Az új evangelizáció mindenkit késztessen hite megújítására – Wuerl bíboros szinódusi felszólalása

Az új evangelizáció nem pillanatnyi program, hanem az a mód, ahogyan az egyház jövőjére tekintünk – hangsúlyozta Donald Wuerl bíboros, washingtoni érsek, szinódusi főrelátor október 17-én, délután mondott beszédében. A Szentatya jelenlétében bemutatta a „Relatio Post Disceptationem” nevű dokumentumot, amely egybegyűjti a szinóduson eddig elhangzott legfontosabb témákat. A püspöki szinódus záródokumentumát majd ezek alapján dolgozzák ki.

A washingtoni bíboros érsek a rá jellemző közvetlen és világos stílusban fejtette ki mondanivalóját: az új evangelizáció minden hívőt érint, mivel az evangélium hirdetése elsődleges egyházi küldetés. Latin nyelvű felszólalásában rámutatott: ma felül kell vizsgálni annak a módját, hogy hogyan vigyük el Isten Szavát egy új, globalizált, rendkívüli kihívásokkal teli világba, amelyet a hitre vonatkozó tudatlanság jellemez, különösen az ősi keresztény gyökerekkel rendelkező országokban. A szinódusi főrelátor sürgette a spirituális megújulást.

Mi tehát a teendő? Wuerl bíboros emlékeztetett a szinódus legfontosabb témáira, amelyek gyors megoldást várnak. Ezek közé tartozik a vallásközi párbeszéd, főleg azokon a területeken, ahol a muzulmán befolyás az uralkodó, továbbá az erőszak és a vallásszabadság korlátozásának a kérdése, az ökumenizmus, a médiavilág fejlődése, ami az egyházi kommunikáció részéről új nyelvezetet és új módszereket igényel.

Az új evangelizációt nagy kihívás elé állítja a kultúra és a személy-közösség-társadalom közötti kapcsolat is. Ezért a „Pogányok udvara” nagymértékben hozzájárulhat az új evangelizációhoz, csakúgy, mint az egyház részéről a szegények és szenvedők felé irányuló szeretetszolgálat, a társadalmi igazságosság előmozdítása.

A bíboros kitért az evangélium hirdetésének gyakorlati oldalára is. A plébániák, a kisközösségek, az iskola, az egyetem, a zarándoklatok mind az új evangelizáció területei, alkalmai. Talán elérkezett a pillanat, hogy a katekétáknak állandó szolgálatot biztosítsanak az egyházban. Mindenekelőtt azonban a házasság, a családegyház az, amely átadhatja a hitet a legnehezebb pillanatokban, amely megfelelő képzést nyújt és támaszt jelent az egyéneknek a szekularizált világ nyomásaival szemben. Alapvető továbbá a nők szerepe az egyház életében és a hit átadásában.

Wuerl bíboros természetesen nagy teret szentelt beszédében a papoknak és a felszentelt személyeknek, akik pótolhatatlanok az új evangelizációban. Ma különösen arra van szükség, hogy megfelelő képzésben részesüljenek feladatuk természetét illetően, hangsúlyozva a papi nőtlenség, a cölibátus jelentőségét.

A világi híveket minden szinten integrálni kell a helyi egyház szervezeteibe. Minden katolikust emlékeztetni kell a vallásgyakorlatra nemcsak szóval, hanem elsősorban példamutató tanúságtétellel. Ebben az összefüggésben, a napjainkban nagymértékben elterjedt migráció is alkalmat adhat az új evangelizációnak, a befogadás és az integráció alapelvének megfelelően.

Wuerl bíboros beszámolója végül 14 kérdést tartalmazott: ezekre a szinódusi atyák fognak majd válaszolni, elősegítve ezáltal a végső dokumentum megfogalmazását.
Idő kell ahhoz, hogy az egyház következetes kezdeményezésekkel forduljon a vallásukat nem gyakorló katolikusokhoz. Azonban most, amikor az egyház felismerte nehézségeit, feszültségeit, aggodalmait, bűneit és emberi gyengeségét, elérkezett az ideje, hogy reménnyel tekintsünk egy új Pünkösd felé, hogy megéljük Isten Szavát és azt örömmel megosszuk másokkal – fejezte be felszólalását Donald Wuerl bíboros, szinódusi főrelátor.

(vm)