„A keresztények a remény emberei, mert tudják, hogy a hit ereje hegyeket mozgathat meg” – a pápa homíliája Szűz Mária, Isten Anyja ünnepének vigíliáján

A Te Deum, amelyet ma este, a naptári év végén az Úrhoz emelünk, hálaadó ima, amely Isten dicsőítésével kezdődik. Bármilyen is volt az elmúlt év, könnyű, vagy nehéz, mi hálát adunk Istennek. A Te Deum mély bölcsessége, hogy van jó a világon, amelynek elrendeltetése, hogy győzzön Istennek, a megtestesült, meghalt és feltámadt Jézus Krisztus Istenének köszönhetően.

Olykor nehéz megérteni ezt, mivel nagyobb hírverése van a rossznak, mint a jónak. A kegyetlen gyilkosságok, az elterjedt erőszak, a súlyos igazságtalanságok hírértékűek, szemben a szeretet és a szolgálat gesztusaival. A nap, mint nap hűségesen és türelemmel elviselt fáradozás gyakran háttérben marad.

Ezért sem maradhatunk meg pusztán a híreknél, ha meg akarjuk érteni a világot és az életet; képeseknek kell lennünk arra, hogy megálljunk és csendben elmélkedjünk, képeseknek kell lennünk arra, hogy hosszasan és nyugodtan gondolkozzunk. Így lelkünk gyógyulást talál a mindennapi élet elkerülhetetlen sebeire, elmélyülhet az életünkben és világunkban történő eseményekben, és eljuthatunk arra a bölcsességre, amely lehetővé teszi, hogy a dolgokat új szemszögből értékeljük. Amikor összeszedetten imádkozunk, lelkünk mélyén Isten szól hozzánk.

Megtanuljuk, hogy az igazságnak megfelelően tekintsünk cselekedeteinkre, a bennünk és a körülöttünk lévő rosszra, hogy a megtérés útjára lépjünk, amely bölcsebbé és jobbá tesz bennünket, képessé a szolidaritásra és a szeretetközösségre, arra, hogy a rosszat jóval győzzük le. A keresztények a remény emberei, főleg a világban gyakran található sötétséggel szemben, amely nem Isten tervétől függ, hanem az ember helytelen választásainak eredménye. A keresztények tudják, hogy a hit ereje hegyeket mozgathat meg (vö. Mt 17,20). Az Úr megvilágíthatja a legmélyebb sötétséget is.

A Hit éve minden hívő szívében fel kívánja éleszteni annak a tudatát, hogy a Krisztussal való találkozás az igazi élet és a szilárd remény forrása. A Jézusba vetett hit lehetővé teszi, hogy szüntelenül megújuljunk a jóban, kilábaljunk a bűn futóhomokjából és ismét új életet kezdjünk. A megtestesült Igében mindig újra megtalálhatjuk az ember valódi önazonosságát. Ismét felfedezhetjük, hogy elrendeltetésünk Isten végtelen szeretete, arra kaptunk meghívást, hogy személyes szeretetközösségben legyünk vele. Ez az igazság, amelyet Jézus Krisztus nyilatkoztatott ki, az a bizonyosság, amely arra ösztönöz, hogy bizalommal tekintsünk a most kezdődő évre.

Az egyház az evangelizálás küldetését kapta az Úrtól. Jól tudja, hogy az evangélium minden embernek szól, különösen a fiatal nemzedékeknek, hogy kielégítse azt az igazságvágyat, amelyet mindnyájan szívünkben hordozunk, és amelyet gyakran elhomályosítanak az élet dolgai. Ez az apostoli elkötelezettség még szükségesebb akkor, amikor a hit elhalványodásának veszélye fenyeget olyan kulturális környezetekben, amelyek akadályozzák egyéni és társadalmi meggyökerezését, jelenlétét.

Rómában is újból és újból hirdetni kell a keresztény hitet és hihető tanúságot kell róla tenni. Egyrészt növekszik a más vallások híveinek számra, a plébániai közösségek nehézségekkel küzdenek a fiatalok megszólításában, terjed az individualista életmód és az etikai relativizmus, másrészt sokan keresik életük értelmét és a soha nem csalatkozó reményt. Pál apostolhoz hasonlóan Róma minden hívője érezze magát az evangélium adósának a város többi lakójával szemben (vö. Róm 1,14-15).

A pápa ezután kitért a római egyházmegye missziós elkötelezettségére, a család pasztorációra, a gyermekek, fiatalok, szülők állandó képzésére. Ahhoz, hogy hirdethessük az evangéliumot azoknak, akik még nem ismerik Jézust, vagy elfordultak tőle, hogy ismét átléphessük a hit kapuját és szeretetközösségben éljünk Istennel, feltétlenül szükség van arra, hogy alaposan ismerjük Hitvallásunk igazságait. Az állandó képzés egyik fontos kezdeményezése a „Párbeszédek a székesegyházban” kezdeményezés, amelyet évek óta folytatnak a Lateráni Szent János bazilikában – emelte ki a Szentatya.

Az év végi hálaadáson mondott homíliájában köszönetet mondott az isteni Jóság számtalan kegyelméért, az igazságért, amely Jézus Krisztus által jött el hozzánk. Benne találjuk meg a választ minden emberi idő teljességére. Őbenne van minden ember jövője. Őbenne valósul meg az egyház és a világ reményének beteljesedése.

(vm)