A Katolikus Egyház Katekizmusa – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata

10. elmélkedés: a hívek szerepe a hitigazság megértésében és továbbadásában

A Szentírás és a Szent Hagyomány értelmezése az egyház Tanítóhivatalának feladata, vagyis a Péter utódával szeretetközösségben lévő püspökökre lett bízva. A Tanítóhivatal azonban nem Isten népétől függetlenül cselekszik, hanem Isten által akart eszköz ahhoz, hogy jól megértsük a Szentlélek működését az egész egyházban. Azonban a Tanítóhivatal nem egyedül értelmezi a hitet.

A katekizmus 91. pontja megállapítja: „Minden hívő részesedik a kinyilatkoztatott igazság megismerésében és átadásában. A Szentlélek kenetét kapták, aki oktatja őket…” Az egész hívő nép, „kezdve a püspököktől egészen a legjelentéktelenebb világi hívekig”, rendelkezik azzal az ajándékkal, amelyet természetfölötti hitérzéknek nevezünk. Ennek a hitérzéknek köszönhetően, amelyet az igazság Lelke éleszt fel, Isten népe egyre mélyebben csatlakozik a hithez, azt egyre nagyobb teljességgel érvényesíti életében (vö. 93. pont).

A katekizmus emlékeztet a „Dei Verbum” konstitúció híres 8. pontjára, ahol azt olvassuk, hogy az egyház előrehalad a hit megismerésében, „részben a hívők elmélkedése és keresései folytán”, akiknek mély tapasztalatuk van spirituális téren. A Szentlélek így eljuttatja a híveket a teljes igazságra, természetesen nem a Tanítóhivatal vezetése nélkül.

Isten Népe hitbeli fejlődésére példa az 1854-ben dogmaként kihirdetett Szeplőtelen Fogantatás igazsága. Mária kinyilatkoztatott misztériumának mélyebb megértésére nem kerülhetett volna sor a hívek tapasztalata és elmélkedése nélkül, azaz hitérzékük nélkül. Mi hívők, tehát mindnyájan érezzük magunkat a Jézusban kinyilatkoztatott hit megértése és továbbadása alanyainak.

(vm)