A pápa Úrangyala imádsága Ádvent első Vasárnapján

Ádvent és a most kezdődő liturgikus év időszakát tovább gazdagítja a Hit éve, a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 50. évfordulója – emlékeztetett rá december 2-án, délben, az Úrangyala elimádkozásakor XVI. Benedek pápa. Felhívta többek között a hívek figyelmét felelősségükre, amely a „szeretet és az igazságosság” terén hárul rájuk. Az Úrangyala elimádkozása után pedig a fogyatékkal élők jogaira figyelmeztette az egyházi közösségeket és a politikai vezetőket, döntéshozókat egyaránt.

Ma az egyház új liturgikus évet kezd. Ezt a lelki utat gazdagítja a Hit éve, 50 évvel a II. Vatikáni Zsinat megnyitása után – kezdte az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét XVI. Benedek pápa. Ennek az útnak az első időszaka Ádvent, amely a római rítus szerint Urunk Karácsonyát, azaz a Megtestesülés misztériumát megelőző négy hétből áll. Az Ádvent szó „eljövetelt” vagy „jelenlétet” fejez ki. Az ókorban azt jelezte, hogy a király vagy a császár ellátogatott a birodalom egyik tartományába; a keresztény szóhasználatban Isten eljövetelére, világban való jelenlétére vonatkozik.

Olyan misztériumról van szó, amely teljes egészében átöleli a világegyetemet és a történelmet. Két csúcspontja van: Jézus Krisztus első és második eljövetele. Az első éppen a Megtestesülés; a második Jézus dicsőséges visszatérése az idők végezetén. Ez a két pillanat, amely időrendben egymástól távol áll – és nem tudjuk mennyire – a mélyben érintik egymást, mert halálával és feltámadásával Jézus már megvalósította a teremtés végcélját, vagyis az ember és a világegyetem átalakítását. Azonban az idők végezete előtt szükség van arra, hogy az evangéliumot hirdessék minden nemzetnek – mondja Jézus Szent Márk evangéliumában: „Előbb azonban minden népnek hirdetni kell az evangéliumot” (Mk 13,10).

Az Úr eljövetele tovább folytatódik, a világot át kell hatnia jelenlétének. Az Úr állandó eljövetele az evangélium hirdetésében folyamatosan igényli a mi közreműködésünket. Az egyház, mint Menyasszony, a keresztre feszített és feltámadt Isten Bárányának a Jegyese, szeretetközösségben Urával együttműködik az Úrnak ebben az eljövetelében (vö. Jel 21,9).

Erre szólít fel bennünket ma Isten Szava, felvázolva azt az útvonalat, amelyet követnünk kell, hogy készen álljunk az Úr eljövetelére. Lukács evangéliumában Jézus így szól tanítványaihoz: „Vigyázzatok magatokra, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegségben és az evilági gondok között... Virrasszatok tehát szüntelenül és imádkozzatok” (Lk 21, 34.36).

Eszerint józanságra és imára van szükség. Pál apostol hozzáteszi: „Titeket pedig gyarapítson és gazdagítson az Úr szeretetben, egymás és mindenki iránt.. Tegye állhatatossá szíveteket, hogy feddhetetlen szentségben állhassatok Istenünk és Atyánk elé, amikor Urunk Jézus eljön összes szentjeivel” (vö. 1Tessz 3,12-13).

A világot felforgató események közepette, vagy a közöny és a materializmus pusztaságaiban a keresztények elfogadják Istentől az üdvösséget és arról tanúságot tesznek egy másfajta életmóddal, egy hegy tetejére épült városhoz hasonlóan. „Azokban a napokban – jövendöli meg Jeremiás próféta – megszabadul Júda, és biztonságban él Izrael. És ez lesz a név, ahogyan a várost hívják: Az Úr a mi igazságunk!” (Jer 33,16).

A hívek közössége jele Isten szeretetének, igazságosságának, amely már jelen van és működik a történelemben, de még nem valósult meg a maga teljességében, ezért mindig várakozni kell rá, türelemmel és bátran kell keresni, fohászkodni kell érte.


Szűz Mária maradéktalanul megtestesíti Ádvent lelkiségét, amely abból áll, hogy meghallgatjuk Isten szavát, mélyen arra vágyakozunk, hogy megtegyük akaratát, örömmel szolgáljuk testvéreinket. Hagyjuk, hogy Mária vezessen bennünket, hogy ne legyünk magunkba zárkózottak vagy figyelmetlenek, amikor eljön Isten, hanem mindnyájunkban kiterjeszthesse szeretete, igazságossága és békéje országát.

Az Úrangyala elimádkozása után a Szentatya utalt rá, hogy vasárnap Indiában, Kottarban a boldogok közé iktatták Devasahayam Pillai világi hívőt, aki a XVIII. században halt vértanú halált. „Csatlakozunk az indiai helyi egyház öröméhez és imádkozunk, hogy az új boldog nyújtson támaszt a nagy és nemes ország keresztényeinek hitéhez” – mondta XVI. Benedek pápa.

Ezután emlékeztetett rá, hogy hétfőn tartják világszerte a fogyatékkal élők jogainak napját. Minden személy, fizikai és pszichikai korlátaival együtt, még ha azok súlyosak is, mindig felbecsülhetetlen értékkel rendelkezik és ennek megfelelő bánásmódban kell részesíteni. A pápa arra buzdította az egyházi közösségeket, hogy legyenek figyelemmel ezekre a testvéreinkre, és fogadják be őket. A törvényhozókat és a politikai vezetőket pedig arra kérte, hogy védelmezzék a fogyatékkal élő személyeket, valamint mozdítsák elő teljes részvételüket a társadalmi életben.

(vm)