Az Emberi Jogok Európai Bírósága legutóbbi ítéleteiről nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak
Dominique Mamberti szentszéki érsek
Kedden hozott ítéletet az Emberi Jogok Európai Bírósága 4 eset kapcsán. Az Egyesült
Királyság 4 dolgozójának ügyéről van szó, akik lelkiismereti és valásszabadsággal
kapcsolatos kérdésben fordultak a Bírósághoz. Két eset azzal foglalkozott, hogy a
munkahelyen szabad-e keresztet hordani a nyakláncon, másik két eset pedig azt vizsgálta,
hogy egyneműek házassága és homoszexuális párok házassági tanácsadása esetében lehetséges-e
a lelkiismereti ellenvetés jogával élni. A bíróság csak egy esetben adott igazat a
felperesnek. A British Airways légitársaság egy alkalmazottja, Nadia Eweida esetéről
van szó, akinek a Strasbourgban székelő bíróság igazat adott abban, hogy munkahelyén
viselhet keresztet. A 4 esettel kapcsolatos ítéletről az angol püspökök is nyilatkozatot
tettek közzé.
Dominique Mamberti érsek, a vatikáni államtitkárság államokkal
való részlegének titkára a Vatikáni Rádiónak adott nyilatkozatában nem foglalkozik
kifejezetten az egyes esetekkel, hanem általános elveket fogalmaz meg az egyház kérdéssel
kapcsolatos álláspontjáról. A szentszéki érsek kifejti, hogy a lelkiismereti és vallásszabadsággal
kapcsolatos kérdések egyre sokrétűbbé válnak az európai társadalomban, amelyben növekszik
a vallási különbözőség és a laicizmus. Reális kockázatot jelent az, hogy az erkölcsi
relativizmus új társadalmi normákat kodifikál, amelyek aláássák az egyéni lelkiismereti
és vallásszabadságot. Ezzel szemben az egyház minden helyzetben védelmezni akarja
ezt a szabadságot, még a relativizmus diktatúrájával szemben is. Fontos ezért, hogy
megmutassa az emberi lelkiismeret értelmét általában és a keresztények morális cselekvésének
jellegzetességét. Erkölcsi szempontból vitatott kérdések esetében, mint pl. a művi
vetélés vagy a homoszexualitás, szükséges az egyéni lelkiismeret tisztelete. A lelkiismereti
és vallásszabadság nem akadálya, hanem feltétele a plurális és toleráns társadalomnak.
Mamberti érsek ezen a ponton a Vatikáni Rádiónak adott nyilatkozatában hivatkozott
XVI. Benedek pápa szavaira. A Szentszék mellé akkreditált diplomatákhoz intézett újévi
beszédében a Szentatya többek között kijelentette, hogy a vallásszabadság tényleges
gyakorlásának védelme során lényeges a lelkiismereti ellenvetés jogának tisztelete.
A szabadságnak ez a határterülete számottevő etikai és vallás természetű kérdéseket
érint, amelyek magában ez emberi méltóságban gyökereznek. Tartópillérei minden olyan
társadalomnak, amely valóban szabad és demokratikus akar lenni. Az egyház feladatai
közé tartozik, hogy emlékeztessen bármily krédóhoz tartozó embert, hogy lelkiismerete
szavára hallgatva rendelkezik azzal a természetes adottsággal, hogy különbséget tud
tenni a jó és a rossz között és ennek jegyében cselekedjen. Ez igazi szabadságának
forrása.
Az Európai Tanács mellett működő szentszéki külképviselet nemrég
jegyzéket tett közzé az egyház szabadságáról és intézményes autonómiájáról. Jelenleg
ezt a kérdést vizsgálja az Emberi Jogok Európai bírósága két konkrét eset kapcsán.
Az egyik a román ortodox egyházzal, a másik pedig a spanyol katolikus egyházzal kapcsolatos.
A Bíróságnak arról kell döntenie, hogy a polgári hatóság tiszteletben tartotta-e
az Emberi Jogok Európai Konvencióját, amikor megtagadta, hogy Romániában a papok számára
szakszervezetet hozzanak létre. A másik eset pedig egy spanyolországi hitoktatóval
kapcsolatos, aki nyilvánosan kijelentette, hogy nem ért egyet az egyház tanításával.
Ebben az esetben az egyház visszautasította a tanításhoz való kérelmét. Az egyháznak
mindig meg kellett védenie saját autonómiáját az ideológiákkal és a polgári hatóságokkal
szemben. Ma a nyugati országokban fontos annak megértése, hogy a materialista és relativista
uralkodó kultúra ellenére tisztelet illeti az egyház sajátos természetét, amely a
hitre és az értelemre alapuló közösség.
Az egyház tisztában van azzal, hogy
a pluralista társadalomban nem könnyű meghatározni a civil hatóságok és a különböző
vallási közösségek kapcsolatát a társadalmi együvé tartozás és a közjó érdekében.
A Szentszék szükségesnek tartja a vallásszabadság megőrzését annak kollektív és társadalmi
dimenziójában. Az egyház nem azt kéri, hogy a vallási közösségek jog fölött álló helyek
legyenek, hanem ellenkezőleg elismerést kapjanak, mint a szabadság területei, a vallásszabadság
és a helyes nyilvános rend joga erejében. Ezt a jogot a katolikus egyház nem tartja
fenn magának, hanem általánosan alkalmazhatónak ismeri el. Ezen túl a vallási közösségek
autonómiájának jogi alapelvét széles körben elismeri a nemzetközi jog és mindazon
államok, amelyek tiszteletben tartják a vallásszabadságot.
Az Európai Tanács
mellé rendelt szentszéki képviselet jegyzéke négy alapelvben foglalja össze az egyház
álláspontját. Ezek: különbségtétel az egyház és a politikai közösség között, szabadság
az állammal való kapcsolatok összefüggésében, szabadság az egyházon belül és a helyes
nyilvános rend tisztelete.
A jegyzék kiemeli, hogy az egyház elismeri az egyház
és a politikai közösség közötti különbséget és mindkettő saját céljait követi. Az
egyházat nem kell összekeverni semmiképpen a politikai közösséggel és nem kötődik
egyetlen politikai rendszerhez sem. Az egyház és a politikai közösség közötti különbség
Krisztus szavaira épül: “Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami
Istené.” Saját területén tehát a kettő független egymástól, ám tudomást kell venniük
egymásról, hiszen különböző módokon ugyan, de ugyanazokat az embereket szolgálják.
Az egyház nem kér kiváltságokat, de elvárja a teljes tiszteletet és szabadságának
védelmét ahhoz, hogy betölthesse küldetését a pluralista társadalomban.
Az
egyház tudatában van annak, hogy néhány vallás és ideológia elnyomja a hívek szabadságát.
Az egyház úgy tekint önmagára, mint a szabadság helyére és előírja e szabadság tiszteletének
szabályait. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy bírálja a Tanítóhivatalt vagy az egyház
előírásait vagy szabályait. Véleménykülönbség esetén fellebbezhet az egyházi törvénykönyv
előírásai szerint, vagy megszakíthatja kapcsolatát az egyházzal. Az egyházon belüli
kapcsolatok azonban főként lelki jellegűek, nem az államra tartozik tehát, hogy rálépjen
erre a területre az ellentétek megoldása érdekében. Végül az egyház számára, a vallási
közösségek nem jog fölött álló területek, amelyben az állam törvényeit nem alkalmazzák.
Az egyház elismeri a hatóságok jogos kompetenciáját és a civil joghatóságot a közrend
fenntartásának biztosítására.