P. Szabó Ferenc ismerteti XVI. Benedek Jézus gyermekségtörténete c. új művét

Az ősszel megjelent németül XVI. Benedek Jézus gyermekségéről szóló könyve, és most már olvashatjuk olasz fordításban is. Joseph Ratzinger/XVI. Benedek, A Názáreti Jézus c. kétkötetes munkája gyorsan megjelent magyar fordításban 2007-ben és 2011-ben a Szent István Társulatnál.

Addig is, amíg megjelenik ez a kiegészítő kis könyv, bemutatom az olasz fordítás alapján. A pápa maga megjegyzi: ez a korábban megígért kis könyv nem 3. kötete a Nárzáreti Jézusról írt monográfiájának, hanem amolyan kis „előszoba” a két kötethez.
A pápa Máté és Lukács evangéliumának első két-két fejezetét értelmezi, amelyeket a két szinoptikus utólag csatolt hozzá evangéliumához. (Márk rögtön Jézus nyilvános működésével kezdi.) A pápa is, mint előző köteteiben, ötvözi mérsékelt történeti-kritikai módszert a teológiai és spirituális olvasással. Korábbi köteteiben kifejtette kritikus véleményét a százados vitáról: a történeti Jézus és a hit Krisztusa közötti kapcsolatról, szakadásról és folytonosságról. Szembeötlő az, hogy a jelen könyv stílusa egyszerűbb, mint az előző köteteké: bár a modern exegéták és teológusok újabb értelmezését röviden megvitatja, cáfolja egyes kérdéseknél (Jézus szűzi születése, a születés helye Betlehem vagy Názáret? , a betlehemi csillag valósága), igazában állandóan a történeti esemény teológiai és lelki jelentését bontja ki. Hivatkozik mind a négy evangéliumra és az egész Újszövetségre, valamint a keresztény hagyományra és az egyházatyákra. Vezérfonala az első századok hite, a nagy Nicea-Konstantinápolyi Hitvallás, amelyet ma is imádkozunk a vasár- és ünnepnapi szentmisékben.

Ratzinger pápa szerint a Szentírás helyes értelmezése két lépésben történik. Az első kérdés: mit akartak mondani szövegükkel az evangélisták az ő történeti órájukban: ez az exegézis történeti összetevője. A második kérdés: igaz-e, amit mondtak? És mit akar mondani nekem, mennyiben vonatkozik rám itt és most? És mivel a bibliai szöveg szerzője, hitünk szerint, végső soron Isten, a múlt és a jelen kapcsolatának kérdése menthetetlenül részét képezi az értelmezésnek. De ezzel a történeti kutatás komolysága nem csökken, hanem inkább növekszik. E módszertani megfontolások után kis ízelítőt szeretnék adni a pápa új könyvéből.

Mindjárt a könyve elején „Honnan való vagy te?” (Jn 19, 9) – a pilátusi kérdésből kiindulva keresi Jézus eredetét, miként az evangéliumokban is folyton visszatér a kérdés: Kinek tartják az emberek Őt? Vajon Ő a Messiás, akinek jönnie kell? Honnan van ekkora hatalma? Nem a názáreti ács, József fia? Péter Fülöp Cezárea-i hitvallása már az apostolok Jézus feltámadása utáni biztos hitét tükrözi.

A pápa az I. fejezetben megvizsgálja és értelmezi Jézus nemzetségtábláját, amely eltérő hosszúságban és elhelyezésben Máténál és Lukácsnál. Máté mindjárt a nemzetségtáblával kezdi: „Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Ábrahám fiának, Dávidnak volt a fia..” Háromszor tizennégy nemzedéket sorol fel, az utolsó így fejeződik be: „…”Jákob fia pedig József, Mária férje. Mária a Krisztusnak nevezett Jézus szülőanyja.” Később Máté Jézus születését leírva megmondja, hogy József nem volt Jézus szülőatyja. Az angyal figyelmezteti a gyötrődő Józsefet: „Ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, hiszen a Szentlélektől van áldott állapotban” (Mt 1, 20) Lukács Jézus megkeresztelkedése után (Lk 3, 23kk) mutatja be Jézus nemzetségtábláját, akit „József fiának tartottak”. Őseit felsorolva felmegy Ádámig, „aki Istentől származik.” József jogilag, a törvény előtt Jézus atyja volt. De Lukács korábban, a Gábor főangyal szavaival világosan hírül adja Máriának, aki férfit nem ismert: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje borít el.” Ezért lesz a születendő gyermek Isten Fia. Ezután Ratzinger pápa mindjárt az első század végén íródott János-evangélium teológiájára és a hagyományra (Iréneuszra) hivatkozik, és Lukácsot kiegészítve az isteni eredetig viszi vissza a „családfát”: „Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige…Az Ige testté lett…”

Miután megvitatta (Joachim Gnilka véleményét elfogadva) azt a felfogást, amely szerint Jézus szűzi fogantatása mítosz lenne (az egyiptomi fáraók isteni eredetének mítoszában hasonló hiedelmeket találunk!), Ratzinger pápa, Karl Barth protestáns teológus krédó-magyarázatával egyetértésben („fogantatott a Szentlélektől, született Szűz Máriától…” pp. 68-69) leszögezi: Igen, igaz az, amit a krédóban megvallunk. Jézus történetében van két pont (mozzanat), ahol Isten közvetlenül közbelép az anyagi világban: születése szűztől és feltámadása a sírból, ahol teste nem látott rothadást. Ez a két pont botrány a modern szellemnek. Pedig mivel Isten Teremtő, tehát hatalmával közbeléphet teremtésében.

Még egy példa: XVI. Benedek miután megvitatta, értelmezte a betlehemi csillag és a napkeleti bölcsek, illetve az egyiptomi menekülés Máté által leírt „történetét”, amelyet sok modern egzegéta már teológiai értelmezésnek tart (bár mások csillagászati érveket is igyekeznek felsorakoztatni a rendkívüli csillagászati jelenségre), Ratzinger pápa idézi (p. 37) a jezsuita teológus, Jean Daniélou véleményét (Les Évangiles de ’Enfance, p. 105): „Eltérően az angyali üdvözlet elbeszélésétől, a napkeleti bölcsek imádása nem érinti hitünk egyik lényeges szempontját sem. Lehetne Máté alkotása, amelyet teológiai eszme inspirált (midrás); ebben az esetben semmi sem omlana össze”, vagyis hitünk lényege, nem csorbulna. Majd Ratzinger hozzáfűzi: azonban P. Daniélou maga történeti eseménynek tartja, amelyet Máté teológiailag értelmezett. És a pápa ezzel egyetért.

XVI Benedek új könyve Jézus gyermekségéről hasznos lelki olvasmány minden kereszténynek – nemcsak teológusoknak íródott. A pápa tudatában van annak, hogy a nagy bibliai szövegek minden értelmezése csak megközelítés. De reméli, hogy kis könyve segítségére lesz sokaknak, akik Jézus igazi arcát keresik vagy Vele járják földi útjukat.

Joseph Ratzinger/Benedetto XVI,
L’infanzia di Gesù. Rizzoli, 2012, pp. 174.