“Intima Ecclesiae natura” - új pápai dokumentum az egyház karitatív szolgálatáról
XVI. Benedek pápasága kezdetétől megjelölte az utat az egyház számára, hogy miként
gyakorolja a szeretet cselekedeteit, amelyek szorosan természetéhez tartoznak. Már
Deus caritas est k. enciklikájában is kifejezetten foglalkozik ezzel a témával. A
szövegben utalás történik arra is, hogy egyfajta kiegészítésre szorul az egyházi törvénykönyv
ezzel kapcsolatos része, azaz, hogy a püspökök milyen sajátos felelősséget viselnek
az egyház karitatív szolgálata területén. Ezt a hiányt pótolja a most megjelent új
pápai dokumentum, az „Intima Ecclesiae natura”, „Az egyház benső természete”, amelyet
a pápa motu proprio apostoli levél formában tett közzé. (A motu proprio latin kifejezés
arra utal, hogy a pápa saját kezdeményezésére hozta meg a dokumentumra vonatkozó döntést.)
A dokumentumot XVI. Benedek pápasága nyolcadik évében, november 11-én írta alá és
2012. december 10-én lép életbe.
Az új pápai motu proprio felsorolja azokat
az ismérveket, amelyekhez igazodnia kell az egyház által létrehozott karitatív intézményeknek,
mint pl. a karitászok, továbbá a szerzetesrendek által fenntartott szervezetek és
végül a hívő emberek spontán kezdeményezései által létrehozott jótékonysági szervezetek.
Teológiai szempontból alapvetésként kiemeli, hogy a szeretetszolgálat az egyház alaptermészetéhez
tartozik. Isten igéjének hirdetése és a szentségek kiszolgáltatása mellett a karitatív
szolgálat is kifejezetten egyházi feladat és ennél fogva a püspök felelősségi körébe
tartozik.
A motu proprio tehát részletesen foglalkozik az egyházmegye püspökének
e téren betöltött szerepével és felelősségével. Többek között tehát azzal, hogy őrködnie
kell a kánoni szempontból hatáskörébe tartozó karitatív szervezetek felett, amint
azok fölött is, amelyek ténylegesen saját részegyháza területén működnek. Felelőssége,
hogy összehangolja a különböző szervezetek tevékenységét azzal együtt, hogy tiszteletben
tartja mindegyik sajátos identitását. Őrködik a szeretetszolgálatban tevékenykedő
személyek kiválasztásán és megfelelő képzésén oly módon, hogy a katolikus egyházra
visszavezethető kezdeményezések összhangban legyenek a kánoni és polgári törvényekkel
egyaránt. Fontos, hogy a különböző karitatív szervezetek ne fogadjanak el olyan támogatást,
amellyel a katolikus tanítással ellenkező tevékenységre kényszeríthetnék azokat.
A dokumentum hangsúlyozza, hogy a karitatív szolgálat az egyház küldetésének alapvető
dimenziója és önmaga lényegének kifejeződése. Minden hívő embernek joga és kötelessége,
hogy személyesen is elkötelezze magát abban, hogy Krisztus új parancsa, a szeretet
törvénye szerint éljen. A katolikus karitatív szervezetek nem szorítkozhatnak egyedül
adományok, segélyek gyűjtésére és szétosztására, hanem kivételes figyelemmel forduljanak
az elesettekhez. Az evangélium szellemében segítsék elő a keresztény közösségben a
megosztásra, a tiszteletadásra és a szeretetre való nevelést. Az egyház által létrehozott
karitászok és minden olyan szervezet esetében, amelyeket a főpásztorok támogatnak,
biztosítani kell, hogy a katolikus tanítás szerint működjenek és tartsák tiszteletben
a polgári hatóságok törvényes normáit.
A püspökök joghatósága arra is kiterjed,
hogy megvonják a katolikus címet azoktól a szervezetektől, amelyek nem igazodnak az
egyházi tanításhoz. Különös figyelmet kér a pápa anyagi jellegű ügyek kezelésében.
Ellenőrzésre van szükség az adományok eredete és kezelése terén, hogy azok átláthatók
legyenek. El kell kerülni, hogy a karitatív szervezetek gigantikussá és így ellenőrizhetetlenné
váljanak és kezelésük túlságosan sokba kerüljön. Ezen a téren is fontos a mértéktartás.
A püspök őrködjön azon is, hogy a karitatív téren dolgozó személyek fizetése arányos
legyen, ám ugyanakkor megfeleljen az igazságosság és a szakmaiság követelményeinek.
Az új pápai motu proprio - „Intima Ecclesiae natura” - végül két feladatot
bíz a Cor Unum Pápai Tanácsra: az egyik, hogy őrködjön a most megjelent Motu proprio
megvalósításán, a másik pedig, hogy ruházza fel kánonjogi személyiséggel a katolikus
egyházban született és egyetemes szinten működő nemzetközi segélyszerveket.