„A békét szomjazó világban le kell küzdenünk a szegénységet” – interjú Robert Sarah bíborossal

Az Európai Műsorsugárzók Uniója (EBU) „Why poverty? – Miért van szegénység?” témában indított kampányt a közelmúltban azzal a céllal, hogy felhívja a nemzetközi közvélemény figyelmét arra a sokak által elfelejtett valóságra, amely mintegy egymilliárd embert érint a földön. Rádiónk munkatársa a kérdéssel kapcsolatban Robert Sarah bíborossal, a Cor Unum Pápai Tanács elnökével beszélgetett, aki a pápa szeretetszolgálatra irányuló tevékenységét koordináló vatikáni dikasztérium vezetője. A tanács feladata, hogy a világ Karitász irodáin keresztül eljutassa a pápa és az egyház adományait a legszegényebb sorú lakosságnak, a természeti katasztrófák sújtotta területek lakóinak.

„Miért van szegénység?” – hangzott munkatársunk kérdése.

Sarah bíboros elmondta, hogy a szegénység mindig is jelen volt, mint emberi valóság, amelyet maga az ember idéz elő. Ugyanis, ha háborús körülményeket teremtünk, akkor abból egyértelműen szegénység születik, ha olyan gazdasági rendszert építünk, amely csak a gazdagoknak kedvez, ismét előáll a szegénység problémája – magyarázta a bíboros. A szegénység tehát emberi valóság, amelynek azonban nemcsak negatív oldalai vannak. Pozitívuma pl. az, hogy egyszerűbben, a felesleges dolgok felhalmozása nélkül él az ember. Tapasztalatból tudom, hogy a szegény országok lakói vidámabbak, nagyobb bizalommal vannak az élet iránt, nagyobb tiszteletet éreznek más népek iránt. Le kell győznünk a nyomort, ugyanakkor elegendőek a legszükségesebb dolgok egy méltóságteljes élethez. Jézus maga mondta: Boldogok a szegények – emlékeztetett Sarah bíboros. Azonban meg kell tudni különböztetni a nyomort a szegénységtől.

Hogyan válaszol az egyház a nyomor drámájára? – hangzott a második kérdés.

A misszionáriusok mindig is azért küzdöttek, hogy méltóságot adjanak az embernek, hogy biztosítsák számára az ételt és az egészséget, iskolákat hoztak létre, támogatták a szegényeket a termelés javításában. A szegénység elleni küzdelem tehát azt jelenti, hogy jobbá tesszük a népek munka- és életkörülményeit, nemcsak anyagi, hanem lelki szinten is. Ezt teszi az egyház – hangsúlyozta a Cor Unum Pápai Tanács elnöke.

A pápai dikasztérium elnökeként elvitte a Szentatya támogatását a haiti, a japán földrengést szenvedett embereknek, Libanonba utazott, hogy látogatást tegyen a szíriai menekülteknél. Mit jelentett ez a találkozás?

Sarah bíboros elmondta: az az emberek elvárásai érintették meg legjobban ezen utazások alkalmával. „Japánban tett látogatásom után két hónappal kaptam egy levelet egy buddhista asszonytól, aki ezt írta – idézi fel a főpásztor: ’A földrengés után véget akartam vetni életemnek, de miután láttam Önt, hogy virágokat hint a tengerbe az elhunytak emlékére, hogy imádkozik értük és szenvedő családjaikért, meggondoltam magam’. Ezen tapasztalatok érintenek meg leginkább – mondta Sarah bíboros. A Cor Unum Pápai Tanács nemcsak azért tevékenykedik, hogy anyagilag támogassa a rászorultakat, hanem hogy lelki támaszt biztosítson nekik. Visszaadni egy nő életének méltóságát többet ér bármennyi millió készpénznél. Látván a szegénységet, a szenvedést, az ember jobban tud imádkozni a világért is, amelynek békére van szüksége. Aki valóban jobb világot hozhat nekünk, az maga Jézus Krisztus, akire most az adventi időszak során várakozunk. Jézus a szívünkben, családjainkban, politikai és gazdasági intézményeinkben kell, hogy megszülessen. Ő képes mindent megváltoztatni” – nyilatkozta a Vatikáni Radió műsorában Robert Sarah bíboros, a Cor Unum Pápai Tanács elnöke.

(hh)