„A liturgiában a keresztények Istennel találkoznak” – a Szentatya tanítása a szerdai
audiencián
XVI. Benedek pápa szeptember 26-án, szerdán délelőtt a Szent Péter téren fogadta a
világ különböző országaiból érkező több ezer zarándokot, akiknek ez alkalommal, az
imának szentelt katekézisei keretében, a liturgia jelentőségéről tanított. Eddigi
tanításai során az Újszövetség, a Zsoltárok, Szent Pál levelei és a Jelenések könyvének
segítségével magyarázta az egyre mélyebb és valódibb imádkozásra vezető utat.
Ezt
Jézus példáját követve lehet elsajátítani, ugyanis csakis Krisztusban válik képessé
az ember arra, hogy egyesüljön Istennel hasonlóan egy atya és fiú kapcsolatához. Csakis
Krisztus által tudunk teljes igazsággal Istenhez fordulni és „Abbá”-nak, Atyának
szólítani Őt – kezdte tanítását Benedek pápa.
Az Istennel való személyes kapcsolatunk
elmélyítése érdekében a Szentlélekhez fordulhatunk, ugyanis Szent Pál szavai szerint
„gyöngeségünkben segítségünkre van a Lélek, mert nem tudjuk hogyan imádkozzunk helyesen”
(Rm 8,26). Tegyük fel magunknak a kérdést: „Hogyan tudom hagyni, hogy a Szentlélek
alakítson engem és ezáltal képessé váljak arra, hogy imádkozzak Istenhez? Melyik az
az iskola, amely megtanít engem imádkozni és segítségemre van abban, hogy Istenhez
tudjak fordulni?” Az első ilyen iskola Isten Szava, a Szentírás, amely folyamatos
párbeszédet jelent Isten és ember között, és lehetővé teszi Isten egyre mélyebb megismerését.
A másik ilyen iskola, a liturgia, amely egy kivételes hely az Istennel való
párbeszédre. Itt Isten szól hozzánk és várja válaszunkat. De mi is valójában a liturgia?
– tette fel a kérdést a Szentatya. Eredeti értelmében a „liturgia” szó „nyilvános
művet, a nép részéről ill. a nép javára végzett szolgálatot jelentett” (KEK 1069).
A keresztény hagyományban a liturgia „ azt akarja jelenteni, hogy Isten népe részt
vesz Isten művében” (KEK 1069). A II. vatikáni zsinat is emlékeztetett erre a szent
liturgiáról szóló dokumentum vázlatának megvitatásakor, amelyet aztán 1963. december
4-én fogadtak el a zsinat első dokumentumaként.
Ez nem véletlenszerű – állapította
meg Benedek pápa. A liturgiában Istenhez fordulunk, hogy részt vállalhassunk művében.
De mi is vajon Isten műve? „Az emberek megváltásának és Isten tökéletes dicsőítésének
e művét az Úr Krisztus teljesítette be főként áldott szenvedésének, a halálból való
föltámadásának és dicsőséges mennybemenetelének húsvéti misztériumával…” (5. pont),
majd pedig a zsinati dokumentum a liturgiát Krisztus művének” definiálja (7. pont).
Krisztus az, aki üdvözíti a világot és az embert, az Ő halálának és feltámadásának
misztériuma pedig az egyház által Krisztus művében, a liturgiában, egész pontosan
az Eucharisztia-áldozatban válik aktuálissá. Ezáltal jelenvaló válik Isten Fiának,
a mi megváltónknak áldozata. Krisztus halálának és feltámadásának húsvéti misztériuma
a zsinat liturgikus teológiájának középpontja – állapította meg Benedek pápa.
Hogyan
válik mindez valóra? „A szentségi ünneplés Isten gyermekeinek Atyjukkal való találkozása
Krisztusban és a Szentlélekben; és ez a találkozás, mint párbeszéd fejeződik ki a
cselekményeken és a szavakon keresztül” (KEK 1153). Ezért a valódi liturgia egyik
alapfeltétele, hogy az az Istennel való ima és párbeszéd legyen. A liturgiában az
Istennel folytatott beszélgetés egy alapvető eleme annak megegyezése, amit mondunk
és amit a szívünkben hordozunk – magyarázta a Szentatya.
A liturgiában a „Sursum
corda – Emeljük fel szívünket” meghívással készülhetünk fel erre. Szívünknek az Úrra
kell tekintenie, aki közöttünk van! A Katolikus Egyház Katekizmusa így ír erről: „Krisztusnak
és a Szentléleknek a küldése, ami az Egyház szentségi liturgiájában meghirdeti, jelenvalóvá
teszi és közli az üdvösség misztériumát, folytatódik az imádkozó szívben. A lelkiélet
mesterei néha a szívet az oltárhoz hasonlítják”. (KEK 2655). Csakis akkor tudjuk átélni
a liturgiát, ha imádkozunk, ha szívünket Isten felé fordítjuk.
Isten megtanít
bennünket a fohászra, ő maga adott nekünk szavakat az imához – magyarázta a Szentatya.
Imádkozzunk tehát az Úrhoz azért, hogy napról-napra jobban megértsük: a liturgia Isten
és az ember cselekménye, ima, amely a Szentlélekből és magunkból fakad teljes mértékben
az Atyának felajánlva azt egységben Isten Fiával, aki emberré lett – zárta tanítását
XVI. Benedek pápa a szerdai kihallgatáson.