A tudomány és a hit kiegészítik egymást – a Pápai Tudományos Akadémia elnökének felszólalása
a szinóduson
Szombaton lezárult az új evangelizáció témájának szentelt püspöki szinódus első hete
a Vatikánban. A nap folyamán folytatódott az általános vita a szinódusi aulában. Pénteken
délután a szinódusi atyák meghallgatták Werner Arber professzor felszólalását, aki
különleges meghívottként van jelen a püspöki tanácskozáson. 1978-ban orvosi Nobel-díjat
kapott, majd 2011-ben XVI. Benedek a Pápai Tudományos Akadémia elnökévé nevezte ki.
A professzor beszédének középpontjában a tudomány és a hit közötti kapcsolat állt.
A tudományos ismeretek és a hit kiegészítik egymást az emberi tudás terén
– ez volt a Nobel-díjas tudós felszólalásának lényege. A technikai, de egyben nagyon
is emberi beszéd arra alapozott, hogy a tudomány eddig még nem tudott kompetens választ
adni az ember legfontosabb kérdéseire, elsősorban azokra, amelyek a természeti világ
helyett a transzcendensre vonatkoznak. Ezt a szerepet viszont a vallás be tudja tölteni.
XVI. Benedek jelen volt az aulában és figyelmesen hallgatta a Pápai Tudományos
Akadémia elnökét.
A tudós idézte a Teremtés könyvét, hogy rámutasson: a kezdetektől
fogva létezett a hit és a tudomány közötti összhang. Az Ószövetség ugyanis logikai
sorrendben számol be az élet teremtésének lehetséges állomásairól. Arber professzor
ezt követően kiemelte, hogy a tudomány nem tud pontos fogalmat alkotni egyelőre az
élet alapjairól, vagyis a semmiből való teremtésre, amely kérdéskört a filozófia által
kell tárgyalni. Lehetségesnek tartja a más bolygókon létező élet gondolatát, de figyelmeztetett,
hogy erre a feltételezésre nincs tudományos bizonyíték.
Ma mire szolgál a
tudomány? – tette fel a kérdést Werner Arber professzor. A tudomány utat nyit új technológiai
alkalmazások számára, amelyek javítják az életet és az ember környezetét, formálva
ezáltal a jövőt. Ilyen értelemben az egyház, a civil társadalom, a gazdaság és a tudomány
arra hivatott, hogy felvállalja a társfelelősséget a jövő egy új koncepciójának kidolgozásáért,
amely hosszútávon előnyös lesz az egész emberiség számára. Ennek eléréséhez szükség
van arra, hogy a modern társadalmak tiszteletben tartsanak bizonyos viselkedési szabályokat,
amelyek könnyen elfogadhatók, ha a vallásos hitben gyökereznek. A Nobel-díjas tudós
szerint Jézus is egyetértene a tudomány alkalmazásával az emberiség javának érdekében,
ha tiszteletben tartja a természet törvényeit.