„A világ egyik legnagyobb keresztje a szegénység” – Bajzáth Ferenc atya gondolatai

A budapesti Szent József templom plébánosa olvassa fel írását.
A szegénység elleni küzdelem napján szeretném elmondani, hogy mi, itt Budapesten, hogyan küzdünk a világ talán legnagyobb keresztje, a szegénység ellen.

Sokan azt hiszik, hogy az adományok osztása, a sorban állás, a segélyosztás elegendő. Tapasztalatunk azonban az, hogy az igazi karitász nem a „raktár-karitász” az éppen ott található segélyek kiosztása. Egy hajléktalan múltkor szomorúan jött: a másik atya csak pelenkát tudott volna adni, de nekem arra nincs szükségem.

Mire van szüksége a mai szegénynek? Miben segíthetünk mi, katolikusok? Mire figyelmeztet, buzdít bennünket ez a világnap?

Példaként hadd említsem a Budapest VIII. kerületben élő és dolgozó Kalkuttai Teréz Anya nővéreinek sok-sok kezdeményezése közül néhányat.

Ott élnek a nővérek a szegények között. Nem húzódnak vissza egy gazdag, előkelő világba, ahonnan „meglátogatják” a szegényeket, hanem maguk is szegények és a szegények között élnek – ahogy azt Teréz Anyától megtanulták.

Dolgoznak a szegényekért. Több mint 20 éve ismerem őket: mindegyik dolgos, szorgalmas. Egyetlen ingyenélő sem mondhatja róluk, hogy ők nem dolgoznak. Előttük, ha van lehetőség rá, velük együtt dolgoznak a szegények legszegényebbjeiért.

A környék mindhárom templomát „használják”. Az egyik templomba szentségimádásra viszik a hajléktalanokat, a másik templomba hétköznapi misére gyűjtik össze őket. A józsefvárosi templomban, legalább 20 éve, vasárnaponként részt vesznek a szentmisén. Minden vasárnap gyóntatunk, szintén több mint 2 évtized óta, hogy segítsük a szegények lelki tisztulását.

Magyarországi anyaházukban, a Budapest VIII. Tömő utca 19-ben – olvasom tájékoztatójukon: a hajléktalan nők számára hétfőn, a családok számára csütörtökön tartanak hittanórát, bibliaolvasást, szombaton és vasárnap ebéddel várják a szegényeket.
Fontos kérdés romatestvéreink integrációja, a szentségekre való felkészítése. Felhasználjuk a családlátogatás eszközét, egyik tervünk a gyermekfoglalkoztatás megvalósítása.

Mert a szegénység elleni küzdelem kezdete: nekünk is „Isten szegényévé” kell lenni, dolgozni kell a szegényekért, jelen kell lenni, Jézus közelében, a templomban, és minden alkalmat ki kell használni, hogy a szegények megismerjék az Istent, ételt, ruhát, „meleget” adjanak Isten szegényeinek.