„A világegyetem nem az őskáosz eredménye, a tudomány és a hit működjenek együtt az emberiség érdekében” – a pápa tudósokhoz intézett beszéde

XVI. Benedek pápa november 8-án, csütörtökön délben fogadta a Pápai Tudományos Akadémia 60 tagját, akik november 5-e és 7-e között tartották plenáris ülésüket a Vatikánban. A következő témáról folytattak megbeszélést: Komplexitás és analógia a tudományban: elméleti, módszertani és ismeretelméleti aspektusok.

A nemzetközi tudóstársasághoz intézett beszédében a Szentatya hangsúlyozta: „A világegyetem nem a káosz eredménye, hanem egyre világosabbá válik, hogy egy rendezett komplexitás, amely lehetővé teszi, hogy összehasonlító (komparatív) elemzés és analógia révén egy specifikus, sajátos szempontból az egyetemes felé haladjunk. Ez az elképzelés fennáll fordítva is.

A pápa kifejtette a tudományok egységének új felfogását. Utalt a tudomány és a technológia erőfeszítéseire, amelyek az energia különböző formáit egyetlen és alapvető elementáris erőre kívánják lecsökkenteni. A komplexitás ehhez hasonló interdiszciplináris megközelítése azt mutatja, hogy a tudományok nem egymástól és a valóságtól elszakadó világok, hanem kölcsönösen kapcsolódnak egymáshoz és a természet, mint az egyetlen, értelmezhető és harmonikus valóság tanulmányozására irányulnak.

Bár a világegyetem és az élet első pillanatait még ma sem tudja a tudományos megfigyelés pontosan meghatározni, a tudomány mégis számos olyan folyamatot fedez fel, amely nyilvánvalóan tükrözi a rendet és a teremtést.

A pápa megjegyezte, hogy az analógia alkalmazása gyümölcsözőnek bizonyult a filozófia és a teológia számára, nem pusztán, mint a természeti valóságok horizontális elemzésének eszköze, hanem ösztönzően hatott a kreatív gondolkodásra is egy magasabb, transzcendentális szinten. A keresztény gondolkodás az analógiát nem csak a világi valóságok kutatására használta fel, hanem arra is, hogy a teremtett világ rendjéből felemelkedjen a Teremtő szemléléséhez. A természet logikus és analogikus megnyilvánulása elvezeti az emberi értelmet arra, hogy felfedezze a teremtett világ életében az emberek horizontális részvételét és Isten természetfeletti részvételét.

A pápa a Hit évére való tekintettel megismételte a tudomány és a hit közötti együttműködésre és folyamatos párbeszédre buzdító felhívását. Közösen építsék az ember tiszteletben tartása, méltósága, szabadsága kultúráját az emberi család jövőjét, földünk fenntartható fejlődését szolgálva. A szükséges kölcsönösség nélkül az emberiség nagy kérdései az értelem és az igazság mellőzésével az irracionális, a mítosz vagy a közöny martalékává válnának. Ez nagy kárt okozna az emberiségnek, a békének és az egész világ sorsának – fejezte be XVI. Benedek a Pápai Tudományos Akadémia tagjaihoz intézett beszédét.

(vm)