Nagy taps fogadta pénteken délelőtt az új evangelizációról zajló szinóduson az „Isten
népének szóló üzenetet”, a háromhetes munkafolyamat összefoglaló dokumentumát. Az
új evangelizációra sürgetően szükség van a mai világban és arra hívja a keresztényeket,
hogy hirdessék az Evangéliumot derűs bátorsággal, a félelmet a hittel legyőzve. Aki
találkozik Jézussal, tanúságtevőjévé válik az üdvösség és a remény Evangéliumának.
A mai emberiséget el kell tehát vezetni Jézushoz a világ minden részén.
Az
egyház felhívást intéz a megtérésre, mert Jézus tanítványainak gyengeségei és bűnei
gyengítik a misszió hitelességét. A püspökök elutasítják a pesszimizmust: a globalizáció,
a szekularizáció, az elvándorlás, az ateizmus, a politikai hegemónia és az állam válsága
illetve az ezekkel járó nehézségek és szenvedés lehetőséget jelentenek az evangelizálásra.
Nem új stratégiákat kell találni az Evangélium hirdetésére, mintha az egy piaci termék
lenne, hanem újra fel kell fedezni azokat a módokat, ahogyan az emberek Jézus felé
közelednek.
Ezért a szinódus a család felé fordul, ami az evangelizáció természetes
helye és, ami támogatásra szorul az egyház, a politika és a társadalom részéről. A
püspökök a családon belül kiemelik a nők sajátos szerepét és az apa felelősségét.
Megemlékeznek az együtt élő párok, az elváltak és az újra házasodottak fájdalmas helyzetéről.
Bár újra megerősítették a szentségekhez járulásuk eddigi feltételeit, rámutattak,
hogy az Úr nem hagyja magára őket és az egyház befogadó otthont jelent mindenki számára.
A szinódusi dokumentum utal a plébániákra is, mint az evangelizáció nélkülözhetetlen
központjaira. Rávilágít továbbá a megszentelt élet és a papok illetve a szerzetesek
folyamatos képzésére. Arra hívja a világiakat, hogy az egyházzal szeretetközösségben
hirdessék az Evangéliumot. Különleges figyelmet szentel a fiataloknak, akik az emberiség
és az egyház jelenét és jövőjét testesítik meg. Meg kell hallgatni őket és párbeszédet
kell velük folytatni, hogy lángra lobbanjon, és ne elhaljon lelkesedésük.
A
szinódusi üzenet ezt követően rámutat a világgal folytatott párbeszéd alapvető fontosságára.
A kultúrával azért kell párbeszédet kezdeni, mert szükség van a hit és az értelem
új szövetségére. A nevelés terén pedig a személy átfogó képzést igényel. A tömegtájékoztatás
az a terület, ahol az emberek lelkiismeretét formálják és ez új lehetőséget ad az
emberek szívének megérintésére. A tudomány, ha nem zárja az embert a materializmus
börtönébe, akkor az élet humanizálásának szövetségesévé válik. A művészettel folytatott
párbeszéd fontos, mert az kifejezi a spiritualitást a szépségen keresztül. A gazdaság
és a munka világával dialógusban lenni azért fontos, hogy a munka ne váljon elviselhetetlenné
vagy bizonytalanná, hanem mozdítsa elő az emberi fejlődést. A politika szolgálja érdektelenül
és átláthatóan a közjót. Tartsa tiszteletben a személy méltóságát, a férfi és a nő
házasságán alapuló családot, a nevelés és a vallás szabadságát, valamint szüntesse
meg az igazságtalanság és a egyenlőtlenség okait. Alapvető fontosságú a vallásközi
párbeszéd, amely hozzájárul a békéhez, elutasítja a fundamentalizmust és a hívek elleni
erőszakot, valamint az emberi jogok súlyos megsértését.
A hitélet két fontos
kifejeződése is különleges jelentőséggel bír az új evangelizáció számára: az elmélkedés,
ahol a csend lehetővé teszi Isten Szavának jobb befogadását illetve a szegények szolgálata,
akikben felismerjük Krisztust.
A szinódusi üzenet végül a világ különböző
részein található helyi egyházak felé fordul. Mindegyiket buzdítja az Evangélium hirdetésére.
A keleti egyházaknak azt kívánja, hogy a béke és a vallásszabadság feltételei között
tudják gyakorolni a hitet. Az afrikai egyháztól azt kéri, hogy az evangelizálást az
ősi és az új kultúrákkal való találkozásban fejlessze tovább. Forduljanak a helyi
kormányokhoz, hogy vessenek véget a konfliktusoknak és az erőszaknak.
Az észak-amerikai
keresztények, akik az Evangéliumtól eltávolodott kultúrában élnek, összpontosítsanak
a megtérésre és legyenek nyitottak a bevándorlók és a menekültek befogadására. Latin-Amerikát
a szinódusi atyák arra hívják, hogy élje meg az állandó missziót a jelenlegi kihívások
leküzdése érdekében, amelyek közé tartoznak a szegénység, az erőszak, és a vallási
pluralizmus új feltételei. Az egyház Ázsiában, még ha eltörpülő kisebbségben is van
illetve gyakran a társadalom peremén él és üldözik, legyen szilárd a hitben. A püspökök
lelki közelségüket fejezik ki a szentföldi keresztényeknek.
Európát az agresszív
szekularizáció jellemzi, és az Isten illetve ember ellenes évtizedekig tartó rezsimek
és ideológiák sebezték meg. Ugyanakkor létrehozott egy humanisztikus kultúrát, amely
képes formába önteni az emberi méltóságot és a közjó építését. A jelenlegi nehézségek
tehát ne keserítsék el az európai keresztényeket, hanem fogják fel kihívásoknak ezeket.
Óceániában pedig folytassák az Evangélium hirdetését.