Krisztus a szilárd pont a háborúk és természeti katasztrófák által feldúlt világban – a pápa Úrangyala imádsága

A liturgikus év utolsó vasárnapján, november 18-án délben, az Úrangyala elimádkozásakor mondott beszédében XVI. Benedek az aznapi evangéliumi szakaszhoz fűzte elmélkedését.
Szent Márknál olvashatjuk Jézusnak az utolsó időkre vonatkozó szavait (vö. Mk 13,24-32).

Ez a beszéd, amelyet némi változtatással megtalálunk Máténál és Lukácsnál is, valószínűleg az egyik legnehezebb evangéliumi szöveg. Nehézséget jelent mind a tartalom, mind a nyelvezet szempontjából: olyan jövőről szól, amely meghaladja minden fogalmunkat, ezért használja Jézus az Ószövetség képeit és szavait, amelyekbe azonban beilleszt egy új központi fogalmat: saját magát, személye, halála és feltámadása misztériumát.

Az idézett evangéliumi szakasz apokaliptikus képekkel kezdődik: „a Nap elhomályosul és a Hold sem áraszt világosságot, a csillagok lehullanak az égről és a világmindenséget összetartó erők megrendülnek” (Mk 13,24-25). A sötét képet azonban feloldja a további szöveg, amely így folytatódik: „Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkön nagy hatalommal és dicsőséggel” (26). Az Emberfia maga Jézus, aki a jelent összeköti a jövővel; a próféták ősi szavai végre beteljesedtek a názáreti Messiás személyében: Ő a valódi esemény, amely a világot megrázó történések közepette is szilárd és stabil pont marad.

Ezt bizonyítják Jézus további szavai: „Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak” (31). Tudjuk, hogy a Bibliában Isten Szava áll a teremtés kezdetén: minden teremtmény, kezdve a kozmikus elemektől, mint a nap, a hold, az égbolt, engedelmeskednek Isten Szavának. Az isteni Szó teremtő ereje Jézus Krisztusban, a megtestesült Igében összpontosul. Emberi szavai jelentik a valódi „égboltot”, amely a földön az emberek gondolatait és útvonalát irányítja.

Jézus nem a világ végét írja le, és amikor apokaliptikus képeket használ, akkor nem egyfajta „látnokként” viselkedik. Éppen ellenkezőleg. Minden kor tanítványait arra inti, hogy ne kíváncsiskodjanak az időpontokat, előrejelzéseket illetően. Ehelyett megjelöli azt az utat, amelyen ma és holnap előre kell haladnunk ahhoz, hogy eljussunk az örök életre. Minden elmúlik, de Isten Szava változatlan marad, és mindannyian felelősek vagyunk viselkedésünkért. Ennek alapján ítélkeznek majd felettünk.

A Szentatya tanításában kitért rá, hogy napjainkban sem hiányoznak a természeti csapások, sajnos a háborúk és az erőszak sem. Ma is szükségünk van arra, hogy életünk és reménységünk szilárd alapokra épüljön, különös tekintettel a minket körülvevő relativizmusra. Szűz Mária segítsen bennünket, hogy befogadjuk Krisztus személyét és szavát – mondta az Úrangyala elimádkozása előtti beszédében XVI. Benedek pápa.

A Mária-ima után a pápa emlékeztetett rá, hogy november 17-én, szombaton Argentínában a boldogok közé iktatták María Crescencia Pérez szerzetesnőt, aki a múlt század első felében élt és az evangéliumi kedvesség példaképe volt.

A német zarándokok között a Szentatya üdvözölte a bajor rádió csoportját, olaszul elismeréssel szólt az Élelmiszer-bank önkénteseinek munkájáról, majd a máltai híveket és az ukrán cserkészeket köszöntötte. Végül mindenkinek szép vasárnapot kívánt.

(vm)