„A hit bátorsága és alázata” – P. Federico Lombardi SJ eheti jegyzete
„Az igazság keresése fontosabb volt számukra a világ intelligensnek tűnő megvetésétől”.
Így tanított XVI. Benedek pápa Vízkeresztkor mondott homíliájában a három királyok
bölcsességéről elmélkedve, amelyet az újonnan felszentelt püspökök küldetésére is
vonatkoztatott. A főpásztoroknak napjainkban gyakran „az árral szemben kell úszniuk”,
ugyanis „a hit alázata és az egyház hitében való osztozás újból és újból ellentétbe
kerül az uralkodó eszmékkel”. Semmi akadálya sincs annak, hogy hangsúlyozzuk e tanítás
jelentőségét. A Szentatya beszédében kifejtette azt is, hogy „az agnoszticizmusnak,
amely manapság széles körben elterjedt, saját szabályai vannak és nagymértékű türelmetlenséget
mutat mindaz iránt, ami megkérdőjelezi hitelességét”.
Az uralkodó irányzatoknak
való ellentmondás bátorságot, Benedek pápa szavaival, „hősiességet” kíván. E tanítás
aktualitása nem szorul további magyarázatra, látva a kérdésben felhozható példák sokszínűségét.
A Szentatya továbbá hozzáteszi: „Ez a hősies, erős jellem nem erőszakkal, agresszíven
próbál tevékenykedni, hanem hagyja, hogy lesújtsanak rá és tudatosan néz szembe az
uralkodó irányzatok feltételeivel”. Akkor is, ha az egyházi közösség tagjainak mindig
a legjobb módszereket kell keresniük törekedve a legjobb megoldásra, a Szentatya „evangéliumi
lelkületű spirituális leckét” ad, amely a keresztény tanúságtétel alapvető előfeltétele.
Eljött az ideje, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy a szavak és tettek
által megértsük: az, amit az egyház az igazság nyomában járva keres, nem egy sajátos
elképzelés vagy saját érdekeinek előtérbe helyezése, hanem minden egyes ember valódi
java. Ugyanis Isten – ezért az egyház is – szeretettel van minden teremtménye iránt
és azt kívánja, hogy azok a teljesség szépségében éljenek. Ezt pedig félelem nélkül
kell hirdetni. A pápa végül így zárja beszédét: „Az Isten iránti félelem megszabadít
az emberek iránti félelemtől. Szabaddá tesz!”