2013-01-12 12:36:30

A hét szentje – Arkadiusz Nocoń atya sorozata


RealAudioMP3 Január 13-a Szent Hiláriusz püspök és egyháztanító nem kötelező emléknapja.
Hiláriusz az első hitvallók egyike, vagyis nem vértanú szent, Nyugat legnagyobb teológusa Ágostonig, „Gallia védője”, a latin himnuszok első szerzője, Poitiers-ban (Franciaországban) született 310 körül és 367-ben halt meg ugyanott.
1851. május 13-án IX. Pius pápa egyháztanítóvá avatta. Ereklyéi Poitiers-ban és a párizsi Szent Dionüsziosz templomban találhatók. A száműzöttek védőszentje.


Hiláriusz tehetős pogány családban született. Retorikát és filozófiát tanult: a klasszikus szerzők írásaiban azonban nem talált választ az élet értelmét kutató kérdéseire. Mély vallási krízis után a kereszténység felé fordult. Elbűvölve Krisztus tanításától felvette a keresztséget. Akkor már nős lehetett és ismereteink szerint volt egy Abra nevű lánya, akit később szentté is avattak. Hiláriusz nagyon komolyan vette új vallását: kitűnt bölcsességével és életpéldájával. 350 körül szülővárosában közfelkiáltással püspöknek választották. Az Egyházra akkortájt nehéz idők jártak: eretnekségek és szakadár irányzatok nehezítették a fiatal közösség életét.


A legnagyobb veszélyt az arianizmus okozta, amely tagadta Krisztus istenségét. Hiláriusz buzgón védte az igaz hitet, amiért az ariánusokkal szimpatizáló Konstanciusz császár megfosztotta püspökségétől és Kis-Ázsiába száműzte (356). Néhány év múlva visszatért onnan, és újult erővel minden energiáját a Krisztus istenségéről szóló hit terjesztésének szentelte. 361-ben a párizsi zsinaton elítélte az ariánus eretnekséget, amely nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy „Gallia védelmezőjének” nevezzék. Fellépésének és tudásának jelentőségét bizonyítja, hogy országát megmentette a szakadástól.


A Szentháromságról szóló traktátusában Szent Hiláriusz a következőket írta: Természetünkből fakadóan lusták vagyunk, nehézkesek és olyan korlátoltak és nehéz felfogásúak, hogy nehezünkre esik megérteni Téged, Istenünk. A Te tudományod elmélyítése azonban az isteni tudás előíze…


Szent Hiláriusz ezekkel a szavakkal sarkall bennünket hitünk igazságainak mind jobb megismerésére, életében pedig azzal mutat példát, hogy kis-ázsiai száműzetése alatt azért tanult meg nyelveket, hogy a keleti egyházatyák írásait behatóbban megismerje, amelyek nagy hatással voltak lelkületére és egyben teológiai ismereteit is mélyítették.

A kereszténynek minden korban meg kell tudnia védeni hitét. Tudnia kell válaszolni a neki szegezett kérdésekre és a vádakra is. Az ókorban majdnem kivétel nélkül minden kérdés a teológiára vonatkozott: „Ha kérdezed a bankárt az árfolyamról – írta Nüsszai Szent Gergely, Hiláriusz kortársa – előadást tart neked Jézus teremtetlen születéséről. Bemész a pékhez, az pedig azt mondja neked, hogy az Atya nagyobb a Fiúnál. Kérdezősködhetsz a fürdőkben is, és azt hallod, hogy Krisztus feltámadt…”


Bár manapság meglehetősen sokakat érintenek az erkölcsi témák (abortusz, eutanázia, asszisztált reprodukció), az azokra adott válaszok azonban rendkívül különbözőek. Hogy a keresztény megvédje meggyőződését „teljes elszántsággal kell elmélyítenie ismereteit”. Időnként az az ember érzése, hogy a vallás az a terület, amelyben mindenki kiismeri magát. Valójában azonban nem igaz, mert ahhoz, hogy a hit, a vallás vagy az erkölcs témájában vitatkozzunk, meg kell azt ismernünk…


* * *

Tévedsz, Áriusz, talán bánatodban teszed,
Képzelgésed azonban ugyanúgy tévútra vezet.
Isten, Áriusz, nem aggódik a megtestesülés titka miatt,
És nem igényli a te kéretlen oltalmadat.
Nem érted az ő örökkévaló álmait,
De nem vagy egyedül:
ruhátlan’ jött elő asszony testéből,
s fába szögelve halt meg meztelenül.
(Jerzy Szymik, Homoousios. Levél az Ötvárosból származó Áriuszhoz)


Áriusz eretneksége, ami a fiatal kereszténység testén a legmélyebb sebet ütötte, az Egyház alapvető tanításába ütközött – Krisztus istenségének megvallásába. „Az arianizmus szinte az egész Egyházat megfertőzte a császárhoz való lojalitás következtében a hamis béke megőrzésének színlelésével” – írta Szent Jeromos, akinek szavaira válaszolva keserűen mondta Szent Bazil: „Az egész Egyház megbomlott!” Valóban igaz, hogy Áriusz tana a maga korában progresszívnak, divatosnak és a pogányok számára is könnyen elfogadhatónak tűnt (elvetette a Szentháromság tanának bonyolultságát).

Ezért is vált annyira népszerűvé a hívek, a püspökök és a papság jelentős részének körében. Voltak ugyan területek, ahol a hívek a Hiláriusz, Bazil és Atanáz által terjesztett tanítást követték, amely szerint Krisztus „igaz Isten az igaz Istentől, született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű (homousziosz)”, de kisebbségben maradtak.


Semmi sem gyengíti annyira az ember lelkét, mint annak tudata, hogy kisebbségben van. A hetvenes években több országban, mielőtt az abortusz témájában szavazást tartottak volna, meghamisították a statisztikai adatokat. Az volt a céljuk, hogy megtévesszék azokat, akik az életet támogatták, hogy bebeszéljék nekik, hogy nincsenek sokan, mert a világ egészen másként gondolja. Ez a módszer nagyon tisztességtelen, mert senki sem szeret kisebbségben maradni. Az Egyházzal szemben is hasonló technikát alkalmaznak, amelyet különböző felmérésekkel érnek el. Gyakran mérik az Egyházba és az általa hirdetett erkölcsi alapelvekbe vetett bizalom mértékét, hogy a kapott eredmények alapján manipulálják az embereket.


Valahányszor felmerül bennünk a kételkedés és elbizonytalanodás kísértése a „többségi vélemény” hallatán, emlékezzünk Hiláriusz, Atanáz gondolataira és Avilai Teréz zseniális mondatára, aki az ilyen helyzetekben rendszerint röviden ennyit mondott: „Én és Krisztus többséget képezünk.”


_____________________



Add meg kérünk, mindenható Istenünk, hogy Fiad istenségét, amelyet Szent Hiláriusz püspök rendíthetetlenül védelmezett, kellő módon megértsük, és igaz hittel megvalljuk. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.


Lengyelből fordította Szemere János atya







All the contents on this site are copyrighted ©.