"A magyar nemzet lelkiismerete: Mindszenty József"
Kovács Gergely vice-posztulátor
budapesti tudósítása:
Erdő Péter bíboros és Áder János államfő, egyháziak és
világiak, magyar és külföldi történészek, politikusok hajtottak fejet és emlékeztek
a XX. század legjelentősebb, szentéletű magyar főpapjára, a nemzet lelkiismeretére,
a hitvallóra és az emberi szabadságjogok védelmezőjére.
A köztársasági elnök
a hercegprímás páratlan egyházhűségét és hazaszeretetét hangsúlyozta, azt a jó példát,
melynek megismerése a magyarság egyik legfontosabb erkölcsi kötelessége. Az önkényuralmak
századában „a legszabadabb magyarnak” nevezte őt, aki nem a nagy megtérők közé tartozik,
hanem azok közé a hűséges és igaz emberek közé, akik az Istenbe vetett hit belső szabadságával
egész életüket a közösség szolgálatába állították, és akik az összefogás szükségességére
figyelmeztetnek bennünket.
Erdő Péter bíboros az idei év során nem először
hangsúlyozta, hogy aki nem a hercegprímás hite és vallásossága alapján értékeli életét
és tevékenységét, az téves következtetésekre jut. Ez alkalommal két aspektusát vizsgálta
Mindszenty bíboros főpásztori szolgálatának. Elsőként az engesztelés művét és ennek
világegyházi alapjait mutatta be, melynek példaképe volt az esztergomi érseki széket
is ennek jegyében vállaló hercegprímás. Ezt követően Isten Szolgája közéleti tevékenységét
értékelte, mely nem valamiféle túlzás vagy elszigetelt jelenség volt Egyházunk életében,
épp ellenkezőleg: a püspöki szolgálattal kapcsolatos ma is fennálló, kétezer éves
elvárásoknak a velejárója, miszerint válságos időkben a közjó szolgálata, annak közéleti
vonatkozásaival együtt, a főpásztorok sajátos küldetésébe tartozik. Mindszenty bíboros
ilyen irányú tevékenysége – mint mondta – rokonítható a XX. század pápai megnyilatkozásaival.
Semjén
Zsolt miniszterelnök helyettes és több felszólaló kiemelte, hogy a hercegprímás személye
saját korában a remény alternatíváját jelentette és ma is a remény apostolaként tekinthetünk
rá.
Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius is a kiemelkedő főpásztort
méltatta, szeminarista emlékeire utalva kijelentette, hogy a magyar bíboros áldozatvállalása
beragyogta a sötét XX. századot. Az Egyház függetlenségét, autonómiáját védte, ahogy
Szent Becket Tamás és más neves elődei kétezer év óta.
Azzal a különbséggel,
hogy míg korábban túlnyomórészt az Egyház és az állam közötti helyes egyensúly megteremtése
volt a cél, addig Mindszenty bíboros korában az Egyház létéért, megmaradásáért kellett
küzdeni, amikor a keresztény hit és a lelkiismereti szabadság került soha nem tapasztalt
mértékű veszélybe.
Mindszenty bíboros ma is megszólít minket. Hitéhez való
ragaszkodása, Egyház-hűsége és hazaszeretete nem ellentétesek egymással, épp ellenkezőleg,
egymást táplálják és erősítik. A Hit Évében a hercegprímás erre irányítja a figyelmünket,
és hiteles példát mutat a legfontosabb értékek védelmében, hogy egész Európa reményt
és inspirációt meríthessen belőle.
Bogárdi Szabó István református püspök Mindszenty
hercegprímás tevékenységének ökumenikus értékéről beszélt. Mint mondta „a keresztény
egyházért vállalt felelősségét soha nem cserélte fel, de nem is állította szembe a
magyar nemzetért vállalt felelősségével, és ez fontos református erény is.” Ravasz
László püspököt idézte, akinek cselekedetei és szavai a II. világháború utáni években
és 1956-ban sok rokonságot mutatnak, de el is térnek a hercegprímás bátor magatartásához
képest: „Inkább voltam okos, mint erős”. Okosság és erősség, a Biblia szerint a hit
megvalósulásának és megvallásának különböző és egymást kiegészítő útjai. Mindszenty
bíboros az erős hit példája minden keresztény számára.
Balog Zoltán emberi
erőforrás miniszter az életszentség, mint egyetemes keresztény örökség, bibliai gyökereit
vizsgálta. A szent soha nem azt jelentette, hogy tökéletes, hogy hiba nélkül való.
Hanem azt, hogy Isten elkülönítette választottját, küldetést bízott rá, és Mindszenty
bíboros ezt a küldetést maradéktalanul teljesítette.
Habsburg Mihály, a Mindszenty
Alapítvány elnöke, és Erdő Péter bíboros ajánlásával Németh László pápai prelátus
a boldoggá avatás jelenlegi állásáról számoltak be. Kiemelték a készülő, öt kötetes
Positio jelentőségét, és az imádság szükségességét.
Németh László említést
tett a Mindszenty-ügy volt római relátorának, Somorjai Ádám atyának a könyveiről,
nyilatkozatairól. Ezekben, mint tudjuk, a bencés szerzetes épp a boldoggá avatás kapcsán
fogalmazza meg kételyeit. Ezek azonban ma már „nem befolyásolják az eljárás menetét”.
Németh
László fontos felvetése és javaslata az is, hogy szükségszerűen szét kellene választani
a történeti kutatás és a szentté avatási eljárás illetékességi körét, és tekintetbe
kell venni a Magyarországon mindenki másét meghaladó Mindszenty-tisztelet jelentőségét.
Ezzel kapcsolatban Angelo Sodano volt bíboros államtitkár szavait idézte,
aki a történeti okfejtések helyett a hercegprímás apostoli elkötelezettségét, Egyházának
és hazájának a szolgálatát méltatta. „A mi álmunk – zárta felszólalását a magyar prelátus
–, hogy Mindszenty bíborost a boldogok között tisztelhessük. Úgy és akkor, amikor
a Gondviselő ezt megadja számunkra.”