„Nem az Istenbe vetett hit, hanem a relativizmus kelt erőszakot” – a pápa beszéde a Nemzetközi Teológiai Bizottsághoz

A plenáris üléshez intézett beszédében XVI. Benedek pápa örömmel állapította meg, hogy a Nemzetközi Teológiai Bizottság csatlakozott a Hit évéhez. A bizottság tagjai elzarándokoltak a Santa Maria Maggiore pápai bazilikába, hogy Szűz Mária oltalmába ajánlják megbeszéléseiket.

A Szentatya ugyancsak elismerését fejezte ki azért az üzenetért, amelyet a bizottság tagjai a Hit éve alkalmából fogalmaztak meg, és amely rámutat, hogy a teológusok hűségesen szolgálva a hit igazságát sajátos módon járulhatnak hozzá az egyház evangelizáló tevékenységéhez. Ez az üzenet összefoglalja azokat a témákat, amelyeket a bizottság tagjai részletesen kifejtettek „A teológia ma. Távlatok, alapelvek és kritériumok” c. dokumentumukban. A II. Vatikáni Zsinatot követő időszak teológiájának életerejéből és változatosságából kiindulva a dokumentum célja, hogy bemutassa a katolikus teológia genetikai kódját. A szöveg rávilágít azokra a kritériumokra, amelyek a hiteles katolikus teológiát jellemzik.

Egy olyan kulturális közegben, amelyben egyesek kísérletet tesznek arra, hogy megfosszák a teológiát akadémiai státuszától, mivel elválaszthatatlan szál fűzi a hithez, vagy eltekintsenek a teológia hitbeli dimenziójától, azt kockáztatva, hogy a teológiát a vallástudományok közé sorolják, a Nemzetközi Teológiai Bizottság dokumentuma helyesen emlékeztet rá, hogy a teológia elválaszthatatlanul összekapcsolja a hitet és az értelmet. Jelenléte az egyetem intézményében biztosítja az emberi értelem egy széleskörű és átfogó nézetét.

A katolikus teológia kritériumai között a dokumentum utal rá, hogy a teológusoknak figyelmet kell fordítaniuk a hitérzékre. A II. Vatikáni Zsinat leszögezi, hogy az egyházi Tanítóhivatal sajátos és pótolhatatlan szerepet tölt be, ugyanakkor Isten egész Népe részt vesz Krisztus prófétai küldetésében.

A hitérzék ajándéka egyfajta természetfeletti ösztön, amely összhangban van a hit tárgyával. Kritérium annak a megkülönböztetéséhez, hogy egy igazság részét alkotja-e az apostoli hagyomány élő letéteményének. Rendkívül fontos, hogy meghatározzák azokat a kritériumokat, amelyek lehetővé teszik, hogy megkülönböztessük a hívők hiteles hitérzékét (sensus fidelium) annak hamis utánzataitól. Valójában nem egyfajta egyházi közvéleményről van szó és elképzelhetetlen, hogy ennek alapján vitába lehetne szállni a Magisztérium tanításaival. A sensus fidei csak olyan mértékben fejlődhet ki hitelesen a hívőben, amennyire részt vesz az egyház életében, ez pedig megkívánja, hogy felelősen csatlakozzon az egyházi Tanítóhivatalhoz.

A hívők hitérzéke erőteljesen szemben áll azzal az előítélettel, miszerint a vallások, különös tekintettel az egyistenhívő vallásokra, erőszak hordozói lennének, mivel azt hirdetik, hogy ők a létről szóló egyetemes igazság birtokosai. Mások azt tartják, hogy az értékek politeizmusa jelentené a tolerancia és a polgári béke biztosítékát, megfelelne egy pluralista, demokratikus társadalom szellemiségének. Ez helytelen állítás, mivel az Úr gyökeresen visszautasítja a gyűlölet és az erőszak minden formáját, elsőbbséget biztosítva a szeretetnek.
Ha tehát a történelemben jelen voltak vagy vannak az erőszak formái, amelyeket Isten nevével igazolnak, akkor ezek nem az egyistenhívő vallások következményei, hanem mindig történelmi okokra, főleg emberi tévedésekre vezethetők vissza.

Sokkal inkább Isten elfelejtése az, amelynek következtében az emberi társadalom egyfajta relativizmusba süllyed, amely elkerülhetetlenül erőszakhoz vezet – fejtette ki beszédében a pápa.

Amikor nem adják meg mindenkinek egy objektív igazsághoz való viszonyulás lehetőségét, lehetetlenné válik a párbeszéd és nyílt, vagy burkolt erőszak szabályozza az emberi kapcsolatokat. A természetfelettire való nyitottság nélkül, amely lehetővé teszi, hogy választ találjunk az élet értelme, az erkölcsös életmód kérdéseire, az ember képtelenné válik, hogy igazságosan cselekedjen és elkötelezze magát a béke érdekében.

Ha tehát megszakad az emberek és az Isten közötti kapcsolat és ez mélyreható egyensúlyhiányt eredményez, akkor az Istennel való kiengesztelődés, amelyet Krisztus, a mi békénk teremt meg, az egység és a testvériség alapvető forrását jelenti. Végül XVI. Benedek pápa a Szeplőtelen Szűzanyához fohászkodott: eszközölje ki a teológusok számára a kegyelmet, hogy mindig örömmel telve szolgálják a hit intelligenciáját az egész egyház javára.

(vm)