Az egyház október 22-én Boldog Karol Wojtyła liturgikus emléknapját ünnepli. II. János
Pál rendkívüli pápaságát többek között jellemezte az új evangelizáció iránti elkötelezettsége
is. Éppen a lengyel pápa volt az, aki 1979-ben, hazájában tett első apostoli látogatásakor
megalkotta az „új evangelizáció” kifejezést. Magisztériuma gazdag forrás a világ minden
püspöke számára, akik ezekben a napokban tartják erről a témáról szinódusukat.
„Úgy
érzem, hogy elérkezett a pillanat, amikor minden egyházi erőt az új evangelizáció
szolgálatába kell állítani” – hangzott II. János Pál buzdítása Redemptoris Missio
k. enciklikájában. A dokumentumban Karol Wojtyła leszögezte, hogy a régi keresztény
hagyománnyal rendelkező országokban drámai feladatot jelent az új evangelizáció. Ezekből
a nemzetekből nem mehetnek misszionáriusok nem keresztény országokba, ha előbb nem
fordítanak komolyan gondot a nem keresztényekre saját hazájukban.
1979 júniusában
Boldog II. János Pál Lengyelországban tett első apostoli látogatásakor a kommunista
rezsim eredménytelenül próbálta kicsinyíteni az esemény történelmi jelentőségét. A
pápa akkor ejtette ki ezeket a prófétai szavakat: „Megkezdődött az új evangelizáció.
Olyan, mintha egy második igehirdetésről lenne szó, de valójában az evangélium mindig
ugyanaz. A kereszt magasan áll a változó világ felett”.
II. János Pál megjelölte
az új elkötelezettség alappilléreit is: „az új évezred evangelizálása merítsen a II.
Vatikáni Zsinat tanításából”. Hangsúlyozta, hogy mindenkit érint ez a tevékenység:
püspököket és papokat, világi híveket és Istennek szentelt személyeket egyaránt.
A
világiak felelősségét külön kiemelte Christifideles laici k. szinódus utáni buzdításában.
A dokumentum megállapítja, hogy az új evangelizáció nem pusztán egyes személyek felé
fordul, hanem a lakosság különböző rétegeihez. Arra irányul, hogy érett egyházi közösségeket
formáljon, amelyekben a hit megvalósítja eredeti jelentőségét; vagyis azt, hogy kapcsolódik
Krisztus személyéhez és evangéliumához, vele a szentségekben találkozik, szolgáló
szeretetben él.
A világ zarándokának nevezett pápa meg volt győződve arról,
hogy az egyház nem lehet evangéliumi, ha nem missziós egyház. Novo Millennio Ineunte
k. apostoli levelében megújította az új evangelizációra szóló buzdítását: „Fel kell
élesztenünk magunkban a kezdetek lendületét, hagyva, hogy elárasszon bennünket a Pünkösd
utáni apostoli hithirdetés buzgósága".
Az évek múltával Karol Wojtyła egészsége
meggyengült, megerősödött azonban az a meggyőződése, hogy Európában és Nyugaton a
szekularizáció előrehaladásával egyre nagyobb szükség van az evangéliumi Jó Hír új
hirdetésére.
Pápasága utolsó éveiben II. János Pál gyakran hangoztatta Európa
„keresztény gyökereit”. „Az európai kultúra egy ’csendes istentagadás’ benyomását
kelti. Az emberek önmagukkal eltelve úgy élnek, mintha Isten nem létezne. A legsürgetőbb
szükség van tehát Európában, Keleten csakúgy, mint Nyugaton a megnövekedett reményre,
hogy ezáltal értelmet adjunk az életnek és a történelemnek” – mondta 2003. július
13-án az Úrangyala elimádkozásakor mondott beszédében.
A fáradt és beteg pápa
tudta, milyen jó alkalom az evangéliumi tanúságételre a szenvedő ember méltósága.
Ezért II. János Pál 2000-ben az „új evangelizáció” témájának szentelte a Betegek Világnapját.
A kórházak, valamint minden olyan otthon, amely szenvedő embereket fogad be, az új
evangelizáció kiváltságos környezetei. Kötelezzék el magukat arra, hogy éppen ezeken
a helyeken hangozzék fel ismét az evangéliumi üzenet, amely a reménységet hirdeti
– tanította Boldog II. János Pál pápa.