„Istennel vagy Isten nélkül” – megfontolások a stockholmi „Pogányok udvara” találkozó után

Charlotta Smeds, a Vatikáni Rádió skandináv műsora felelős szerkesztőjének írása.
Szeptember közepén került sor Svédországban a XII. Pogányok udvara rendezvényre. A hívők és nem hívők közötti találkozás témája a következő volt: „Egy világ Istennel vagy Isten nélkül”. A kétnapos eseményen összegyűltek a svéd kulturális és tudományos élet, a vallások és a meggyőződéses ateisták képviselői.

Svédországot gyakran hívják poszt-keresztény országnak, ahol a statisztikák szerint a szekularizáció nagy területet hódított meg, ahol Istennek félre kellett állnia. Olyan ország, amelyben az emberi jogok uralkodnak, és nincs hely Isten jogai számára.

Olyan ország, amelyben az a kérdés, hogy valaki gyermeket vállaljon-e és ha igen, akkor mikor, a jogok közé tartozik, valamint az is, hogy a gyermek „hiba nélkül” jöjjön a világra, ellenkező esetben jogos és a törvény által megengedett az abortusz.

Svédországban az Oktatásügyi Minisztérium megtiltja a papoknak, hogy az iskolai év végén így búcsúzzanak diákjaiktól: „Isten áldjon benneteket”. Olyan országról van szó, ahol egyetlen parlamenti képviselő kivételével minden politikus az egészségügyben dolgozók lelkiismereti szabadsága ellen szavazott.

Olyan ország, amelyben a szentségek kiszolgáltatásának szertartásait utánozzák, azzal a különbséggel, hogy kizárnak minden Istenre vonatkozó utalást. Svédország az az ország, ahol nem tölthet be egyetemi rektori tisztséget az, aki beírja önéletrajzába, hogy hívő.

A statisztikák szerint Isten nem fontos a svédek számára. Azonban ennek éppen az ellenkezője igaz. Svédország nem közömbös Istennel szemben. Tudják ezt az ott élő hívők, akik ha ezt nyilvánosan megvallják, csodálkozásra, kíváncsiságra, sőt bizalmatlanságra számíthatnak. És tudja az, aki jelen volt a stockholmi „Pogányok udvarán”. A résztvevők hiteles lelkesedéssel szóltak a hitről és a vallás társadalomban betöltött szerepéről.

A Pogányok udvarának” legnagyobb jelentősége az volt, hogy nyílt vitát rendezett egy olyan témáról, amelyről Svédországban politikailag és kulturálisan nem korrekt a közéletben beszélni. Sőt, a kétnapos találkozót az állami televízió teljes egészében közvetítette hat órán át két alkalommal. Nyilvánvaló volt mindenki részéről az a nyitottság, amellyel személyes hangon érintették a témához kapcsolódó kérdéseket; a hangsúlyt inkább a hitre, mintsem a hit tagadására helyezték. A termek zsúfolásig megteltek érdeklődőkkel, akik órákon át csöndben hallgattak, végül azért panaszkodtak, hogy kevés volt az idő. Felszínre került az a mindenki által elfogadott aspektus, hogy a laikus fundamentalizmus nem kevésbé veszélyes, mint a vallási fundamentalizmus.

Óriási a különbség egy Istennel vagy egy Isten nélkül élő világ között. Az Isten nélküli világ az embert akarja a középpontba helyezni, aki kétségbe esetten próbálja uralni az élet eseményeit. Az a társadalom azonban, amely helyet hagy Istennek, nem egy távoli gondolatként, hanem az élet jelenlévő résztvevőjeként, az illuzórikus emberi uralom helyébe a bizalmat állítja.

Nem egy olyan Istenben bízok, amelyet én teremtettem magamnak, hanem abban az Istenben, aki engem teremtett. Része vagyok egy jó tervnek, még akkor is, amikor az szeretetből szenvedést és áldozatot igényel.

Ismét szembe találjuk magunkat az embert régóta kísértő nehézséggel: el kell ismernie, hogy szüksége van Istenre, hogy függő helyzetben van és adósa Istennek. Az ember szeretné azt állítani, hogy „én akarok Isten lenni. Soha nem hajtok térdet senki előtt”.
Mennyivel bölcsebb azonban ez az egyszerű mondat: „ahhoz, hogy állhassunk, le kell tudnunk térdelni”.

Amikor az életünk bizonytalanná válik, amikor a család és a társadalom meginog, gondoljunk a szentek egyszerű válaszára: „Térdeljetek le, különben elestek. Adjatok teret Istennek”. Ha a világ tagadja Isten jelenlétének létezését, Isten akkor sem szűnik meg a világ iránt érdeklődni. Szüntelenül szükségünk van rá, hogy emlékeztessünk az ember helyes dimenziójára – írja Charlotta Smeds, a Vatikáni Rádió skandináv programjának felelős szerkesztője az „Európai Horizontok” c. rovatban.

(vm)