Tallózás a püspöki szinódus javaslataiban – P. Szabó Ferenc SJ írása
A francia Katolikus
Dokumentáció vízkereszti száma (La Documentation Catholique, 6 janvier 2013) közzétette
az új evangelizálással foglalkozott őszi szinódus 58 javaslatát /propozíció/, amelyet
benyújtottak a Szentatyának, aki ennek alapján írja meg apostoli buzdítását. A röviden
javasolt témák természetesen az új evangelizálás egy-egy szempontját érintik. Addig
is, amíg XVI. Benedek kifejti e szempontokat apostoli buzdításában, hasznos lesz megismernünk
néhány érdekesebb javaslatot.
Most az első elméleti csoport főbb pontjait
ismertetem, amelynek címe:
I. Az új evangelizálás természete
4. propozíció:
A Szentháromság az új evangelizálás /Úe/ forrása. Az Egyház evangelizáló küldetésének
eredete és forrása a Szentháromság az Atya terve szerint a Fiú üdvözítő tevékenysége,
amely halálában és feltámadásában éri el tetőpontját és a Szentlélek küldetése, amelyet
az Egyház folytat (meghosszabbít). Ez a pont hangsúlyozza az Úe teológiai keretének,
elméleti megalapozottságának fontosságát.
5. propozíció: Az Úe és az
inkulturáció: Az Úe mindenkit felszólít a hit elmélyítésére és annak hathatós
megosztására. Figyelmeztet az idők jeleinek megkülönböztetésére, amelyek kihatással
vannak az egész egyház és a helyi egyházak szolgálatára. A mai élet változásai közepette
az Egyház kinyújtja kezét azok felé is, akik távol vannak Istentől és az egyházi közösségtől,
és hívja őket Isten Szavának hallgatására, hogy találkozzanak az Úr Jézussal. Az Úe-nak
különösképpen figyelnie a hit inkulturációjára: hogy az Evangélium a különböző kultúrákhoz
alkalmazkodva, de egyben megtisztítva azokat, beletestesüljön minden nép kultúrájába.
6.
propozíció: Az Evangélium hirdetése: Isten minden embert üdvözíteni akar, hogy eljusson
az igazság ismeretére. (1Tim 2,4). Tehát Isten örök üdvözítő terve egyetemes. Hivatkozás
a Lumen gentium k. zsinati konstitúció nagyon fontos 16. pontjára és az Evangelii
nuntiandi k. buzdítás (VI. Pál) 14. pontjára (CEC 851.): Azok is, „akik Krisztus evangéliumát
és az ő Egyházát önhibájukon kívül nem ismerik, de őszinte szívvel keresik Istent,
és a kegyelem hatására teljesítik a lelkiismeretük szavában fölismert akaratát, elnyerhetik
az örök üdvösséget (vö. DS 3869).
Az isteni Gondviselés azoktól sem tagadja
meg az üdvösséghez szükséges segítséget, akik önhibájukon kívül nem jutottak el Isten
kifejezett ismeretére, de – nem az isteni kegyelem nélkül – iparkodnak becsületesen
élni. Mert ami jó és igaz van náluk /a nem keresztény vallásokban/, azt az Evangéliumra
való előkészületnek értékeli az Egyház és Isten adományának tartja…”
8. propozíció:
Tanúságtétel a szekularizált világban. Szekularizált világban élünk: míg a világ Isten
teremtése marad, a szekularizáció az emberi kultúra műve. Mint keresztények nem maradhatunk
közömbösek a szekularizáció folyamatával szemben. Ebben a világban élünk, de nem e
világból valók vagyunk (vö. Jn 15, 19; 17, 11, 16). A teremtett világ Isten szeretetének
megnyilvánulása. Jézus Krisztus által megkapjuk az üdvösséget, és képesek vagyunk
megkülönböztetni a fejlődést teremtésében. Félelem nélkül, szeretettel megérthetjük
az Egyház és a világ sebeit. Ha „kis nyájat” (Lk 12, 32) alkotunk is, tanúskodhatunk
az üdvösség evangéliumáról: a világ világosságának kell lennünk az új világban (vö.
Mt 5, 13-16).
9. propozíció: Az első evangelizálás – a kérügma az ősegyházban:
a húsvéti misztérium, Krisztus halálának és feltámadásának hirdetése, Szent Pál példája:
1Kor 15, 3-5. Bűnbánat, megtérés, katekézis a hit elemeiről, lelkipásztori terv. A
szinódusi atyák vázolták ennek mozzanatait (vö. Compendium.)
10. propozíció:
Jog az Evangélium hirdetéséhez és hallgatásához. A személy elidegeníthetetlen joga
a vallásszabadság, az igehirdetés tartsa tiszteletben a személy szabadságát, kerülni
kell minden prozelitizmust /erőszakos térítést/.
11. propozíció: Az Úe
és a Szentírás imádságos olvasása. A szinódusi atyák azt óhajtják, hogy Isten Szava,
a Szentírás „egyre inkább váljon az Egyház minden tevékenységének szívévé” (Verbum
Domini, 1.). Az Úe a Szentírás kapuja legyen nyitva minden hívő előtt, minden
alkalmat meg kell ragadni annak imádságos tanulmányozására: a szentmise homíliájában,
a katekézisben, a hit átadásának minden formájában – egyházmegyékben, plébániákon,
kis közösségekben elmélyíteni a lectio divina-t (vö. Dei Verbum, 21-22.)
12.
propozíció: A II. Vatikáni zsinat dokumentumai. A szinódusi atyák állítják, hogy a
II. vatikáni zsinat tanítása lényeges eszköze a hit átadásának az új evangelizálás
összefüggésében. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a zsinati tanítást helyesen kell értelmezni.
Hivatkoznak XVI. Benedek 2005. dec. 22-én a Római Kúria tagjaihoz intézett beszédére,
aki megjelölte az értelmezés elveit, hogy megfeleljünk a modern világ kihívásainak,
és ugyanakkor hűségesen megőrizzük az Egyház természete és küldetése önazonosságát.
Most
még jelzem a propozíciók következő csoportjait:
II. A mai Egyház szolgálatának
történelmi helyzete (13-25),
III. Lelkipásztori válaszok a jelenlegi körülményekre
(26-40)
IV. Az új evangelizálás szereplői/munkásai (41-56)