November 1. Mindenszentek ünnepe – Arkadiusz Nocoń atya sorozata a szentekről

Mindenszentek főünnepén lerójuk tiszteletünket „Isten minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből (Jel 7,9) származó barátainak” megszámlálhatatlan sokasága előtt, lerójuk tiszteletünket azok előtt, akik fehérre mosták köntösüket a Bárány vérében (Jel 7,14), akiket Isten méltónak talált, hogy dicsőségében részesüljenek.


Mindenszentek főünnepének eredete visszanyúlik az ősegyház koráig, a vértanúk tiszteletének kezdetéig. Kialakulásának hátterében az üldözésekkel terhelt évszázadok állnak, amelyekben a vértanúk száma jelentősen megnövekedett. Közülük számosan névtelenségbe burkolózva feledésbe merültek, ezért emlékük felelevenítésére és életpéldájuk megerősítésére ünnepnapot vezettek be.


Címtemplomuknak az egykori pogány templom, a Pantheon szolgált alkalmas helyül, amelyet hajdanán a Római Birodalom összes – egyben ismeretlen – isteneinek tiszteletére építettek. Kr.u. 608-ban IV. Bonifác pápa felszentelte és a Vértanúk anyja titulust kapta. Kezdeti ünnepnapjuk május 1-én volt. A későbbi századokban azonban áthelyezték november 1-re és a vértanúkról kiterjesztették minden szent tiszteletére.


Mindenszentek főünnepe emlékeztessen mindenkit az életszentségre való hivatására, életállapotától, szakmájától és társadalmi helyzetétől függetlenül.


* * *


Életszentségre nem tudunk eljutni saját erőnkből. Szükségünk van hozzá Isten kegyelmére, a szentek életpéldájára és közbenjárására. Mindezek tudatában mégis meglehetősen furcsa időket élünk. Egyrészt megfeledkezünk szentjeinkről – talán a protestantizmusnak köszönhetően, amely nem ismeri el a szentek tiszteletét, vagy a korszellem teszi és a saját erőnkbe vetett hit. Mindenesetre mindennapjainkból „kikoptak”: betegségeinkre van orvosunk, a katasztrófa helyzetekre biztosítótársaságunk, a munkahelyi problémáinkra ott a bíróság. A szentekre többé nincs szükségünk…


Másrészt viszont, amikor 2005-ben elbúcsúztattuk a Szentatyát, II. János Pált, még sírba sem helyezték, máris olvashatóak voltak a feliratok a transzparenseken: Santo subito!, ami azt jelenti, „azt akarjuk, hogy azonnal nyilvánítsák szentté”. Valami rendkívüli vágy mégis feszül az emberekben, hogy legyen égi közbenjárójuk.


Valószínűleg nem sokan tudnak róla, hogy az elhunyt pápa utolsó liturgikus könyve a Római Martirológium volt: vagyis az Egyházban tisztelt minden szent és boldog gyűjteménye. Több mint hétezer név, amelyek közül ezernyolcszázat II. János Pál pápa avatott boldoggá vagy szentté. Egyesek a pápa szemére vetették, hogy ekkora mértékű boldoggá és szentté avatás a szentek tiszteletének leértékelődéséhez vezet. Ő maga azonban tökéletesen tudta, hogy minden kor emberének szüksége van követendő példaképekre.


Napjainkban, amikor olyan sztárokat és celebeket ünnepelnek, akiket egyik nap milliós példányszámú kiadványokban eladnak, másnap viszont senki sem emlékszik már rájuk, a Szentatya olyan igazi hősökre akarja a figyelmünket irányítani, akiknek szépsége nem csorbul, nem függ a gazdasági helyzettől vagy a divattól, és akik a lelki példa erejével vonzanak minket az életszentségre.


Ezernyolcszáz boldoggá és szentté avatás – a Szentatya így állította fel saját seregét a tömegkultúra bálványainak életképtelen cirkuszával szemben. Így akart ellenállni a hamis meséknek és a talmi szappanoperáknak. Olyan megingathatatlan erkölcsű hősöket mutatott be, akik képesek másokért élni és életüket másokért feláldozni.


* * *


Amikor a Római Martirológiumot olvassuk, láthatjuk, mennyire változatos és megismételhetetlen utakon képes eljutni az ember Istenhez. Láthatjuk Szent Pétert, aki elárulta ugyan Mesterét, mégis az Egyház Sziklája lett, vagy Szent Pált, aki a keresztények engesztelhetetlen üldözője volt, mégis a Nemzetek Apostolává vált. Folytathatjuk a sort Szent Kallixtusszal, akit a rabszolgaságból választottak pápává, vagy Szent Ágostonnal, aki hosszú éveken keresztüli bűnös életállapotból tért meg és lett egyháztanító. Szent Jeromos és Szent Maximilián Kolbe, mindketten nehéz természetű emberek voltak.


Avilai Szent Teréz, Keresztes Szent János és Szent Fausztina sokat szenvedtek rendtársaik értetlensége és áskálódása miatt, mégsem keseredtek meg. Goretti Szent Mária egyszerű falusi kislány, Szent Edit Stein Európa értelmiségi elitjének tagja. Szent Brigitta, feleség és nyolc gyermek édesanyja, Európa védőszentje.


A boldoggá avatott Quattrocchi házaspár hosszú éveket élt le együtt életszentségben.

A szentek olyanok, mint a fák. Mindegyik más gyümölcsöt hoz, de mindegyik ugyanabból a forrásból merít vizet.

Tetteik különböznek egymástól, de mindegyikben ugyanaz a Lélek tevékenykedik (vö. Szent Karzeł János).


* * *


Mindenszentek ünnepén a Hegyi beszéd nyolc boldogságát olvassuk fel a szentmisén. Áldottak, vagyis boldogok – mondja Jézus – a szelídek, a lelki szegények, akik szomjazzák az igazságot, az irgalmasok…


Minden emberben hatalmas boldogságvágy ég, amelyet időről-időre igyekeznek kihasználni egyesek. Politikusok, reklámszakemberek boldogságot ígérnek, ami csak bizonyos feltételek mellett illetve a választások után teljesül.


Jézus Krisztus nem ideológus, ő nem ígérgeti a boldogságot, hanem egyenesen nekünk adja. Hegyi beszédjét nem feltételes módban mondta el. Jézus nem arról beszél, kinek kell boldognak lennie, vagy ki lehet boldog. Ő rámutat, ki boldog. A szó teljes értelmében csak a szentek boldogok…


____________________


Mindenható örök Isten, Te megengeded nekünk, hogy összes szentedet egy napon tiszteljük, kérünk Téged, hogy pártfogóink közbenjárására bőségesen add meg nekünk az óhajtott bocsánatot bűneinkre. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.


Lengyelből fordította Szemere János atya.