Január 13-a Szent Hiláriusz
püspök és egyháztanító nem kötelező emléknapja. Hiláriusz az első hitvallók egyike,
vagyis nem vértanú szent, Nyugat legnagyobb teológusa Ágostonig, „Gallia védője”,
a latin himnuszok első szerzője, Poitiers-ban (Franciaországban) született 310 körül
és 367-ben halt meg ugyanott. 1851. május 13-án IX. Pius pápa egyháztanítóvá avatta.
Ereklyéi Poitiers-ban és a párizsi Szent Dionüsziosz templomban találhatók. A száműzöttek
védőszentje.
Hiláriusz tehetős pogány családban született. Retorikát és
filozófiát tanult: a klasszikus szerzők írásaiban azonban nem talált választ az élet
értelmét kutató kérdéseire. Mély vallási krízis után a kereszténység felé fordult.
Elbűvölve Krisztus tanításától felvette a keresztséget. Akkor már nős lehetett és
ismereteink szerint volt egy Abra nevű lánya, akit később szentté is avattak. Hiláriusz
nagyon komolyan vette új vallását: kitűnt bölcsességével és életpéldájával. 350 körül
szülővárosában közfelkiáltással püspöknek választották. Az Egyházra akkortájt nehéz
idők jártak: eretnekségek és szakadár irányzatok nehezítették a fiatal közösség életét.
A legnagyobb veszélyt az arianizmus okozta, amely tagadta Krisztus istenségét.
Hiláriusz buzgón védte az igaz hitet, amiért az ariánusokkal szimpatizáló Konstanciusz
császár megfosztotta püspökségétől és Kis-Ázsiába száműzte (356). Néhány év múlva
visszatért onnan, és újult erővel minden energiáját a Krisztus istenségéről szóló
hit terjesztésének szentelte. 361-ben a párizsi zsinaton elítélte az ariánus eretnekséget,
amely nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy „Gallia védelmezőjének” nevezzék. Fellépésének
és tudásának jelentőségét bizonyítja, hogy országát megmentette a szakadástól.
A
Szentháromságról szóló traktátusában Szent Hiláriusz a következőket írta: Természetünkből
fakadóan lusták vagyunk, nehézkesek és olyan korlátoltak és nehéz felfogásúak, hogy
nehezünkre esik megérteni Téged, Istenünk. A Te tudományod elmélyítése azonban az
isteni tudás előíze…
Szent Hiláriusz ezekkel a szavakkal sarkall bennünket
hitünk igazságainak mind jobb megismerésére, életében pedig azzal mutat példát, hogy
kis-ázsiai száműzetése alatt azért tanult meg nyelveket, hogy a keleti egyházatyák
írásait behatóbban megismerje, amelyek nagy hatással voltak lelkületére és egyben
teológiai ismereteit is mélyítették.
A kereszténynek minden korban meg kell
tudnia védeni hitét. Tudnia kell válaszolni a neki szegezett kérdésekre és a vádakra
is. Az ókorban majdnem kivétel nélkül minden kérdés a teológiára vonatkozott: „Ha
kérdezed a bankárt az árfolyamról – írta Nüsszai Szent Gergely, Hiláriusz kortársa
– előadást tart neked Jézus teremtetlen születéséről. Bemész a pékhez, az pedig azt
mondja neked, hogy az Atya nagyobb a Fiúnál. Kérdezősködhetsz a fürdőkben is, és azt
hallod, hogy Krisztus feltámadt…”
Bár manapság meglehetősen sokakat érintenek
az erkölcsi témák (abortusz, eutanázia, asszisztált reprodukció), az azokra adott
válaszok azonban rendkívül különbözőek. Hogy a keresztény megvédje meggyőződését „teljes
elszántsággal kell elmélyítenie ismereteit”. Időnként az az ember érzése, hogy a vallás
az a terület, amelyben mindenki kiismeri magát. Valójában azonban nem igaz, mert ahhoz,
hogy a hit, a vallás vagy az erkölcs témájában vitatkozzunk, meg kell azt ismernünk…
*
* *
Tévedsz, Áriusz, talán bánatodban teszed, Képzelgésed azonban ugyanúgy
tévútra vezet. Isten, Áriusz, nem aggódik a megtestesülés titka miatt, És nem
igényli a te kéretlen oltalmadat. Nem érted az ő örökkévaló álmait, De nem vagy
egyedül: ruhátlan’ jött elő asszony testéből, s fába szögelve halt meg meztelenül. (Jerzy
Szymik, Homoousios. Levél az Ötvárosból származó Áriuszhoz)
Áriusz eretneksége,
ami a fiatal kereszténység testén a legmélyebb sebet ütötte, az Egyház alapvető tanításába
ütközött – Krisztus istenségének megvallásába. „Az arianizmus szinte az egész Egyházat
megfertőzte a császárhoz való lojalitás következtében a hamis béke megőrzésének színlelésével”
– írta Szent Jeromos, akinek szavaira válaszolva keserűen mondta Szent Bazil: „Az
egész Egyház megbomlott!” Valóban igaz, hogy Áriusz tana a maga korában progresszívnak,
divatosnak és a pogányok számára is könnyen elfogadhatónak tűnt (elvetette a Szentháromság
tanának bonyolultságát).
Ezért is vált annyira népszerűvé a hívek, a püspökök
és a papság jelentős részének körében. Voltak ugyan területek, ahol a hívek a Hiláriusz,
Bazil és Atanáz által terjesztett tanítást követték, amely szerint Krisztus „igaz
Isten az igaz Istentől, született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű (homousziosz)”,
de kisebbségben maradtak.
Semmi sem gyengíti annyira az ember lelkét, mint
annak tudata, hogy kisebbségben van. A hetvenes években több országban, mielőtt az
abortusz témájában szavazást tartottak volna, meghamisították a statisztikai adatokat.
Az volt a céljuk, hogy megtévesszék azokat, akik az életet támogatták, hogy bebeszéljék
nekik, hogy nincsenek sokan, mert a világ egészen másként gondolja. Ez a módszer nagyon
tisztességtelen, mert senki sem szeret kisebbségben maradni. Az Egyházzal szemben
is hasonló technikát alkalmaznak, amelyet különböző felmérésekkel érnek el. Gyakran
mérik az Egyházba és az általa hirdetett erkölcsi alapelvekbe vetett bizalom mértékét,
hogy a kapott eredmények alapján manipulálják az embereket.
Valahányszor
felmerül bennünk a kételkedés és elbizonytalanodás kísértése a „többségi vélemény”
hallatán, emlékezzünk Hiláriusz, Atanáz gondolataira és Avilai Teréz zseniális mondatára,
aki az ilyen helyzetekben rendszerint röviden ennyit mondott: „Én és Krisztus többséget
képezünk.”
_____________________
Add meg kérünk, mindenható
Istenünk, hogy Fiad istenségét, amelyet Szent Hiláriusz püspök rendíthetetlenül védelmezett,
kellő módon megértsük, és igaz hittel megvalljuk. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te
Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.