A hét szentje – Arkadiusz Nocoń atya sorozata

Január 6. Urunk megjelenésének főünnepe – Vízkereszt: a Három Szent Királyok ünnepe.
Ereklyéjük Németországban, a kölni dómban és Olaszországban, a milánói Szent Eusztorgius bazilikában találhatók. Vízkereszt a legrégibb főünnepek egyike, amelynek eredete a III. századig nyúlik vissza. Neve a Keleti Egyházban Epifánia, azaz Urunk megjelenése az emberek között.
Ezen főünnep keretén belül három dologról emlékeztek meg abban az időben: Isten születéséről (Karácsonyról), a három napkeleti bölcs (mágus) hódolatáról és Jézus keresztségéről. A három ünnep szétválasztása és külön napon való megünneplése későbbi rendelkezések eredménye. Ettől kezdve, főleg Nyugaton, Urunk megjelenését a három bölcs hódolatával kezdték azonosítani, míg végül kizárólagos nem lett, és meghonosodott a Három királyok hagyománya.


Szent Máté evangéliuma (vö. Mt 2,1-12) az egyetlen, amely említést tesz az eseményről, de a bölcsek nevét és pontos számát ő sem adja meg. Azt sem lehet pontosan tudni, honnan jöttek. Rejtélyességük évszázadokon keresztül teológusok kutatásainak és művészek inspirációjának tárgya volt. A VI. században kapták nevüket: Gáspár, Menyhért, Boldizsár. Az örmény legenda megerősíti, hogy Gáspár Arábiából, Menyhért Perzsiából, Boldizsár pedig Indiából jött. Egy másik legenda szerint tizenketten indultak útnak, de csak a három legkitartóbb érkezett meg. A IX. századtól kezdve nevezik őket királyoknak, akik az emberi faj három típusát voltak hivatottak képviselni: fehér (Gáspár), fekete (Menyhért) és sárga (Boldizsár). Számunkra azonban fontosabb üzenetet hordoz a királyok ajándéka a bőrszínnél és a származási helynél.


II. János Pál pápa 1999. január 6-án Urunk megjelenésének ünnepén szentbeszédében a következőket mondta:

Ma az egész liturgia Krisztus világosságáról beszél, arról a világosságról, amely felragyogott nekünk Isten születésének éjszakáján. Ugyanez a világosság vezette a pásztorokat a betlehemi istállóhoz, mutatott utat a keletről érkező bölcseknek és világosít meg minden embert és nemzetet, amely az Úr után vágyakozik. Ebben a lelki keresésben az ember felhasználja ezt a természetes fényt, amely vezeti őt: olyan értelem ő, amely segít megtalálni az utat a Teremtőhöz, még ha vakon is követjük. Minthogy azonban könnyű letévedni erről az útról, Isten az ember elé jön, hogy a kinyilatkoztatás fényével világítson neki. Epifánia ünnepén ennek az isteni világosságnak a földön való megjelenését ünnepeljük, amelyen keresztül Isten találkozni akar velünk, hogy emberi értelmünk törékeny világosságát megerősítse.


Értelmükre és a könyvek bölcsességére hagyatkozva a három király elindult tehát Isten keresésére. Az emberi értelem nem lehet akadály a hit útján, inkább elvezet hozzá. Azonban csak az értelem nem elég – ahogy a Szentatya is tanítja. Jeruzsálembe érkezésükkor Gáspár, Menyhért és Boldizsár a Királyt a palotában keresték, ott, ahol a földi gazdagság helye van. Az emberi értelem félrevezette őket. Szerencsére hagyták magukat vezettetni a csillag által, amely végül elvitte őket az Élethez. És még ezután is mennyi hitre és lelki erőre volt szükségük, noha az ismeretlenbe indultak, hogy megtalálják Istent és hódoljanak neki. Viselkedésük sok mai embert megszégyenít, akik elkerülik a templomokat és Istenen kívül minden más előtt készek térdet hajtani.


Amíg csak magunkban bízunk, csak a saját megérzéseinkre hallgatunk és csak a saját terveink szerint élünk, lehetünk ugyan királyok és bölcsek, de Krisztus tanítványai soha. Csak azok válnak azzá, akik minden nap az evangélium világosságában járnak, fölajánlva neki aranyukat, vagyis azt, ami életükben jó és szép; tömjént, vagyis imádságot és imádatot, valamint mirhát, vagyis szenvedéseiket és könnyeiket.


* * *


Az álmukban kapott parancs értelmében nem mentek vissza Heródeshez, hanem más úton tértek hazájukba (Mt 2,12). Az Istennel való találkozás után, a szentmisében, vagy az ünnepi liturgiák után illene, hogy más úton, vagyis „más emberként” térjünk vissza otthonainkba, munkahelyünkre, kötelességeinkhez…


„A betlehemi éjszakában Szűz Mária megszülte Isten Fiát, de ugyanezen az éjszakán újjászülettek a pásztorok is, majd a három királyok, a halászok és sokan mások. A Messiással való egyszeri találkozás után Simonból Péter lett, Saulból pedig Pál… A jászolban fekvő gyermekre tekintve szívesen magukhoz ölelték volna őt. Őszintén hitték, készek voltak megesküdni, hogy mostantól mindig ilyenek lesznek… Megérintve a Lélek által… A halálból újra életre támadtak…


A három király mellettünk is elhalad minden nap észrevétlenül az utcán… Keresik az Igazságot, amelynek elragadtatásban hódolhatnak és neki ajándékozhatják életüket. Vajon betlehemi csillag vagyunk számukra?” (Arkadiusz Wuwer).


_______________



Istenünk, Te a csillag segítségével vezérelted a pogányokat egyszülött Fiadhoz, add kegyesen, hogy Téged a hiten keresztül megismerve nagyságod fényét színről színre lássuk. A mi Urunk Jézus Krisztus a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.


Lengyelből fordította Szemere János atya