„Boldog vagy, mert hittél!” – P. Szabó Ferenc elmélkedése Advent negyedik vasárnapjára

A vasárnapi evangélium: Mária látogatása Erzsébetnél. A várandós Szűz Mária, a méhében megfogant Üdvözítőt hordozva szíve alatt, felkeresi idős rokonát, aki már a hatodik hónapban van: Keresztelő János születését várja. – Prohászka Ottokár a várandós Szűzről elmélkedve írja: „A szent Szűz ez állapotában a bensőségnek s elmélyedésnek titka. Magában hordja a misztériumot; tudja, hogy’ van; tudja, hogy Isten benne van; de az Urat ő sem látta s csak jelei s angyalai imbolyognak körülötte. Érteni őt nem lehet, csak hinni. Ó titokzatos, szent világ! Lelkünk is terhes Istentől: Isten van bennünk, a mennyország, a kegyelem, az örök élet. Mindezt hordozzuk magunkban, de nem látjuk. (…) Misztériumokban élünk. Megoldása e problémának, hogy hiszünk!”

Örökszép jelenet a két áldott állapotban levő asszony találkozása. Erzsébet boldognak mondja Máriát, mert hitt az angyal szavának. Most a Hit Évében, példaképünknek tekintve Őt, megfontolhatjuk Jézus Édesanyja hitének kibontakozását és rendkívüli mélységét. Amikor a fiatal názáreti szűzleány, József jegyese hallja az égi üzenetet, megdöbben, és értetlenül tudakozódik, hogyan lehetséges az, hogy fiat szül, amikor férfit nem ismert, jegyesével nem volt házastársi kapcsolata? A másik ki nem fejezett kérdése: Hogyan lehetséges az, hogy éppen ő lesz a várva várt Messiás, Izrael szabadítójának édesanyja. Az angyal a Szentlélek teremtő tevékenységét emlegeti, de hát ez is misztérium marad. Mária mégis kimondja a „Legyen”-t, az igen-t. Ráhagyatkozik az égi küldött által hozzá szóló Istenre. Bizakodó Istenre-hagyatkozás ez a hitaktus, amelynek tartalma még rejtély. „Istennél semmi sem lehetetlen!” – ezt hiszi Mária, ezt a bizonyosságot elfogadja, és igen-t mond a felfoghatatlan Istennek.

Igazában a mi hitünk is Istenre, a gondviselő Istenre irányul: hiszünk abban, hogy Isten örök szeretettel szeret bennünket, és már a világ teremtése előtt kiválasztott minket is Krisztusban – a megtestesülendő Igében -, hogy fogadott gyermekei legyünk. (Vö. Ef 1, 2-10). Ebben az üdvösségtervben központi helyet foglal el Mária, aki Isten Fia anyja lesz. Mert ha az Atya így, Fia megtestesülésével, halálával és feltámadásával akarta megváltani a világot, szüksége volt egy asszonyra. De Mária nem bábú Isten kezében: az ő szabad beleegyezésétől függ a világ megváltása, miként mi is hittel, szabadon mondunk igent Isten ránk vonatkozó tervére, hogy Jézus valóban üdvözítőnk legyen. Nem színjátszás a nagy Szent Bernát híres beszéde az angyali üdvözletről, amikor sürgeti, biztatja Máriát, hogy mondja ki már a Fiat-ot , az igent, hiszen ettől függ a világ üdvössége.

Mária hite ettől kezdve fejlődik, elmélyül. Erzsébet szavain el-elgondolkodik, a betlehemi éjszakán, az egyiptomi menekülés során nehéz megpróbáltatást él át, a 12 éves Jézus szavait sem igen érti még, de Fia szavait, titkát őrzi, fontolgatja szívében. Jézus nyilvános működése során egyszer egy asszony felkiált: „Boldog a méh, amely hordozott és az emlők, amelyeket szoptál!” Mire Jézus azt válaszolja, hogy boldogabbak azok, akik hittel befogadják Isten Igéjét, és így csatlakoznak Hozzá, családjához. A vérségi köteléknél fontosabb Isten szavának befogadása hittel. Végső soron Mária is, az apostolokkal imádkozva, csak pünkösdkor, csak a Szentlélek megvilágosító fényében érti meg teljesen Jézus misztériumát és az üdvözítő Isten rá vonatkozó örök szeretettervét.

(Lk 1, 39-45)