Bűnre csábítás és botránkoztatás – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése az évközi 26. vasárnapra

A vasárnapi perikópa több témát sugall, de most csak egyet emelek ki: Jézus szigorúan elítéli a kicsinyek bűnre csábítását és általában a botránkoztatást. „Aki csak egyet is bűnre csábít a hívő kicsinyek közül, annak jobb volna, ha malomkövet kötnének nyakára, és a tengerbe dobnák.”

Minden keresztény hívőnek, de különösen az egyháziaknak, papoknak súlyos a felelősségük, hiszen a világ világosságának és a föld sójának kell lenniük. Ha a sötétség fejedelmének cinkosai lesznek, és romlás penészgombáit terjesztik, ahelyett, hogy az evangéliumi örömhír követei lennének, méltók a kárhozatra. Itt önkéntelenül a közelmúlt pedofil-botrányaira, kiskorúak molesztálására gondolunk, akár egyháziak, akár világiak követik el azokat.

Jézus szavai szolgáljanak elrettentésül és figyelmeztetésül egyháziaknak és világiaknak egyaránt: felelősek vagyunk egymásért! A botrányos bűnök sebet ejtenek Krisztus Testén, az Egyházon. A II. Vatikáni zsinat (LG 8) világosan tanítja, hogy az Egyház szent, mert Feje, Krisztus szent és a Szentlélek élteti, és szentek seregét nevelte, de mivel tagjai bűnösek, ezért állandóan megtisztulásra és reformra szorul, és a bűnbánat útját kell járnia, amíg itt földön vándorol.

Eltekintve az említett súlyos botrányoktól, a botránkoztatásnak sok fajtája és fokozata lehet. Általában a nyilvános bűnözők, a bűnre csábítók vagy a családon belüli botránkoztató magatartások: pl. ha a szülők botránkoztatják gyermekeiket. De meg kell említeni a médiát, a pornográfiát, amely szintén főleg a kiskorúak lelkében okoz súlyos károkat.

Botrányos a gazdagok és hatalmasok magatartása a szegényekkel, éhezőkkel szemben, akiket kizsákmányolnak, és a haszon/nyereség érdekében felrúgják az igazságosság legelemibb normáit is. Ezekre jajt kiált Szent Lukács és Szent Jakab levele. - Létezik még a magukat igaznak képzelő farizeusok alaptalan, türelmetlen botránkozása is: ragaszkodnak az intézményekhez, a merev normákhoz, elítélnek minden változást, a pozitív újításokat is.

Pedig a Lélek a helyes változás és teremtő újítás sugallója, meg akarja újítani az Egyházat és a világot. - Végül önmagunkra is vigyáznunk kell, hiszen romlott természetünk hajlik a bűnre, cinkosa a körülöttünk tapasztalt rossznak vagy a gonosz kísértőnek. „Ha kezed bűnre csábít, vágd le…Ha szemed csábít bűnre, vájd ki…” Szigorú szavak!

Az önmegtagadás, az érzékek fékezése mindig is a keresztény aszkézis alapvető követelménye volt. És itt is érvényes a „principiis obsta!’, a „kezdetben állj ellen” alapelve.

Mivel szeptember 30-a, Szent Jeromos emléknapja a Szentírás vasárnapja, a szentbeszédben
felhívhatjuk a figyelmet Isten írott Igéje, a Biblia olvasása, ismerete fontosságára. A II. Vatikáni zsinat a Dei Verbum kezdetű konstitúcióban összefoglalta a katolikus egyház tanítását a Szentírás és a Szenthagyomány viszonyáról, a Szentírás helyes értelmezéséről. Az okmány végül buzdít a Szentírás terjesztésére, idézve a bibliatudós Szent Jeromost: „Aki nem ismeri Szentírást, nem ismeri Krisztust.”

A liturgikus reform a korábbinál nagyobb hangsúlyt helyezett a szentmise első részére, az igeliturgiára. A zsinat hangsúlyozza (DV, Zárszó): „Ahogy az Eucharisztia misztériumában való állandó részesülésből gyarapszik az Egyház élete, úgy a lelki élet új fellendülését remélhetjük Isten ’örökké magmaradó’ Szavának megnövekedett tiszteletétől.”

Hála Istennek, a rendszerváltozás után Magyarországon is egyre több a bibliaismeretbe bevezető könyv, kiadvány jelent meg, bibliakörök működnek, sok plébánián tartanak bibliaórákat, iskolákban bibliaismeretet. De ezt a szép munkát még fokozni lehet, - a nagy paphiány miatt is - kellően képzett világi apostolok bevonásával.


(Mk 9, 38-43. 45.47-48)