A Názáreti Jézus és Családja – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése Szent Család ünnepére

A karácsonyi ünnepkörben összesűrűsödnek üdvösségünk eseményei. Az Ige megtestesült Názáretben, Mária megszülte fiát /Isten Fiát, ezért Istenszülő/ Betlehemben; Jézus alávetette magát a mózesi törvénynek: nyolc nap múlva körülmetélték a jeruzsálemi templomban, és a Jézus /=üdvözítő/ nevet adták neki, majd szülei visszatértek Názáretbe, de innen a Szent Család Egyiptomba menekült a gyilkos Heródes elől, aki hatalmát féltette a „zsidók újszülött királyá”-tól.

A fiatal házasok, Heródes halála után, visszatérhettek Názáretbe, ahol a Gyermek ”növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt.” A názáretiek Józsefnek, az ács fiának tartották, hiszen Mária és József megőrizte a titkot, az isteni Gyermek csodás fogantatását a Szentlélek teremtő erejéből. Igazában Mária és József is csak fokozatosan sejtik meg a titkot, a Gyermek misztériumát.

Ezt tanúsítja a vasárnapi evangéliumi szakasz, ahol Szent Lukács elmondja: Jézus „szülei évről-évre elmentek Jeruzsálembe húsvét ünnepén. Amikor /Jézus/ tizenkét esztendős lett szintén felmentek az ünnepi szokás szerint…” Aztán következik a drámai jelenet: a szülők, hazatérőben már egynapi járásra voltak, amikor észrevették, hogy Jézus nincs a rokonok között. Visszatértek sietve Jeruzsálembe, és három nap múlva ráakadtak a templomban: „ott ült a tanítók között, hallgatta és kérdezte őket. Hallgatói mindnyájan elámultak értelmességén és feleletein.”

Szülei is meglepődtek. Otthon jártak ugyan a názáreti zsinagógába, ahol olvasták, hallgatták az ószövetségi írásokat, de a kisgyermek most itt felnőtt bölcsességgel szerepelt. (Később is a názáretiek elcsodálkoznak az akkor már felnőtt Jézus zsinagógai szereplésén: Hát ez nem az ács József fia, honnan vette ezt a bölcsességet?) Most sem értik szülei, miért tette ezt velük, miért okozott nekik ilyen aggodalmat. „Miért kerestetek?” – válaszolta Jézus. „Nem tudtátok, hogy Atyám házában kell lennem?” Meglepő felelet! Szülei „nem értették, hogy mit akar ezzel mondani.”

Most a karácsonyi ünnepkörben – felhasználva a Szentatya új könyvét is Jézus gyermekségtörténetéről – főleg azt fontoljuk meg, hogy Isten Fia valóban emberré lett, asszonytól született, alávetette magát a Törvénynek, vállalta az emberi sorsot, fázott, éhezett, nem volt hová fejét lehajtania, üldöztetést is szenvedett, a Getszemáni-kertben előre látott halála előtt szorongott, vérrel verejtékezett, a kereszten meghalt értünk, bűneinkért. Igen, mindezt értünk, emberekért a mi üdvösségünkért szeretetből tette. Mindez nem volt színjátszás, nem álruhában járt-kelt, élt közöttünk.

Valóságos ember, és ugyanakkor – amint nagy Krédónkban minden vasárnap valljuk – valóságos Isten. Az evangéliumokból látjuk, hogy szülei is (főleg Mária, édesanyja, aki szívébe véste az angyal és Jézus titokzatos szavait), az apostolok és az ősegyház is csak fokozatosan ismerik fel a hitben Jézus Krisztus isten-emberi misztériumát. Kérjük a kegyelmet – Mária közbenjárása által is – hogy egyre jobban eljussunk a hitben Jézus, egyetlen Üdvözítőnk élő ismeretére.

Másik kérésünk Szent Család vasárnapján: imádkozzunk a keresztény házasokért és családokért. Gondolva konkréten rokonainkra, ismerőseink körére, a fiatal házasokra, hogy örömmel vállalják a gyermekáldást, a családosok pedig Jézus hitére neveljék gyermekeiket, hiszen ők az evangelizálás első apostolai. Imádkozzunk azokért is, akiknek nem lehet gyermekük, pedig szeretnének utódokat, valamint azokra a tragikus esetekre is gondoljunk, amikor egyesek művi vetéléssel elvetetik gyermekeiket, ez is könyörgésre ösztönözzön bennünket.

És mivel legközelebb már az újesztendőben jelentkezem, kedves Hallgatóinkkal hálát adok az Úrnak az elmúlt év minden ajándékáért, és egyben Istentől megáldott, békés újesztendőt kívánok.

(Lk 2, 41-52)