Az új evangelizációval foglalkozó püspöki szinódus egyik fő célkitűzése, hogy ebben
a válsággal terhes mai világban hangot adjon a hitből fakadó reménységnek. Ebben a
szellemben folynak a nyelvi csoportokban történő megbeszélések is. A csoportok konkrét
javaslatokat ajánlottak a szinódus záródokumentuma számára.
A különböző módszert
követő csoportos megbeszélések érdeklődésének homlokterében az állt, hogy mire kell
törekednie az egyháznak ebben a reményt vesztett világban, de amely ugyanakkor tisztában
azzal, hogy az emberek nosztalgiát éreznek Isten iránt. A szinódusi atyák szerint,
amikor új evangelizációról van szó, mindenekelőtt lelkiismeretvizsgálatot kell végeznünk.
A keresztények értékei veszendőben vannak, talán azért, mert az egyház nem volt képes
megfelelő módon terjeszteni ezeket az értékeket. Mielőtt evangelizációról beszélünk,
szükség van arra, hogy engedjük magunkat evangelizálni. Ez pedig erőteljes felhívást
jelent a bűnbánat szentségéhez való visszatérésre.
Másik lényeges kérdés a
keresztény egyházakkal és más vallásokkal való párbeszéd. A dialógus hitelesebbé
teszi az Evangélium hirdetését, főként, ha a Szentírás alaposabb megismerésén alapul.
A többi vallással való kapcsolat által pedig lehetővé válik Isten Szavának terjedése
a muzulmán többségű országokban is.
A püspökök foglalkoztak a család súlyos
válságával, ami nagy nehézséget jelent az evangelizáció számára. Bátorítani kell a
szülőket arra, hogy legyenek gyermekeik számára az első hithirdetők. Ezen a területen
fontos szerepet kell biztosítani a nagyszülőknek és a nőknek, akik számára lehetőséget
kell adni szentírási ismereteik elmélyítésére.
A politikai élet keresztény
szereplőit a püspökök arra buzdítják, hogy ne kössenek kompromisszumokat, engedjék,
hogy a lelkiismeretük szava irányítsa tetteiket, ne legyenek engedékenyek az elvitathatatlan
értékek területén és olyan döntéseket hozzanak, amelyek összhangban vannak a hittel.
A
szinódus foglalkozik a média válságával is, amelyben a szent dolgok iránti érzék elveszítésével
találkozunk. Következésképpen a keresztény értékek eltorzításának eszközeivé válnak.
Ezzel ellentétben a média korrekt alkalmazása felkészült személyek kezében az evangelizáció
szövetségese lehet, tekintettel pl. képek mindenki által jól érthető hatalmas elterjedésére.
Néhány nyelvi csoport azt kérte a szinódustól, hogy többet foglalkozzon a
globalizáció és a szekularizáció kérdésével, hogy nyilatkozzon világosan a karizmák
szerepéről és arról a lehetőségről, amit felajánlanak az egyháznak, hogy hallgasson
jobban oda a fiatalokra, hogy helyezze előtérbe az oktatók, az iskolák, mint az evangelizáció
eszközeinek szerepét.
A szinódusi atyák végül meghallgattak néhány olyan laikus
hívőt, akik auditorként vesznek részt a megbeszélésen. Olyan püspöki szinóduson, amelyen
sok szó esik a világi hívek egyházi szolgálatairól, ők azt kérik a papoktól, hogy
maradjanak hűek önmagukhoz, hogy ne alkalmazkodjanak az uralkodó gondolkodáshoz és
ingadozások nélkül hirdessék a hit igazságát. „Mi a nyomotokba szegődünk, mert végtelenül
szomjúhozunk arra, ami örök és igaz” – hangzott a szinóduson résztvevő auditorok felhívása.