A keresztények evangelizálják a hit örömével a világot – P. Cantalamessa harmadik adventi elmélkedése

December 21-én, reggel a Szentatya és a Római Kúria tagjai számára a Pápai Ház prédikátora megtartotta harmadik, egyben utolsó adventi elmélkedését.
A sokakat hatalmába kerítő szomorúságról szólt, amely különösen Karácsony táján megtapasztalható mind a gazdag, mind a szegény országokban. Ez a reménytelenség, a pesszimizmus szomorúsága, azoké, akik haragot éreznek az emberek és az egész világ iránt.

Ezzel szemben a keresztény öröm Isten világban való működéséből fakad, és nemzedékről nemzedékre tovább terjed. A keresztény öröm belülről fakad, mint egyes alpesi tavak, amelyeket nem folyó, hanem belső forrás vize táplál. A Szentlélek gyümölcse, ami a szív békéjében fejeződik ki, képessé tesz a szeretetre és hagyja, hogy szeressék. Mindenekelőtt reménnyel teli, amely nélkül nincs öröm.

Ha az egyház ma a nehézségek között meg akarja találni a bátorság és az öröm útjait, akkor jól meg kell figyelnie, hogy Isten milyen műveket hajt benne végre. Nem hunyhatunk szemet azok előtt a bajok előtt, amelyek az egyházat sújtják. A média csak ezekről tájékoztat. Emeljük fel tekintetünket és akkor meglátjuk az egyház ragyogó oldalát, szent mivoltát is.

P. Cantalamessa utalt azokra a nézetekre, miszerint az Istenbe vetett hit megakadályozza, hogy élvezzük az életet. A kábítószer, a szexuális élettel való visszaélés pillanatnyi gyönyört okoz, azonban erkölcsi zülléshez, olykor az egyén fizikai megsemmisüléséhez vezet. Krisztus megfordította az élvezet és a fájdalom közötti kapcsolatot. Az öröm helyett a keresztet választotta. Szenvedése azonban az élethez és az örömhöz vezetett el.

Tiszteletreméltó VI. Pál „Gaudete in Domino” k. apostoli buzdításában, amelyet pápasága vége felé, 1975-ben írt, olyan tekintetről szólt, amely pozitívan szemléli a személyeket és a dolgokat, és amely a megvilágosult emberi értelem és a Szentlélek gyümölcse – mondta harmadik adventi prédikációjában P. Raniero Cantalamessa, a Pápai Ház szónoka.

(vm)