Octava Dies – P. Federico Lombardi heti jegyzete a Háromkirályok és a Hit kapcsolatáról

XVI. Benedek pápa Jézus gyermekkoráról írt utolsó könyvében választ próbál adni a következő kérdésre: „Milyen karakterű emberek voltak valójában a Háromkirályok, vagy másik nevükön a Napkeleti Bölcsek?”

A pápa szavai szerint egyfajta belső nyugtalanság vezette őket. Olyan emberek voltak, akik felül akarták múlni saját magukat, filozófusok, azaz a bölcsesség barátai, tehát, akik a tudományos ismereten túl a teljesség megértésre törekedtek. Ez a fajta keresés a lehetőségek legmagasabb szintjére helyezi az értelmet. A Háromkirályok Socrates nyomán járva a hivatalos vallást felülmúlva a még nagyobb igazságot keresték. Ők azok, akik Ábrahámot követve meghallották Isten hívását.

A Háromkirályok személyiségjegyeit szemlélve a pápa így folytatja gondolatait a Jézus gyermekkoráról írt könyvében. Az egész emberiséget reprezentálják, amely elindul Krisztus felé, az emberi lélek belső várakozását jelenítik meg, a vallások és az emberi értelem áramlatát a Krisztussal való találkozás útján.

P. Federico Lombardi heti jegyzetében miután felidézte a pápa gondolatait, így folytatja eszmefuttatását.

Most, amikor a Hit évében vagyunk, fontos, hogy a Napkeleti Bölcsek legyenek a mi kísérőink. A hit ugyanis soha nem magától értetődő, a hit a zarándok ember lelkületét jeleníti meg, a mindig új és új keresést. Amint a Háromkirályok esetében, számunkra sem idegen a teremtés, a tudomány, a hagyományok, a Szentírás, az értelem és az élet fáradozásai, a párbeszéd azokkal, akikkel összetalálkozunk a hit útján járva. A hit azt is jelenti, hogy a reménység útján haladunk ebben a mi világunkban, a most kezdődő 2013-as év konkrét helyzeteiben. A Háromkirályok meglepő jutalomban részesültek. Miért ne reméljük mi is ugyanezt saját magunknak?

(ik)