2012-11-06 14:08:08

Hogyan kezdődött Capestrano és a magyarok kapcsolata ?


Mihályi Géza, ’56-os forradalmár, a testvérvárosi kapcsolat kezdeményezőjének visszaemlékezése

A Vatikáni Rádió adását hallgatva az október 23-i capestrano-i zarándoklatról és az Olaszországba került ’56-osokról, eszembe jutott, hogy már a forradalom 10. évfordulójára rendezett zarándoklaton négy Magyarországról érkezett személy vett részt. Tekintettel arra, hogy ez az otthoni rendszer szempontjából akkor bűncselekménynek számított, egyszerűen azt mondtuk, hogy Németországban letelepedett ’56-osok voltak.
Tehát az első zarándoklaton már részt vett Magyarország.

Néhány évvel ezelőtt, egy történész ismerősöm elhozta egy titkos ügynök jelentését. Az első 9 év alatt a magyar ünnepségek csak Rómában zajlottak, mindig a szokásos módon: szentmise, utána megemlékezés. Az ünnepi beszédet mindig magas rangú olasz személyiség mondta el, végül egy héttagú delegáció megkoszorúzta a Velence-téren lévő hősi emlékművet. Miért mentünk heten? Mert a belügyminisztérium ennyire adott engedélyt. A jelentés ellenben azt írta, hogy csak azért mentek heten, mert a többieket nem érdekelte az ügy.

Azt hiszem, a 8. évfordulón történt, hogy amikor indulásra készültünk, a szoborhoz felvezető lépcső előtt mintegy 35-40 nő és férfi sorakozott föl mögöttünk, volt közöttük egyenruhás rendőr is. Az élükön haladó szimpatikus férfi bemutatkozott, hogy ő a kerületi kapitány, és miután látta, hogy a belügy csak ilyen kevés személynek adott engedélyt, ő elhatározta, hogy megemeli a létszámot. Elhozta az egész állományát, csak a kapuőr és a telefonközpontos maradt a kapitányságon. Egyébként minden évben voltak otthonról érkezők az ünneplők között.

Két évvel a nagy fordulat, a rendszerváltozás előtt, amikor már minket is kezdtek emberszámba venni, én több személyiségnek is említettem Capestrano-t, de senki sem tett semmit.

Valaki azt tanácsolta, hogy próbáljak beszélni a katonákkal, mert ők védik a nemzeti érdekeket. Így állítottam be a katonai attaséhoz, Botz László ezredeshez. Beszélgetésünk után felhívott és megkérdezte: mikor tudnánk elmenni Capestrano-ba? Ketten jöttek, az ezredes és a sajtóattasé, mint utóbb kiderült, ő alezredes volt. Tanácskoztak a ferences tartományfőnökkel, a kolostor házfőnökével és a polgármesterrel. Mindent megnéztek és hazafelé sok kérdést tettek fel nekem. Nem telt el 10 nap, amikor az ezredes úr felhívott, hogy menjünk Capestrano-ba, és szeretne találkozni mindazokkal, akiket ott megismert.

Az ebédnél, a pohárköszöntő alkalmával felállt és ezt mondta: „Parancsot kaptam a miniszteremtől és a vezérkari főnökömtől, hogy minden Kapisztrán Szent János tiszteletére rendezett megemlékezésen, akár egyházi, akár polgári jellegű, vegyek részt”. Azóta két évig még Néphadsereg, utána a Honvédség mindig megjelent Capestrano-ban, ahol a szertartás azzal kezdődik, hogy megkoszorúzzák a hősi emlékművet. A honvédség koszorúját a katonai attasé helyezi el, miközben a zenekar a magyar himnuszt játssza és felvonják a magyar zászlót. Ezt követi az olasz zászlófelvonás és az olasz himnusz.

Azt hiszem, hogy a kilencedik évforduló volt, amikor furcsa eset történt.
1957 óta az ’56-os római emlékműsor a következő volt: szentmise, utána megemlékezés a főváros egyik dísztermében, mindig magas rangú olasz politikus beszédével és utána koszorúzás. Nos, nem tudom, hogy a 8. vagy a 9. évfordulón történt-e, de emlékszem, hogy a polgármester baloldali volt. Tőle is megkaptuk azért a termet. 23-án reggel lementem, hogy ellenőrizzem, meghozták-e a bérelt zongorát. Azonban az épület gondnoka azt mondta, hogy reggel hat órakor jött a kulturális tanácsos nő és közölte vele: „Oggi niente ungheresi” – Ma semmiféle magyarok!

Felhívtam a FUCI (Federazione Universitari Cattolici Italiani) az olasz katolikus egyetemi szövetség pénztárosát, akivel jóban voltam és jeleztem neki a dolgot. Ott vártam a portán és néhány perc múlva visszahívott, hogy a fővárosi teremtől mindössze 150 méterre levő FUCI díszterme a rendelkezésünkre áll. Megtudtuk, hogy néhány nap múlva Róma polgármestere Moszkvába utazik a szovjet polgármester vendégeként. 22-én felkereste őt a magyar nagykövet elvtárs és felhívta figyelmét, hogy a moszkvai utazást megelőzően kifejezetten szovjetellenes gyűlésre ad ingyen egy termet.

Azt hiszem, nagyon hálásnak kell lennünk a nagykövet elvtársnak, mert 1956 óta ennyi cikk nem jelent meg október 24-én a magyar forradalomról. A rádió és a televízió azonnal közölték a hírt és az esti lapok is rögtön beszámoltak róla. Másnap az egész sajtó ezt az ügyet tárgyalta. Szeretném tudni, hogy milyen elismerésben részesítették felettesei a nagykövet „urat”, mert úgy tűnt, hogy 1956 emlékének dolgozott!









All the contents on this site are copyrighted ©.