A zsinati „korszerűsödés” nem jelent szakítást a hagyománnyal, hanem a hit örökös
időszerűségét fejezi ki
Világszerte még 69 azoknak a főpásztoroknak a száma, akik részt vettek a II. vatikáni
zsinaton. XVI. Benedek pápa október 12-én, pénteken délelőtt egy kis csoportjukat
fogadta a püspöki konferenciák vezetőivel, valamint I. Bartolomeosz ökumenikus pátriárkával
és Rowan Williams anglikán prímással együtt. Hozzájuk intézett beszédében a keresztény
üzenet örökös időszerűségére mutatott rá.
Nem az időtlen evangélium szavainak
kell az éppen divatos szellemi áramlatokhoz alkalmazkodniuk, hanem éppen ellenkezőleg:
az ember életét kell visszavezetni minden korban Isten örökkévalóságához, amelyet
Jézus Szavai fejeznek ki – hangsúlyozta a Szentatya.
Hallgatósága között egy
tucat főpásztor volt jelen, akik a pápával együtt osztoztak a II. vatikánum „kegyelmi
időszakában”. XVI. Benedek gyakran utalt a vitatott zsinati kifejezésre, az „aggiornamento”-ra
(korszerűsödésre), amely szüntelenül elhangzott a zsinati megbeszéléseken. Egyesek
számára nem egészen szerencsés kifejezés volt, míg másoknak elnyerte tetszését.
„Meggyőződésem,
hogy Boldog XXIII. János intuíciója, amelyet ezzel a szóval kívánt összefoglalni,
a múltban is és ma is megfelel a valóságnak. A kereszténységre nem lehet úgy tekinteni,
mint a múlt tartozékára, nem lehet úgy megélni, hogy szüntelenül hátrafelé tekintünk.
Jézus Krisztus ugyanis ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Az örökkévaló Isten, aki
belépett az időbe, jelen van minden korban és mindig újjá teszi a kereszténységet”.
Soha nem tekinthetünk úgy a kereszténységre, mint az evangéliumi mustármagból
teljesen kifejlődött fára, amely már meghozta gyümölcseit és egy szép napon, megöregedve
elérkezik életadó energiája alkonyához. A kereszténység olyan fa, amely örökös hajnalban
él, mindig fiatal.
Ebből a látószögből az „aggiornamento” nem jelent szakítást
a hagyománnyal, hanem a folytonos életerőt fejezi ki. Nem a hitet kell lealacsonyítanunk
az egyes korok divatjaihoz, a közvélemény tetszésének mértékét használva, hanem éppen
az ellenkezőjéről van szó. A zsinati atyákhoz hasonlóan a mai kort kell a keresztény
esemény mércéjével mérni, napjainkat kell Isten idejéhez igazítani.
A szentek
azok, akik minden időben képesek arra, hogy Istent elvigyék koruk történelmébe és
a történelmet az örökkévalóság felé irányítsák. A most megkezdődött Hit éve azt sugallja,
hogy akkor ünnepeljük meg a legmegfelelőbb módon a zsinatot, ha üzenetére összpontosítjuk
gondolatainkat. Üzenete ugyanis nem más, mint a Krisztusba, a világ egyedüli Üdvözítőjébe
vetett hit üzenete. Ma is az a fontos, hogy elvigyük Isten szeretetének fénysugarát
az emberek szívébe és életébe, és minden idők embereit elvezessük Istenhez.