainak
egységéért is fohászkodik” – tanítja a Szentatya.
Ha a tanítványok egysége
Jézus imájának központi prioritása, akkor az ökumenizmus nem lehet más, mint az, hogy
minden keresztény csatlakozik imájához, magáévá téve Jézus kívánságát. Ha az ökumenizmus
nem pusztán interperszonális és filantróp, hanem krisztológiai alapokra épül, akkor
nem lehet más, mint részvétel Jézus főpapi imájában – írja az Osservatore Romano cikkében
Kurt Koch bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke.
„De
nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik szavukra hinni fognak bennem. Legyenek
mindnyájan egy. Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek egy ők is,
mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17,21-22).